Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. április 18 (84. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (Kövér László): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
2425 nem lehet így önrendelkezésről beszélni. Önrendel kezésről csak akkor lehetne beszélni, ha azt a módosító javaslatunkat, amelyet Novák Előddel most benyújtottunk - 23. ajánlási számon szerepel , támogatnák, tehát élnének azzal a történelmi lehetőséggel, amely arra irányul, hogy azt a hihetetlen vagyonves ztést 1988. január 1je óta, amit a Jóisten jóvoltából itt most köztünk nem lévő szocialisták országlásának köszönhetünk jelentős részben, igenis most meg kell fordítani, ha úgy tetszik, történelmi revánsot kell venni. Jól indulna ez a vita, mondhatnám azt is egyszerű szófordulattal, hiszen valóban azok, akik az elmúlt nyolc évben az ország tönkretételének politikáját kiteljesítették, most itt nincsenek jelen. Az SZDSZ már rég a történelem szemétdombjára jutott, az MSZP pedig most távol van, de jobb is ez, sokkal emelkedettebb és sokkal felelősebb gondolatok és politizálás tárát, lehetőségét teremtik meg ebben a Házban. Azonban az önök történelmi felelőssége nem lesz megkerülhető - nem lesz megkerülhető, mert nem élnek ezzel a lehetőséggel. Itt van a zárósza vazás előtt ez az indítvány, ez a 23. ajánlási ponton szereplő javaslat, kérem önöket, hogy hallgassák meg ezeknek a magyar embereknek az imáit, fohászát, hallgassák meg azon millióknak a kérését, hogy ismét legyen lehetőségünk arra, hogy a saját életünkbe n a saját feldolgozóiparunk, a saját élelmiszeriparunk, a saját energiaszektorunk, a saját létalapunkat meghatározó intézmények kerülhessenek vissza magyar kézbe. Ha ezt nem teszik meg, akkor senki nem fogja önöknek ezt megbocsátani. Ugyanúgy nem fogja meg bocsátani azt, amit Orosházi Ferenc, egy elkötelezett magyar ember tíz nappal ezelőtt elindulva a Vereckeiszoros felől, üzenetként hoz ide a Kossuth térre, aki nem kevesebbet mond, mint azt a történelmi tényt és igazságot, hogy a magyar szabadság a magyar Szent Korona tényéből és lényéből fakad, és a magyar alkotmányosság nem más, mint a Szent Korona értékrendjének a kibontása, megvalósítása. Ez az, amibe durván és gátlástalanul beletiport 1944ben a történelem ítélőszéke, és ezt a sorsfordító lépést most itt önök megtehetnék, megtehették volna, ha hallgattak volna arra a hívó szóra, amelyet mi is megfogalmaztunk a módosító javaslatainkban, mégpedig azt, hogy állítsák helyre a történelmi jogfolytonosságunkat, a 67 év elmúlt időszakának teljes mérlegét vonju k meg, sarkalatos törvénnyel teremtsük meg annak a lehetőségét, hogy az összes, nemzeti érdeket sértő és az elmúlt időszak nemzetellenes politikáinak lenyomatát tükröző jogszabályt vizsgáljuk felül, és csak és kizárólag azokat hagyjuk hatályban, amelyek a tisztességes, elkötelezett magyar közösségek életét kibontják, akár határon innen, akár határon túl. Ezt a történelmi lépést nem teszik most meg, és ez igazából senki más felelőssége nem lesz, mint az önöké. Mi szerettük volna, ha ebben az alkotmányozási f olyamatban sokkal több olyan javaslat elfogadásra kerül, amelyet a felelős nemzeti erő, a Jobbik Magyarországért Mozgalom előterjesztett, és igenis részt vettünk első perctől fogva ebben a vitában abban a tudatban és abban a vágyban, attól a felelősségtől vezéreltetve, amelyet eleink is magukénak vallottak, mégpedig azt, hogy ha kell, az utolsó csepp vérig, az utolsó paragrafusig, vagy éppen, ha katonáról van szó, az utolsó töltényig küzdünk a magyar szabadságért. Ugyanígy tesznek egyébként azon rendvédelmi dolgozók is, akik most az Országház épületébe látogató csoporttal érkeztek, azok a tűzoltók, rendvédelmi dolgozók és büntetésvégrehajtási dolgozók, akik szintén a rendet és a magyar alkotmányosság megvédését tűzték ki célul, csak valamilyen szervezési ok nál fogva, a Házszabályra hivatkozva nem engedték föl őket most ide a karzatra, pedig azt gondolom, hogy nekik is ugyanúgy itt lenne a helyük. Azt kell megkérdeznünk önöktől, hogy vajon a Szent Korona értékrendjének a legfontosabb alapelveit, tehát a jogki terjesztés elvét, a személyek védelmének elvét, az önkormányzatiság elvét miért nem juttatják érvényre. Amikor megnéztük a legutóbb benyújtott, zárószavazás előtti módosító javaslatokat, megdöbbenve láttuk a 19. számú javaslatot, amely nem kevesebbet irány oz elő, mint a magyar vármegyei hagyományokat, amelyek most már nem is tudnak sajnos visszaemelődni, mert ettől eltántorodtak, nem merték fölvállalni a vármegye megjelölés szerepeltetését, a történeti intézményrendszerünk egyik csodás intézményének a továb béltetését. Most azzal regulázzák meg az önkormányzatokat, hogy ha és amennyiben az önkormányzatok nem hoznak meg bizonyos
