Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 15 (65. szám) - Magyarország alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
202 A Jobbik tehát kezdettől fogva ellenezte ezt a fajta alkotmányozást, amely ráadásul egy pártokrata alkotmányozás, és amely nincs figyelemmel arra, hogy a magyar társadalomban már n agyon sok éve megfogalmazódtak azok a követelmények, amelyek a történeti jogfolytonosság helyreállítását és a történeti alkotmányosságunk medrébe való visszatérést szorgalmazzák. A Jobbik programja is ezt tartalmazta, egyedüliként egyébként a 2010es orszá ggyűlési választásokon részt vett parlamenti erők közül, és nyíltan és egyértelműen állást foglalt amellett, hogy itt kompromisszumoktól mentesen, kompromisszumok nélkül érvényre kell juttatni ezeket a követelményeket. Mindennek széles társadalmi közmegegy ezésen kellett volna alapulnia, és népszavazási megerősítés is szükséges álláspontunk szerint. Természetesen ez a megoldás nem annak az embernek az agyszüleménye, aki az utóbbi időben blogján osztja az észt alkotmányozásból, hanem ez felel meg legjobban an nak a követelményrendszernek, amit most teljesítenünk kell. (10.50) Az elfuserált rendszerváltás idejétől már két évtizede napirenden van egy új alaptörvény megalkotása a sztálini alapokon nyugvó 1949. évi XX. törvény helyett. De a parlamenti szembenállás és megfelelő társadalmi felhatalmazás hiánya miatt eddig azonban nem mutatkozott esély arra, hogy konszenzussal, széles körű társadalmi vita, majd kialakuló közmegegyezés alapján elkészülhessen a nemzeti hagyományokon nyugvó, nemzeti értékeket megjelenítő, nemzeti érdekeket védő, generációkon átívelő alaptörvény, amely a történeti alkotmányosságunk és a Szent Koronatan legmagasztosabb elvén alapul. A Fidesz az alkotmányozásról a programjában egy szót sem ejtett, sőt etalonként hivatkozta a jelen alaptörvén yt. Egy mondatot idézek: “Az alkotmányunk a rendszerváltoztatás céljaként fogalmazza meg a szociális piacgazdaság megvalósítását.” Ehhez képest kilenc alkotmánymódosítás történt, és most egy teljesen új alaptörvényt - alkotmánynak nevezve - kívánnak alkotn i, csak utalva a Szent Koronára, de még nem vállalták fel a Szent Koronatanon alapuló történeti alkotmány ismételt érvényre juttatását. Közjogi szemfényvesztés veszélye áll fenn, amelyben saját nemzeti együttműködési rendszerük szabályait semmibe véve is kívánnak egy olyan alkotmányt a nemzetre oktrojálni, amely nem felel meg a történeti alkotmányosság követelményének. Az ilyen alkotmányozás nem vezet jóra, és nemzeti szempontból nem legitim. A bizalom már akkor megcsappant, amikor az első időszakban a töb bség kiemelte a mostani alkotmányból azt a kétharmados többséggel bíró, a pufajkás Hornkormány idején 1995ben beemelt rendelkezést, miszerint a jelenlegi ideiglenes alkotmány helyébe lépő új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgy űlési határozat elfogadásához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata szükséges. Már az alkotmányt előkészítő eseti bizottság felállítására irányuló parlamenti vitában éles kritikával illettük ezt az ügy súlyához méltatlan eljárást. Teljesen kéz enfekvő lett volna, hogy ezen szabály megtartása mellett a Jobbikot mint nemzeti pártot érdemben vonják be az előkészítésbe. Az alkotmányelőkészítő bizottság létrehozatalával kapcsolatban benyújtott módosító javaslattal pedig szerettük volna kifejezetten is rögzíteni, hogy az alkotmánykoncepció megalkotása során történeti alkotmányosságunk értékeit hangsúlyosan kell kifejezésre juttatni. Leszavazták, és a munka végén - most látszódik is - nem történt áttörés. A preambulumban és az alapvető rendelkezések kö zötti említés nem elégséges. Az eseti bizottságban hat képviselővel vettünk részt, de már az első ülésen nyilvánvalóvá vált, hogy csak díszletnek tekintik az ellenzéket. Mondvacsinált okokból a Jobbik által javasolt HVMet kizárták a véleménynyilvánításra jogosult szervezetek köréből, és elutasították javaslatunkat, hogy az államunknak az egyes nemzetközi szerződésekhez való viszonyát külön munkacsoport vizsgálja fölül. Az alkotmányozásnak ezen dokumentumok, a nemzetközi egyezmények szabnak igazából külső k orlátot. Ez lehetett volna a biztosítéka annak, hogy az alaptörvény ne a nemzeti szuverenitást semmibe vevő nemzetközi egyezményekhez igazodó legyen, hanem a nemzeti érdekeket tartsa szem
