Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. április 4 (82. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz):
2163 De ugyanígy a tanyás térségek rossz állapotú dűlőútjainak karbantartására lehet egy hónapon belül pályázni; a tanyák energiaellátásának javítására, ami nagyon fontos kérdés, a tanyagondnoki (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) szolgálat megerősítésére, és végül a gazdálkodási célú tanyai eszköz- és épületállomány megújítására. A nemzeti vidékstratégia (Az elnök ismét csenget.) hamarosan elkészül, vitára bocsátjuk, és ennek nagyon fontos része lesz a nemzeti tanyafejlesztési program. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorok ban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kupper András képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: “Lisztbicentenárium” címmel. Öné a szó, képviselő úr. DR. KUPPER ANDRÁS (F idesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Magyarország Alaptörvényének megalkotásakor a nemzet jövőjéről gondolkodunk. Az alkotmányozás felelőssége azt jelenti, hogy kötelességünk történelmi értékeinket megerősítve és szellemi örökségünkhöz hűen saját gyökereinkre alapozni a magyar állam törvénykezését. Ez nem hétköznapi feladat, hiszen szellemi örökségünk lajstroma végtelen, annak végére érni lehetetlen. Ennek ellenére hasznos lehet egyegy fejezetnél elidőzni. Az egyik ilyen fejezet a Lisz t Ferencéletmű. Még ma is vannak olyanok, akik Liszt magyarságát kétségbe vonják. Sokan képtelen ötletnek tartották a nagy zeneszerzőről elnevezni nemzeti repülőterünket. Eközben mások azért aggódnak, hogy sikerüle a Lisztemlékévet úgy megrendeznünk, ho gy arra felkapja a fejét a világ. A látszólagos ellentmondás mögött voltaképpen az rejtőzik, hogy még mindig félünk a világba kiáltani, hogy Liszt Ferenc magyar zeneszerző volt. Ő maga szignálta így Magyar királydal című művének kottáját: “magyar hazámnak hű fia. Liszt Ferenc”. Amikor pedig 1838 márciusában a pesti árvíz hírére Bécsbe utazott, hogy koncertet adjon a bajbajutottak javára, így írt: “Ó, távoli vad hazám! Ismeretlen barátaim! Távoli és nagy családom! Fájdalmaid visszavezettek hozzád és legbens őbb érzéseimben találva megszégyenülten hajtom le fejemet, hogy téged oly soká feledni tudtalak. Mert így kiáltottam fel hazafias rohamomban, én is ehhez az ősi és erős fajtához tartozom, én is ennek az őseredeti, megszelídíthetetlen nemzetnek vagyok fia.” Lehete még kérdése bárkinek Liszt magyarságát illetően? Igaz, Liszt Ferenc beutazta Európát Londontól Szentpétervárig, élt Párizsban, Weimarban és Rómában. De bárhová is ment, a zsebében magyar útlevél volt, soproni illetőségi bejegyzéssel. Csak megjegyz em: a lengyelek mind a mai napig méltán büszkék honfitársukra, attól függetlenül, hogy Chopin francia útlevéllel utazott, és 21 éves kora után soha nem tért vissza hazájába. Mégis, egy percig nem volt kérdés, kiről nevezzék el a varsói repteret. És ha vala kit még nem győztek meg az eddigiek, íme, Liszt 1845ben így nyilatkozott gyermekeiről: “Mivel az én gyermekeim, apjuk állampolgárságát követik, tehát akár akarják, akár nem, magyarok.” Tisztelt Képviselőtársaim! Igenis merjünk büszkék lenni Liszt Ferencre , a magyar zeneszerzőre 2011ben is, a Lisztemlékévben, nem kételkedve, hanem képviselve Liszt szellemiségét.
