Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 3 (88. szám) - Jens Ackermann, a Bundestag magyar baráti csoportja elnökének és kíséretének köszöntése - Az Összefogás az Államadósság Ellen Alapba történő befizetésekhez kapcsolódó kedvezmények megalkotásáról és az Alap létrehozásával kapcsolatos törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MÁRTON ATTILA (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - HERMAN ISTVÁN ERVIN (Fidesz):
2923 ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm. A következő kétper ces Márton Attila képviselő úr, Fidesz. MÁRTON ATTILA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Láthatóan a zöld SZDSZnek nem nagyon van mondanivalója a napirenddel kapcsolatban. Schiffer András képviselő úr azért is háborodott fel, mert véletlenül eléggé talált ez a kifejezés, de a tény az tény. Egy dologban viszont engedje meg, hogy pontosítsam. Tisztelt Képviselő Úr! Ha nincs tisztában a tényekkel, a dátumokkal, akkor itt a parlamentben legalább ne mondjon butaságokat! Szeretném emlékeztetni önt arra, o tt van ön előtt a számítógép, nézzen nyugodtan utána, az energiaszolgáltatók, a közszolgáltató cégek privatizációjára, tisztelt képviselő úr, Horn Gyula miniszterelnöksége alatt, 19969798ban került sor, 1997. év végén, az 1998. év legelején zárták le az utolsó tranzakciót. Legyen kedves ennek utánanézni! Még egyszer mondom: Horn Gyulának hívták a miniszterelnököt, és a Fidesz nem volt kormányon. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Herman István képviselő úr hozzászólása következik, 15 perces időkeretben. HERMAN ISTVÁN ERVIN (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem élek a 15 perccel, sőt mi több, szeretném mindenki figyelmébe ajánlani azt a bölcs népi mondást, hogy aki mások szabadidejét elra bolja, az egyéb galádságra is képes. (Z. Kárpát Dániel: Én most dolgozom! - Zaj.) Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára emlékeznek önök is, amikor 1997ben Japánban, Kiotóban aláírták az egyezményt, ahol egy nagyon szép mondás született meg, hogy ez a Föld átmeneti szálláshelyünk, amelyet gyermekeinktől kaptunk kölcsön. Minden jót, amit teszünk, azt a gyermekeinkre hagyatékoljuk. Minden rosszat, amit teszünk ezen a Földön, azt a gyermekeinkre és unokáinkra fogjuk származtatni. De vajon az elmúlt 8 év gazdasá gpolitikáit irányítóknak eszükbe jutotte, amikor zsákszámra vették fel a hiteleket, hogy ezzel a gyermekeik jövőjét teszik tönkre? Vajon eszükbe jutotte, amikor ezeket a hiteleket felvették, hogy a ma született gyermek, amikor 20 éves korában felnőtté fo g cseperedni, meg fogja kérdezni, hogy mit tettetek akkor, amikor a teljesítmény nélküli bérkiáramlás oltárán feláldoztátok a mi, azaz az ő jövőképüket? Feltételezem, és élek a gyanúperrel, hogy ez nem következett be, és nem gondolták. Ugyanakkor örvendete snek tartom azt a civil kezdeményezést, amely ezt az adósságállományt kezelni kívánja. Ez a nemzeti összefogás bölcsője számomra, úgy is fogalmazhatok, hogy erkölcsi megújuláshoz vezet, ha a folyó jobb és bal partján élők, összefogva, a nemzet hajóját, ame lyet mind a két oldalról kénytelen vagyunk, ha úgy tetszik, húzni, közös összefogással igyekszünk ebből a mély gödörből, posványból kihúzni. Erkölcsi megújulás nélkül nincs gazdasági megújulás, én ezért tartom igen fontosnak, és ezért tartom támogatandónak a T/2940. számú előterjesztést, amely pontosan arról szól, hogy közös összefogással, közös eredményképpen a nemzet felemelkedő, növekvő pályára tud emelkedni. Természetesen tisztában vagyok azzal is, és élek a gyanúperrel, hogy ez a problémát nem fogja me goldani, de minden forintot, minden fillért, amely az adósságcsapdából ezt az országot kiemeli és kivezeti, azt támogatandónak, helyesnek és jónak tartom. Tisztelt Ellenzék! A mai délutánon én azt láttam, hogy ha önök látnak egy léggömböt, akkor nem a vent ilátor után nyúlnak, hogy az a léggömb minél magasabbra emelkedjen, hanem azonnal ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy egy gombostűt találjanak, és azt kipukkasszák. Ez nem az erkölcsi megújuláshoz vezet.
