Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 25 (79. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1868 súllyal még ezen alaptörvénytervezetben sem, pedig ha jól tudom, akkor ezt nem kellene feltétlenül Brüsszellel egyeztetni, tehát jelentsük ki azt, hogy történelmi lehetőséget szalasztanak el azt illetően, hogy a magyar földet megvédjük. Hiszen azzal, hogy moratóriumokat kérnek és nagy nehezen hosszabbítgatnak, végül is csak tüneti kezelést alkalmaznak. Egy nemzeti minimum lehetne, nemcsak egy a laptörvény esetében, de a mindennapokban is, hogy magyar földre idegen érdekeltség még feldolgozóként, még a föld méhének, gyümölcseinek a kiaknázásakor sem jelenhetne meg, ez is csak és kizárólag magyar kézben lehetne - javaslom, mondjuk, a dán földtörvén yre és egyéb alaptörvényekre emlékeztető módosításokat bevezetni ezen tervezetbe is, bár illúzióim ezzel kapcsolatban nincsenek. Nagyon fontos kijelentenünk azt, hogy gyönyörű retorikailag a gyermekek védelme, nagyon tetszik nekünk is, mégis itt van előtte m mintegy húsz olyan népesedési, demográfiai javaslat, amelyet az utóbbi tíz hónapban tettünk, tettem, és ezek közül lényegében egyet sem sikerült keresztülvinniük. Tehát egy hihetetlen negatív rekordról beszélünk, egy olyan Guinnessrekordról, amelynek ér telmében a bölcsődei ellátást nem sikerült rendezni, az anyák számára előírt rugalmas munkahelyek lehetőségének megteremtésével szintén hadilábon állnak, az áfarendszerhez sem sikerült hozzányúlni annak érdekében, hogy a gyermekneveléshez szükséges cikkek áfatartalmának csökkentésével elérhetőbbé tegyük ezeket. A nyugdíjrendszer rendezéséről nem is beszélve, amiről mondhatjuk, hogy persze, a magánnyugdíjvagyon egy részét önök behozták, aztán államadósságot kozmetikáznak vele ahelyett, hogy értelmes célokra fordítanák. De mégsem látható az, hogy két generációval később az én unokámnak miből fog a pénzespostás nyugdíjat hozni, hiszen a rendszer fenntarthatatlannak látszik. A családi pótlék, a pazarló szociális rendszer rendezése, bár lehet, hogy meglepő, amit mondok, de szintén a belátó és belátható népesedéspolitika egyik kiváló eszköze lenne, hiszen felszámolhatná a megélhetési gyermekvállalást. Aki azt mondja, hogy ma ilyen nincs Magyarországon, az vagy nem járja Magyarországot, úgy értem, hogy a Rózsadomb é s a Parlament között ingázik, és innen próbál okos dolgokat mondani, vagy pedig nem mer szembesülni a problémákkal; még egyszer mondom, lehet, hogy a Rózsadombról a magyar ugar egy kicsit szebb, mint a valóságban, nekünk mégis a valósággal, a valódi problé mákkal kell foglalkoznunk. Ezért mondhatjuk azt, hogy a pazarló szociális rendszer megszüntetése, felszámolása haladéktalanul kötelező; csak azok részesülhessenek ilyen áldásokban, akik azt valóban megérdemlik, akik tesznek érte, ha tudnak, és akik hasznos tagjai kívánnak lenni a társadalomnak. Ezért javasoltuk a szociális kártya országos bevezetését, amelyet - idézőjelben természetesen - önök szintén azonnal lesöpörtek, pedig ennek az értelme és lényege pont az lenne, hogy a szociális juttatások ne a félka rú rablót, ne az ukrán cigicsempészeket gazdagítsák, hanem igenis a gyermek asztalára jussanak el tankönyv formájában, élelmiszer formájában, vagy ebből legyen ruhája, kiscipője. (11.10) Erről lett volna szó ebben a tervezetben, önök ezt elkaszálták. Ezek után egy alaptörvénytervezetben felmerülő hasonló vagy hasonló témakörre utaló gondolat esetében miért bízzunk meg abban, hogy ez változni fog? Netán önök belátták ezt a problémát? Remélem, akkor a vita során lesz olyan, aki válaszol erre, és belátja, hog y igen, valóban hibáztak, amikor ezt a jobbikos javaslatot elkaszálták, és legalább részeit hajlandók átültetni a közeljövőben a magyar törvénykezésbe. De térjünk ki arra, hogy mi szükséges még a gyermekvállalás biztonságossá tételéhez: a munka és a munkáh oz való jog. Még az eddigi sztálinista hulladékban, amit én egyébként nem neveznék alkotmánynak, még ebben is lényegileg szerepelt a munkához való jog. Ezzel szemben most mivel találkozunk? A munka megválasztásához való joggal. Minimális különbség, retorik ai különbség, de mégis mit jelent? Adott esetben, ha tönkremegy egy üzem, mondjuk, egy falu mellett egyetlen üzem, amely munkahelyeket tud szolgáltatni és produkálni, eddig elvileg az alaptörvény értelmében az államnak kötelessége volt óvó, gondoskodó kezé t kinyújtani, és legalább megpróbálni
