Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. április 18 (84. szám) - Szilágyi László (LMP) - a nemzetgazdasági miniszterhez - “Kibír-e a gyógyszerkassza két molnárlajosnyi megszorítást?” címmel - DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Latorcai János):
2413 DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Eddig nem tudtam, hogy létezik ilyen gyógyszerfinanszírozási egység, egy volt egészségügyi miniszterről elnevezve, de úgy látom, hogy ez a költői kép kicsit összezavarta a képviselő urat abban, hogy a tények és a számok közé n ézzen. Akkor hadd idézzek néhány számot! Az Egészségbiztosítási Alapon belül a gyógyszerkassza 2010ben 360 milliárd forintot tett ki. Ha most megnézzük azt egyébként, hogy az egészségügyi kiadásokon belül Magyarországon hány százalékot tesz ki a gyógyszerfinanszírozás, akkor azt kapjuk, hogy ez 31,6 százalék. Az OECDátlag 17 százalék. A szomszédos Ausztriában az összes egészségügyi kiadásnak 13 százaléka megy gyógyszerkiadásra. Valami itt nem stimmel. Ha GDParányosan nézzük: Magyarország a GDP 2,2 száza lékát költi gyógyszerfinanszírozásra, az OECDátlag 1,5 százalék, Ausztria 1,4 százalékkal megél. Azt kérdezte, hogy mihez képest - hát ehhez képest. Ha nézzük tovább az adatokat, akkor azt látjuk, hogy 2002vel összehasonlítva 2010re a gyógyszerkassza k iadásai közel megduplázódtak, és ennek egyik alapvető oka egyébként a szabadalmi védettségüket még el nem vesztett, úgynevezett originális készítmények nagyarányú térhódításának köszönhető. Való igaz, hogy a magyar lakosság egészségi állapota nem a legjobb , sőt ismerjük ennek problémáit, de van egyfajta ellentmondás: túl sokat költünk gyógyszerre, miközben keveset költünk a gyógyításra és az egészség megőrzésére. Éppen ezért a Széll Kálmánterv célként tűzi ki a lakosság egészségi állapotának javítását és e gyben a támogatási rendszer racionalizálását. Ennek egyik eleme a generikumprogram is, amely arra ösztönzi mind a gyártót, mind a gyógyszerészt, mind a betegeket, mind pedig a terápiás kedvezményeket igénybe vevőket, hogy amennyiben lehetséges, akkor origi nális termék helyett generikumot használjanak. Azt kérdezi a képviselő úr, hogy miért ne lehetne akár úgynevezett originális szerek árának 10 százalékán befogadni. Akár lehetne természetesen, csak közgazdaságilag nem lehet, mert ha 10 százalékon fogadnánk be a generikumokat, akkor ez olyan alacsony ár lenne, amin nem jönnének be ezek a generikumok a hazai piacra. Aztán azt kérdezi továbbá a képviselő úr, hogyan képzelik az eredményalapú támogatást. Az eredményalapú támogatás viszonylag egyszerű támogatási a lapelv, egy adott készítmény speciális klinikai vizsgálatokban garantált hatása a mindennapi gyógyítás során is közel azonos mértékű legyen. Ez az elvárás. Ehhez természetesen folyamatosan ellenőrizni kell, hogy valóban ilyen hatása van az illető gyógyszer nek, valóban hozzae mindazt, amit a speciális klinikai vizsgálatokban elvártak tőle. Ha nem, akkor nyilvánvalóan ennek megvannak a pénzügyi következményei. Ehhez fel kell építeni egy olyan követőrendszert és adatbázist, amivel ez ellenőrizhető. És még egy apróság, ha megengedi; ha jól emlékszem, még a hatósági árat is említette. Pontosan olyan megoldásokban gondolkodunk, és ez a Széll Kálmántervből nagyon jól kiolvasható, amelyik nem hatósági árakkal próbálja meg kezelni ezt a rendszert. Nem kívánjuk vers enyhátrányba hozni Európában a magyarországi gyártókat. A generikumprogram például az egyik, amellyel elő lehet segíteni azt, hogy az azonos hatás elérése érdekében az olcsóbb gyógyszerrel is megfelelő állapotban gyógyíthatóvá váljanak a magyar polgárok. K öszönöm megtisztelő figyelmüket, kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Most megkérdezem a képviselő urat, hogy elfogadjae az államtitkári választ. Képviselő úr, öné a szó.
