Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. április 1 (81. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
2042 Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ki kell jelentenünk, hogy a Jobbik nem a tisztességes gazdálkodás ellensége. Különösen preferáljuk természetesen a magyar vállalkozó kat, azokat, akik magyar munkahelyeket teremtenek, mégis kijelenthető az, hogy Magyarország ugyanebben a dologban nem jár élen, hiszen általában azokat támogatja, akik idegenből jönnek ide, akik multinacionális tőkét hoznak vagy azok érdekeltségeit. Kijele nthető, hogy a korábbi, az elmúlt 20 év kormányai egymást túllicitálva csábítgatták, csalogatták az országba azokat a multinacionális érdekeltségeket, amelyekre nem lenne feltétlenül minden szektorban szükség. Az is egy nagyon örömteli jelenség, hogy a mag yar néplélekben bekövetkezett egy változás, miszerint a magyar terméket, a hazait, az itteni munkahelyet megtartó dolgokat elkezdte támogatni, elkezdte keresni a boltok polcain. Éppen ezért dühítő és egész egyszerűen felháborító, hogy ezen szegmensbe, tehá t a magyar márkák, a hungarikumok, a magyar termékek közé is olyan mennyiségű multinacionális érdekeltség tette be a lábát, ami egész egyszerűen lehetetlenné teszi a fogyasztó, a vásárló számára az eligazodást vásárlás közben annak tekintetében, hogy hazai árut vásárol, vagy pedig az idegen az, ami bekerül a kosarába vagy lekerül a polcról. Megjelentek ugyanis azok az ügyes felvásárlók, akik mást sem csináltak, mint a gyártási jog felvásárlásából olyan márkára tették rá a kezüket, mint a Győri Keksz, a Szer encsi csoki vagy éppen a Tomi mosópor, és a fogyasztó pedig jóhiszeműen ezeket beteszi a kosarába, mintha magyar terméket vásárolna, hazai munkahelyet tartana életben, de ehhez képest és időközben az történt, hogy a felvásárlók először csak a gyártási jogr a tették rá az érdekes mancsaikat, aztán kivitték ezt az országból, tehát magát a termelést is elvitték Magyarországról. Jobbára külföldön adóznak, tehát itthon még a munkahelyeket sem tudjuk vele igazán támogatni, esetleg az eladók, értékesítők szintjén, ami minimális munkahelymennyiséget jelent, és ezenközben azon magyar kis- és középvállalkozásokat nem támogatja, nem hozza helyzetbe senki, amelyek még mindig több mint a munkahelyek kétharmadát biztosítják Magyarországon, amelyek a lényegi adófizetést vál lalják, amelyek a hátukon viszik ezt az országot előre. Éppen ezért kijelenthető, hogy tarthatatlan az, hogy a jól csengő márkaneveket ezek az idegen befektetők megtartották, azt a hazug látszatot keltve a vásárlóban, hogy hazait vesz, miközben sem magyar munkahelyet, sem magyarországi adózást nem támogat ezzel, hanem idegen tőkét és általában multinacionális érdekeltségeket támogat. Ennél is felháborítóbb, hogy a magyar termékek közötti megjelölések és eligazodás során még mindig a jellemzően utolsó beavat kozás dönt arról, hogy mire kerülhet a “magyar termék” megjelölés. Az utolsó beavatkozás pedig jellemzően a csomagolás. Tehát kijelenthető az, hogy a ciánnal szennyezett szőlő is így válhatott magyar termékké, így kerülhetett ki a polcokra, de adott esetbe n egy Marokkóban már betiltott vegyszerekkel megtermelt zöldség- vagy gyümölcsfajta Spanyolországba áthozva a “Made in EU” matricával szintén magyar termékként kerülhet forgalomba, ha itt átcsomagolják. (8.20) Ezen általam említett folyamat következménye a z, hogy a Sió mára a német Granini csoport tulajdona, a Győrit az amerikai Kraft Foods vállalatcsoport gyártja és állítja elő, a Piros Pöttyös a holland Frieslandé, a Boci csoki a svájci Nestlé tulajdona, ráadásul Csehországban készül, és érdekes módon Hor váth Rozit is az osztrák Salinen gyártja, állítja elő, hozza az áruházak polcaira. Tehát egy egészen röhejes, tarthatatlan folyamatról van szó. A teljes magyar politikum szegénységi bizonyítványa, hogy ezt hagyta, és húsz év alatt képtelen volt érdemben bá rmit is beavatkozni ezen a területen. Még egyszer kijelentendő: óriási baj, hogy nemcsak hogy külföldi kézbe kerültek ezek a márkák, hanem külhonban állítják elő ezeket a termékeket, ottani munkahelyeket támogat az, aki ezeket vásárolja. Tehát sokkal nagyo bb a baj, mint ahogy azt első látásra gondolnánk. A kormányzat halvány elképzeléseit hónapok óta ismerjük, hogy miként kívánja rendezni ezt a területet. Szóba került, hogy magyar terméknek nevezhetjük azt a jövőben, amiben legfeljebb 5
