Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 28 (80. szám) - A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - ÁGH PÉTER (Fidesz): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
2017 Mielőtt belem együnk ennek a törvényjavaslatnak a tartalmába, érdemes néhány szót vesztegetni arra, hogy magának az alkotmányozási folyamatnak milyen a megalapozása. Gaudi képviselőtársam megróvólag utalt arra, hogy az 1949. évi XX. törvényen alapul ez az egész folyamat . Valóban érdemes lenne áttekinteni, hogy egyáltalán milyen elvárásaink vannak egy alaptörvénnyel kapcsolatban, függetlenül attól, hogy ezt alaptörvénynek vagy alkotmánynak nevezik. A mi álláspontunk szerint az egyik legnagyobb hiba, amit el lehet követni egy alkotmányozási folyamatban, ha egy bármilyen matematikai többség, pusztán azért, mert legális lehetősége van arra, hogy alkotmányt hozzon, azt erőből megpróbálja megcsinálni. A gond nem azzal van, hogy adott esetben az ellenzék pártjai - akármekkora ar ányt is képviselnek - ezzel nem értenek egyet, az igazi problémák a későbbi években, ciklusokban, évtizedekben keletkeznek majd. Arra gondolok, hogy jó lenne, ha Magyarországon lenne egy stabil alaptörvény, jó lenne, ha Magyarországon nem ciklusonként és a széljárás változásai szerint nyúlnának hozzá különböző többséget képviselő pártok az alkotmányhoz. Az a veszély rejlik a mostani alkotmányozási folyamatban, hogy Magyarországon folytonossá válnak majd az alkotmányozási közjogi viták, hiszen ne legyen illú ziónk, ez az alaptörvény így megalkotva nem fogja kiállni az idő próbáját, és abban a pillanatban, amint elfogy a jelenlegi többség népszerűsége, változik a széljárás, adott esetben pár ciklus múlva teljesen más pártok lesznek bent a parlamentben; nagyon k étségessé válik, hogy vane egy olyan széles megalapozottság egy most elfogadásra kerülő alaptörvény mögött, amelyik kiállja az idő próbáját, és nem kell folyton legitimációs kihívásokkal szembenéznie. A konkrét törvényjavaslattal kapcsolatos problémánk ré szben erre vezethető vissza. Szeretném megemlíteni, hogy a magyar törvényeknek nemcsak 1949től, hanem gyakorlatilag a kiegyezéstől - a magyar jogrendben vannak is még a XIX. századból itt maradt törvénycikkek - az volt a hagyományos kihirdetési módja, hog y számozással és megjelöléssel hirdetik ki. Önmagával a kihirdetés napjával történő megjelölés legalábbis meglehetősen különös a magyar jogforrási rendben. Hangsúlyoznám, hogy nemcsak az 1949. évi XX. törvény hatálybalépése óta különös legalábbis az ilyen törvényi megjelölésnek az alkalmazása, hanem egyáltalán az elmúlt százötven évben erre nem igazán volt jogtörténeti példa. (18.00) A másik, hogy itt tavaly a parlament elfogadott egy törvényt a jogalkotásról, egészen pontosan egy olyan törvényt fogadott el - a 2010. évi CXXX. törvényt , amit egyébként ellenzéki frakcióként mi is megszavaztunk. Akkor, amikor jogbiztonságról beszélünk, nem pusztán csak arról van szó, hogy az alkotmány élvezzen egy olyan stabilitást, amit nem teremthet meg pusztán egy parlame nti többség, hanem egy széles társadalmi egyetértés, ahol olyanok egyetértése is be van csatornázva - nemcsak egy ilyen egyoldalú postai kommunikációval , akik adott esetben nem érzik magukat kellően képviseltetve egyegy vitában a parlamentben, hanem arr ól is szó van, hogy az Országgyűlés úgy alkosson meg főként sarkalatos törvényeket, hogy azokhoz ne kelljen rövid időn belül újra hozzányúlni. Tehát igenis, azt önmagában véve is komoly problémának tartom, hogyha a jogalkotás rendjéről szóló törvényt pár h ónapon belül az azt egyébként megalkotó parlament újra fölnyitja. Végezetül, de egyáltalán nem utolsósorban - és ez szorosan kapcsolódik az egész alaptörvénnyel kapcsolatos legitimációs kihívásainkhoz, legitimációs problémánkhoz , hát, nem lehet azért meg kerülni azt a kérdést, amit itt nagyon szépen elvicceltek - azt hiszem, Balczó alelnök úr hozzászólásával kapcsolatban - a kormány vezetői, hogy lássunk világosan: ezt az alaptörvényt az egyébként nyilván a kormánytól független köztársasági elnök április 2 5én fogja kihirdetni. Április 25én, ami történetesen az önök által fülkeforradalomnak nevezett tavalyi második forduló első évfordulója. Én ezt a helyzetet egyáltalán nem tartom viccesnek. Ha itt egy stabil alaptörvényt akar valaki megalkotni, egy olyan alaptörvényt, ami kibír több kormányváltást, kibír több ciklusváltást, kibírja azt, hogy adott esetben a pártszerkezet megmegújul, át- és átalakul, egész egyszerűen felelőtlenség pusztán egy koalíció, egy pártszövetség győzelmének az évfordulójára alapíta ni.
