Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 15 (65. szám) - Magyarország alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP):
233 Kétségtelen tény, hogy technikai értelemben, Kulcsár Kálmán professzornak köszö nhetően, jó alkotmánynorma született. A reformokban élenjárók az akkori kormányoldal közül már rég nincsenek az MSZP tagjai között. Nincs ott Németh Miklós, nincs ott Pozsgay Imre. Ezért a mi kötelezettségünk a rendszerváltás gondolatának és értékeinek meg mentése, és erre hívok minden parlamenti pártot, kirekesztés nélkül. Szemben azokkal a véleményekkel, amelyek azt állítják, hogy az alkotmány biztosította az ország alkotmányos működését, a következő kérdéseket kell feltennem. Amikor az első szabadon válas ztott kormány öt hónapja után a taxisblokád egyértelműen a kormány buktatását célozta, vajon működötte az alkotmányosság, helyes volte az akkori köztársasági elnök részéről a közkegyelem gyakorlása, s különösképpen az akkori dokumentumok titkosítása? Meg védtee az alkotmány a nemzet tagjait, hogy átéljük a rendszerváltás értékével szemben a népszavazás gyászos napját? Megvédtee az alkotmány polgárait az őszödi beszédtől és következményeitől? Megvédtee az alkotmány a nemzetére támadó miniszterelnöktől és a rendőrök brutalitásától? Működötte az alkotmányos rend, amikor az Európai Unió és a magyar nemzet felé adatokat lehetett letagadni, meghamisítani a választási nyereség érdekében? Működésképese az az alkotmány, ahol a kormány a jövőt élhette fel, és ny olc év alatt GDParányosan 52 százalékról 80 százalékra - jobban, mint az egész kommunista érában - eladósíthatta az országot? Ezt nevezem alkotmányos szükséghelyzetnek. Mi, akik elkötelezettjei vagyunk a rendszerváltás értékeinek, erkölcsi kötelezettségün knek tekintjük egy olyan alkotmány megalkotását, amely megvédi a nemzetet és megvédi polgárait mindenfajta külső és belső, erkölcsileg vállalhatatlan támadásokkal szemben. Erre a párbeszédre hívok minden pártot, minden jóakaratú embert, minden egyházat és civil szervezetet, társadalmi műhelyeket határon innen és túl. A fenti történet ugyanis igazolja, hogy nem a pártok paktumain kell alapulnia az új magyar alkotmánynak, hanem a húsz év tapasztalatain, a korábbi ciklus alkotmánytervezetein és azon a nyolc hó napos párbeszéden, amely munkát eddig elvégeztünk. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 2004ben egy érdekes, Európa többi országában a közérdeklődés középpontjába helyezett párbeszéd jött létre Habermas és Joseph Ratzinger között. A téma pedig a szabadelvű ál lam morális alapjairól szólt. Ebben a párbeszédben az önmagát vallási botfülűnek aposztrofáló Habermas kijelenti: a liberális állam rá van utalva polgárainak puszta modus vivendin túlmutató politikai integrációjára, ezért szükséges, hogy egyetemes jogrend és egalitárius társadalmi morál belülről úgy kapcsolódik a közösségi ethoszhoz, hogy az egyik konzisztensen következzék a másikból. Ratzinger válaszában kifejti: az emberi jogok csak azon előfeltevés alapján értékelhetők, hogy az ember mint ember, tehát ti sztán az emberi nemhez tartozása révén alanya a jognak, hogy tehát léte önmagában értéket és normákat hordoz, amelyeket nem kitalálni kell, hanem megtalálni. A két szellemóriás párbeszéde rámutat az alapvető igényre, hogy a jogi normativitás előtt szüksége s erkölcsi kérdésekben a társadalmi közmegegyezés, és az alkotmány csak akkor töltheti be rendeltetését, ha ez a közmegegyezés létrejött. Témánk szempontjából ez a közmegegyezés a rendszerváltás időszakában tetten érhető volt, azonban jogos a csalódottság, mert azóta valóságos társadalmi párbeszédet alig folytattunk. Ezért válaszunk, de egyben kérdésünk is, hogy olyan alapértékekkel kell rendelkeznie az új alkotmánynak, ami hordozza a rendszerváltás alapértékeit, és olyan értékekkel rendelkezni, ami az útke resés jegyében választ ad azokra a kérdésekre, amelyek az elmúlt húsz év gyakorlatában felvetődtek. Csak ilyen közmegegyezés biztosítja a történetiség megtartása mellett a jövőre vonatkozó elképzelések tartalmasságát és tarthatóságát. Arno Anzenbacher a kö vetkezőkben fogalmazza meg ezt a kívánalmat: a társadalmi megegyezésen alapuló ethosz minimális értéke nélkül egyetlen társadalmi intézmény sem tölti be funkcióját, sem önmagában, sem a társadalom egészében. A pluralista társadalom, mint amilyen a mienk is , csak olyan mértékig nevezhető társadalomnak, amilyen mértékig közösen elismert erkölcsi normarendszer minimális mértéke nélkül nem érthető emberi módon a házasság és a család.
