Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. április 27 (86. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - „Lakáshitelesek válságban: megoldások rövid és hosszú távon” címmel politikai vita - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
2603 Egészen elképedve állok itt, amikor a magáncsőd intézménye - amit a Jobbik egyébként a parlamentbe kerülésekor öncsőd címszó alatt terjesztett be és jelentett be - felmerül, ez ugyanis egy á llatorvosi lova az egész kérdéskörnek. És pont önök azok, akik azt a bizonyos szöget a zsákból az előbb kibuktatták, hiszen elhangzott előttünk az, hogy 2006ban, 2007ben bizony a jelenlegi kormányzó erők egy része ezt benyújtotta; süket fülekre talált. A zt pedig mindannyian tudjuk, hogy majdnem egy év kormányzás után ugyanezek az erők, szövetségeseikkel együttesen természetesen, de nem valósították meg ezt a nagyon fontos vívmányt. Tehát látszik, hogy kormányon nagyon kényelmetlenné válik azon emberek meg mentése, akikért kiabálunk ellenzékből. Ez igazából az egész probléma gyökere, ezen kellene változtatni, és végre meg kellene nevezni - nem csak udvariaskodva, nem csak visszafogottan - a fő felelősöket. Hiszen önök egy olyan rendszerről beszélnek, amelybe n a felelősséget megosztjuk az adósok, a kereskedelmi bankok és a magyar állam között. Végre egyszer mondjuk már ki azt, hogy a kereskedelmi bankokra senki nem rakott gyeplőt az utóbbi 20 évben, olyan szabadrablást vittek véghez Magyarországon, amely egyen esen vezetett ehhez a mostani helyzethez, a tekintetben, hogy például az ingatlanokat 110115 százalékos értékarányban finanszírozták meg, tehát ennyivel adtak többet az ingatlan valós értékénél hitel formájában. Ez a túlhitelezés önmagában időzített bomba ként, folyamatosan növekvő lavinaként gerjesztette ezt a problémakört. Az ellen sem tett senki semmit, hogy - 2001ben kezdődően egyébként és azóta folyamatosan - a kereskedelmi bankok egyoldalú szerződésmódosítások tömegével áthárítsák a költségeiket a vá sárlókra, fogyasztókra, azokra, akikkel szerződést kötöttek. Az ellen sem tett senki semmit, hogy a kereskedelmi bankok a válságadónak nevezett adót - nem is tudom, lehete így nevezni - egy az egyben áthárították a fogyasztóikra, vásárlóikra, szerződött ü gyfeleikre. Ez már tavaly szeptemberben bebizonyosodott 24 magyar kereskedelmi bank vizsgálata alapján - pontosítok: magyarországi kereskedelmi bank vizsgálata alapján , amelynek értelmében kiderült, hogy csak szeptember hónapban mintegy 1230 százalék kö zött emelkedtek a díjtételek, legyen szó akár bankok közötti tranzakciókról, akár számlavezetési díjakról vagy pedig kártyadíjakról. Bebizonyosodott, nem vitatéma, ugyanis papíron van, számok bizonyítják; senki nem tett semmit. Akkor sem tett senki semmit, amíg éveken keresztül a kereskedelmi bankok mintegy 30 százalékos késedelmi kamatokkal is sújthatták az adósokat, azokat a szerződő feleket, akik nem arra szerződtek, hogy egyéves átfutással adott esetben akár 3133 százalékkal növekedjen egy átlagos devi zahitel törlesztőrészlete. Senki nem írt alá ilyen szerződést Magyarországon. Ha van feladata egy államnak, ha van feladata egy kormányzatnak, akkor az az lehet, hogy a hasonló nemzetközi spekulációktól, az itt teret nyerő és teret foglaló kereskedelmi ban koktól, érdekeltségeiktől megvédje a magyar állampolgárokat, hogy hasonló áthárítások ne következhessenek be. Ezért ennek értelmében megoldási javaslataink csokrát terjesztettük a Ház elé; nem természetes, de természetszerűleg mindegyik visszadobásra talál t. Javasoltuk azt, hogy a végrehajtási jutalékot maximáljuk, mondjuk, 2 százalékos összegben, hogy ne legyen érdekelt a végrehajtó szervezetek összessége abban, hogy minél több ingatlan kalapács alá kerüljön, hiszen ma nem ritka, hogy egy ingatlan esetében egy 10 milliós lakásnál egymilliót is elvisz a végrehajtó vagy a végrehajtási eljárás. Javasoltuk azt is, hogy a bankok esetében nevezzük meg a felelősöket, azokat a folytatólagosan a fogyasztói bizalommal visszaélő magatartást tanúsító bankokat, amelyekn ek nem lenne helyük a magyar piacon, ezeket szankcionáljuk, ha pedig erre sem hallgatnak, ha pedig nem változtatnak felelőtlen hitelezési politikájukon, akkor igenis a működési engedélyük kerülhessen felfüggesztésre. Tehát azt kérem önöktől, hogy a megoldá si javaslatok kimunkálása érdekében nevezzük meg a felelősöket, és a felelősök megnevezésén belül arányokat is állítsunk. A Jobbik nem mondja, hogy aki adós, az ne fizessen. Aki tud, az természetesen fizessen. Sőt, a tisztességes profit, a tisztességes tők e és gazdálkodás ellenségei sem vagyunk, hiszen ezek nélkül egy gazdaság nem működhet. Viszont ki kell jelenteni azt, hogy kell hogy legyen következménye annak, hogy ha a kereskedelmi bankok egy jól elhatárolható csoportja éveken, sőt lassan évtizedeken ke resztül folyamatosan
