Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 25 (79. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP):
1855 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! “A liberális demokráciában benne rejlő nehézségek ez új álla mokban robbantották ki elsőként a válság heveny tüneteit. Ennek oka elsősorban az alkotmányok elméleti jellege, a politikai szükségszerűségek félreismerése és a demokratikus szellemiség hiánya volt. Az alkotmányozók megfeledkeztek arról az alapigazságról, hogy intézményeket lemásolni vagy kölcsön venni nem lehet, azokat mértékre kell csinálni. Megfeledkeztek arról, hogy a politika és a jogrendszer társadalmi jelenségek, ezért azok minden megnyilvánulása, intézményeinek működtetése, sikere vagy kudarca az il lető társadalom minőségével vagy belső struktúrájával, gazdasági és szociális viszonyaival, nem utolsósorban pedig hagyományaival és történelmi adottságaival állandó belső összefüggésben és kölcsönhatásban van. Ez országok legnagyobb részében hiányoztak a megfelelő szellemi és erkölcsi feltételek is, hogy úgy mondjam, előbb volt demokrácia, mint demokraták.” Tisztelt Ház! Ezeket a szavakat akár ma is írhatta volna valaki. De ezeket a szavakat nem más írta, mint Karcsay Sándor - Isten nyugosztalja , aki az első szabadon választott parlamentben mellettem ült. 1946ban a vezető keresztény értelmiségiek az Actio Catholicán keresztül egy ankétot szervezetek, hogy milyen legyen Magyarország új alkotmánya. Nekik ez nem adatott meg. Viszont az, hogy Karcsay Sándor ezt a kötetet dedikálta nekem, úgy érzem, hogy ránk bízta, és nekünk, kereszténydemokratáknak örökségünk és erkölcsi kötelességünk, hogy azt, amit tőlük megtagadott a sors és a történelem, az ő szellemükben most bevégezzük, és az ő szellemiségüknek megfele lő alkotmányt, alaptörvényt alkossunk. Engedjék meg, hogy ennek a kötetnek egy másik szerzőjétől is idézzek: “Az állam van az emberért és nem megfordítva, következésképpen az emberi személyiség nem vethető teljesen alá az államnak, hanem számára az államna k biztosítania kell a szabadságot.” Ennek a kötetnek a “Szabadságjog” című fejezetét Martonyi János írta; no nem a mai kormány külügyminisztere, hanem az ő édesapja. Tisztelt Ház! Ez is a mi örökségünk. Ezért én elsősorban az ő megközelítésük szerint ebben a történelmi szemléletben, ezzel az erkölcsi alapállással szeretnék a szabadságjogokhoz, az emberi jogokhoz szólni. Ki kell mondanunk és büszkén vállalhatjuk, hogy 24 európai ország emberi jogi szabályozását összehasonlítva, Csehországgal és Bulgáriával ö sszevetve a legszélesebb módon a legszélesebb katalógust biztosítja az emberi jogok területén a magyar alapjogi tervezet. Tehát nemcsak az európai chartát figyelembe véve, hanem más európai államok szabadságjogi és emberi jogi intézményrendszerét figyelemb e véve is ez a tervezet teljes mértékig vállalható, mégpedig az újszerűségeivel együtt vállalható, és reméljük, hogy a jogfejlődés során Magyarország - mint ahogy már tette korábban is - példát mutat Európának. Engedjék meg, hogy az első ciklusból Lalumier e asszonyt idézzem, aki a kisebbségi törvényre azt írta, hogy Magyarország nem felzárkózik az európai jogrendhez, hanem alakítója az európai jogrendnek. Úgy gondolom, az a szabályozás, amire most készülünk és amit ezen a területen meg akarunk valósítani, s zintén iránymutató lehet az európai államoknak és minden civilizált államnak. Önmagában a terminológia is - miután mi a természetjogi iskolát valljuk, és elődeink is ebben a koordinátarendszerben gondolkoztak az emberi jogokról - Európában egyre inkább zűr zavaros, mert valamikor emberi jogokról beszéltek, igen ám, csak az emberi jogokhoz akkor emberkép kell. Nekünk világos és egyszerű az emberképünk: teremtett és megváltott lények vagyunk, ebből következik a méltóságunk és ennek a méltóságnak a biztosítása az állam részéről. Más felfogásban, más különbözőséggel nyilván azért tértek át az alapvető jogokra, mert az alapvető jogok ebbe a kategóriába sokszor nem férhetnek be. A tervezet ezért - kikerülve ezt a terminológiai vitát - nagyon helyesen a “Szabadság é s felelősség” címet viseli. Ez egyben ellentmond annak a logikának és annak a gondolkodásmódnak, ami az elmúlt húsz év gyakorlatában rengeteg problémát okozott Magyarországon, nevezetesen: azzal a liberális gondolatvilággal és liberális logikával, amikor a szabadságnak nincsenek korlátai, de amikor számukra kedvezőtlen helyzetek teremtődtek akár a gyűlöletbeszéd, akár más társadalmi
