Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. április 1 (81. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BODÓ IMRE (Fidesz):
2127 támogatni; persze ott is egyre csökkenő mértékben, hiszen az előző időszakokban - főként itt háromnégy évvel korábbi időszakokra tudok visszautalni, ott még voltak megfelelő források és kiegészítő normatívák a társulásban történő feladatellátáshoz. Ha mondjuk, visszafordítanának a tisztelt képviselőtársak a 2010es költségvetés ez irányú fedezeteire, akkor viszont világosan láthatnák, hogy az előző kormány milyen hi hetetlen kevés lehetőséget biztosít és milyen mértékben korlátozta ezeknek a társulási feladatoknak az ellátását. Azt gondolom, hogy abból, ami az alaptörvényben megjelenik és annak is ezt a részét próbálja meg kezelni, világosan látható, hogy az állam egy részről a megfelelő költségvetési forrásokat megfelelő arányban próbálja meg biztosítani, másrészt pedig logikus, hogy ha a települések megfelelő finanszírozást kapnak, akkor az állam el is várja tőlük, hogy ahhoz megfelelőképpen hozzájáruljanak, és akár a kötelező feladatok ellátását társulás formájában is megtegyék. Úgy gondolom, hogy majd az önkormányzati törvény ezt megfelelően tudja kezelni, és megfelelően tudja az ezekhez való források biztosításához szükséges törvényi hátteret biztosítani, és ezt is tartalmazza az alaptörvény ebben a formában. Éppen ezért tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy a megfelelő támogatotti sor elfogadásával is, majd pedig az alaptörvény elfogadásával is ezt a törvényt támogassák. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypá rtok soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most rendes felszólalásra Bodó Imre képviselő úr következik, a Fideszképviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr! BODÓ IMRE (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mi, akik az új alkotmány kimunkálásában dolgozunk, rengeteg időt, energiát és politikai tőkét fektetünk az alkotmányozásba, és az 1989es rendszerváltás befejezésére irányuló célkitűzésünk kétségtelenül helyes. Kérem, engedjék m eg, hogy két módosító indítványhoz, a 2627/79., valamint a 2627/52. ponthoz mondjam el gondolataimat. A 2627/79. az életfogytiglan tárgyában benyújtott módosító indítvány. A tényleges életfogytiglani szabadságvesztés a magyar büntetőjog legsúlyosabb büntet ése. Legfőbb jellemzője, hogy az életfogytiglani szabadságvesztéssel ellentétben az ítélet kizárja annak lehetőségét, hogy bizonyos idő elteltével a feltételes szabadlábra helyezés lehetőségét megvizsgálják. Mivel a tényleges életfogytiglani szabadságveszt éssel sújtott fogva tartott magaviselete nem kompetens a büntetés végrehajtásának tekintetében, sokan ellenzik ezt az intézményt jogászok, büntetésvégrehajtási szakemberek, kriminológusok, politikusok, de legfőképpen az emberi jogi szervezetek körében. Ez zel ellentétben a támogatók azonban azzal érvelnek, hogy bizonyos bűnelkövetőknél minden lehetőségét ki kell zárni annak, hogy a társadalomba valaha is visszakerüljenek. Eszerint nem kizárt, hogy egy elkövető magát a feltételes szabadlábra helyezésre alkal masnak mutatja, valójában azonban továbbra is veszélyes. Ezért kerül szabályozásra az alkotmányban, hogy tényleges szabadságvesztés csak szándékos, erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt bírói ítéletben szabható ki. Magyarorszá gon elvben 1993 óta létezik tényleges életfogytiglan. Első bűncselekmény után 1999 óta alkalmazható, jelenleg 16an töltik ezt a büntetési formát jogerős bírói ítélet alapján. Másik fontos témakör, tisztelt képviselőtársaim, a szabadság kérdésköre, a tulaj don védelme, valamint a személyi biztonság kérdésköre. A szabadság meglehetősen tág fogalom, amelyet az egyes filozófiai irányzatok különbözőképpen értelmeznek. A szabadság általában idegen erőtől való függetlenséget jelent, ily értelemben lehet fizikai sz abadság, vagyis lehetőség, képesség valamit tenni. Személyes szabadság a szabad mozgás, a test szabad használata, amely büntetőjogi védelem alatt áll, és csak a törvényben meghatározott esetekben és formák között szorítható meg, például mint a személyi sza badság korlátozása. A személyi szabadság el nem ismerésén és intézményesítésén
