Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. április 4 (82. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - LÁZÁR JÁNOS (Fidesz):
2177 védi a törvény, a bűnelkövetőket pedig meg fogja büntetni. Az mégsem lehet állapot Magyarországon, ha valaki meg akarja védeni a saját életét, meg akarja védeni a jogos tulajdonát, akkor neki méricskélnie kell, hogy ez arányos vagy nem arányos, az adott pillanatban ki kell számítania, hogy milyen mértékben és hogyan arányos. Minden eszközével a büntetőeljárás védi a bűnelkövetőt, és nem védi azt, akinek a joga sérülne, akiknek az életében kár k eletkezhetne, vagy akinek a vagyonában kár eshetne. Úgy gondolom, hogy ez egy alapvető filozófiai változás. Sokan az újságírók és a társadalmi vitában részt vevők közül megkérdezik, hogy mi a fenének van erre szükség, hiszen ez a Btk.ban benne van. Igen, de hogy mi a rendező elve ennek a társadalomnak, az igenis egy fontos kérdés. Rendező elv, hogy az erőszak monopóliuma az államot illeti meg kizárólag, más erőszakhoz a törvények érvényesítése végett Magyarországon nem nyúlhat. Ez bele kellett hogy kerüljö n az alkotmányba, hogy világossá tegyük ezt a vitát, és végérvényesen lezárjuk. Ez az állam számára azonban nemcsak jog, hanem erős kötelesség is, mert amikor az állam azt mondja - és ebben óriási a felelőssége minden képviselőtársamnak, aki ezt támogatni fogja , hogy igenis Magyarországon az állami erőszak monopóliumát kimondjuk az alkotmányban, akkor ennek meg is kell felelni, mert amikor azt mondják, hogy gyenge a rendőrség, nincs ott a rendőrség, akkor az lehet, hogy egy politikai párt szubtrópusi túlz ásai közé tartozik, de mindannyiunknak vannak olyan választói, akik a szubjektív biztonságérzet fokozását várják el, és azt akarják, hogy több rendőr és erősebb rendőrség legyen Magyarországon. Az első lépés ezen az úton, ha az alkotmányba belevesszük, hog y az állami erőszak monopóliuma garantált, és ez kizárólag az államot illeti meg, ezenkívül pedig olyan törvényeket hozunk, amely szól a tényleges életfogytiglanról, az önvédelemhez való jogról, a tulajdonhoz való jog védelméről. Tisztelt Képviselőtársaim! Folyik még egy álszent vita, amire érdemes kitérni itt a módosítók sorában, ez már az államszervezeti részben az Alkotmánybíróságra vonatkozó kérdéskör. Próbáltuk megértetni az elmúlt fél esztendőben, hogy az Alkotmánybíróság sem válhat el a magyar társad almi valóságtól, és nem lebeghet sajátos szempontokat követve és sajátos szempontokat érvényesítve. Én egyszer életemben - valószínűleg ez a politikai pályafutásom nem legjobb lépései közé tartozik - meg mertem kérdezni, hogy mégis az Alkotmánybíróságnak v agy azoknak a szenteknek és azoknak az ikonoknak, akik az Alkotmánybíróságot jelképezték vagy jelképezik az elmúlt húsz esztendőben, vane bármiféle felelőssége abban, ami az elmúlt húsz évben ebben az országban történt; vezetteke az Alkotmánybíróság dönt ései, a láthatatlan alkotmány koncepciója, a kárpótlási döntés és még néhány döntés ebben az országban ahhoz, hogy az emberek úgy érzik, hogy elszenvedték az elmúlt húsz évet, elbukták az elmúlt húsz évet, elveszítették az elmúlt húsz évet, igazságtalannak érzik ezt az elmúlt húsz évet; vezetette valami az Alkotmánybíróság jogértelmezéséből ahhoz, hogy nem tudtuk megvédeni az embereket. Az, hogy az alkotmány nem védte meg az embereket a szegénységtől és az adósságtól, az teljesen világos, ezen talán kár vi tát nyitni, ez minden bajunk forrása, nem tudtunk olyan alkotmányt létrehozni, amely védelmet biztosított volna államadóssággal szemben vagy szegénységgel szemben. Olyan alkotmányt sem tudtunk hozni, amely világossá tette volna a viszonyokat, hogy az Alkot mánybírósággal szemben és a bíróságokkal szemben az alkotmány és a törvények rendezik ennek az országnak a sorsát. Én tiszteletben tartom az Alkotmánybíróság jogállását, tettünk is javaslatot egy új típusú alkotmánybíróságra, ahol nem arról van szó, hogy b árki fordulhat az Alkotmánybírósághoz, és majd harminc év múlva kivizsgálják a panaszát, hanem arról van szó, hogy akit jogsérelem ér, az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, és két hónapon belül - reményeim szerint az Abtörvény rendelkezései szerint - majd ki fogják vizsgálni a panaszát. Mert most ne felejtsük el - talán a parlamenti vitában el lehet mondani , hogy igen, bárki fordulhat az Alkotmánybírósághoz, és van, aki már öttíz éve vár arra, hogy az ügyét kivizsgálják, mert az Alkotmánybíróság önkényes en maga válogatja ki, hogy melyik ügyet tárgyalja vagy nem tárgyalja. Az a fajta panaszrendszer, ami a bírói döntések után még meghagyja a lehetőséget, hogy valaki jogsérelmet feltételezve az Alkotmánybírósághoz forduljon, az pontosan azt teszi lehetővé, h ogy
