Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 25 (79. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - KALMÁR FERENC ANDRÁS (KDNP):
1870 akik amellett, hogy nincsenek itt, azzal riogatják a közvéleményt országjárásuk során, hogy az államforma v eszélyben volna. Aki ilyeneket mond, az vagy céljáról, a politikai hisztériakeltésről, vagy pedig egyszerűen tudatlanságról árulkodik. Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetpolitikát illetően, mielőtt a konkrétumokra térnék, javaslom, hogy álljunk meg egykét gondolat erejéig, és vegyük számba azt, hogy miért kezeli a kormány kiemelt területként a nemzeti ügyeket, mi teszi ezt a szakpolitikát olyan fontossá. Ez már csak azért is lényeges, mert a törvényalkotás kapcsán, a bár nagyon is jelentős részletszabályok megalkotása közben gyakran nem is gondolkodunk el ennek a területnek az esszenciális mivoltán. Gyakran hallani, hogy az új globalizált nemzetközi rendszerben a nemzetek, és ezzel együtt a jó értelemben vett patriotizmus is jelentőségét fogja veszíteni. Én azonban nem értek egyet ezzel. Samuel Hungtinton is kifejtette nagyhatású művében - amelynek címe: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása , hogy a nemzeti és civilizációs értékek a jövőben még inkább kiemelt szerephez fognak jutni. A kérd és megfelelő környezetbe helyezése végett nemcsak ezt a publicisztikát használom fel, hanem főbb gondolatait gyakorlati példákon keresztül mutatom be. Jómagam is határon túlról származó magyar vagyok, így talán tőlem autentikusabban fog hangzani, amit mond ok. Először is kiemelném a magyar nyelv ügyének fontosságát, s különösen annak összetartó erejét. Anyanyelvünk az, mi nemzetünket elsősorban nemzetté teszi és tette. Véleményem szerint a magyar nyelvet kiemelten védeni kell, és ezt a tervezet H. cikkének ( 2) bekezdése is üdvözlendő módon kimondja. Nem hagyhatjuk ki annak megemlítését sem, hogy a kettős állampolgárság kérdésében négypárti konszenzus alakult ki itt, az Országgyűlés falai között, amely mutatja, hogy jó úton járunk. A határon túli magyarság meg maradásának támogatása, a kultúrájuk megőrzésére tett erőfeszítéseinkhez nyújtott segítség olyan stratégiai célkitűzés kell legyen, melyet az alaptörvény is deklarál. Éppen ezért erkölcsi kötelezettséget teremt a mindenkori kormány számára ezen célkitűzése k végrehajtására. Ennek alapja az, hogy minden nemzet egyedi és megismételhetetlen érték, s mint ilyet védeni kell. Az alkotmánynak ugyanis értékeket kell deklarálnia, egyébként nem lesz más, mint egy technokrata szabályhalmaz - hogy a miniszterelnök úr sz avaival éljek. A határon túli magyarság iránt érzett felelősségvállalást a mostani alkotmány is kimondja. De hogyan? Szó szerint így hangzik, 6. § (3) bekezdés: A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását. Ez azonban mind minőségileg, mind mennyiségileg kevés. Mennyiségileg azért, mert csak egy bekezdés rendelkezik erről a stratégiai kérdésről. Minőségileg pedig azért, mert az Alkotmánybíróság jogértelmezése szerin t ez az alaptörvényi passzus a szövegezésből adódóan államcél. Márpedig az alkotmányos rendelkezések közül ez bír a legkisebb normatív erővel, mivel nincs garancia arra, hogy a deklarált államcél meg is valósuljon. Az igazi alapjogvédelem szempontjából kie melt kérdésekre az alkotmány mindig a “védi” szófordulattal utal, például a házasság és család intézményének esetében. Az alaptörvény tervezete ezen túlmutató rendelkezéseket tartalmaz, melyek szó szerint így hangoznak. Egyrészt a már említett H. cikk (2) bekezdése a magyar nyelvet kifejezett védelemben részesíti, másrészt megemlíthető a D. cikk, amely így hangzik: “Magyarország az egységes magyar nemzet eszméjétől vezérelve felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fe nnmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.” (11.20) Ez az alaptörvényi passzus már jóval több konkrét állami kötelezettséget ír elő, amely garanciális véd elmet nyújt a határon túli magyaroknak. A fent említett D. cikknek csak egy elemét elemezném részleteiben, ez pedig a magyar közösségek fennmaradására irányuló törekvés elősegítése, melynek véleményem szerint legjobb módja az autonómia. Az autonómia - ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni - egyáltalán nem ördögtől
