Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 14 (64. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Jakab István): - ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik):
175 torz. Szívből kérek minden magyar embert, hogy gondolkozzon, és emlékezzen a hősökre, akiknek a csontjai még mindig az égig kiáltanak. Óvakodjanak a kommunistáktól, mert a vörös gólem valahányszor rátette a kezét a hatalomra, a magyarságot mindig erkölcsi és gazdasági szakadékba juttatta, a legteljesebb leépülés szélére sodorta a nemzetet. A kétharmados kormánytöbbséget arra kérem, hogy végrevalahára rehabilitálja a kitörésben legyilkolt több ezer embert, deklarálja azok hősiességét, és vessen gá tat a történelemhamisítás általi tudatos rombolásnak. Engedjék meg, hogy egy idézettel zárjam felszólalásomat: “Tízezrek vesztek a csatamezőn / A halott katonák immár felköltöztek a csillagok közé / Ott állnak most dicső őseik közt, Hunnia égi seregében / És ha eljön a nap, mikor megmérettetik majd hit és erény / Visszatérnek újra, Isten lángoló kardjaként” Adjon az Isten szebb jövőt! (Taps a Jobbik soraiban.) (1.50) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm. Képviselő úr, nem kívántam közbecsengetni, de máskor az idő keretet szíveskedjen betartani. Megkérdezem, a kormány részéről kívánnake válaszolni. (Nincs jelzés.) A kormány részéről nem kívánnak válaszolni. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend utáni felszólalá sra jelentkezett Zagyva György Gyula képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót 5 perces időkeretben. ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót. Szintén egy megemlékezést, egy megemlékező szöveget szeretnék elmondani. Az állító lagos rendszerváltozás után eltelt több mint húsz év sajnos nem volt elég, hogy a Magyar Országgyűlésben megemlékező és tisztelgő szavak hangozzanak el a második világháború legnagyobb népirtásának nevezhető drezdai tömeggyilkosságról, úgyhogy én most ezt szeretném pótolni. Az Európa több országából Drezdába menekült polgári lakosság ellen 1945. február 13án és 14én végrehajtott angol és amerikai kétnapos terrorbombázás volt az emberiség történelmének egyik legnagyobb háborús bűncselekménye, és egyben ez volt a legrövidebb idő alatt elkövetett legkegyetlenebb és legtöbb áldozatot követelő tömeggyilkosság. Drezda semmiféle katonai potenciállal nem rendelkezett, sőt jelentős hadianyagot termelő üzemei sem voltak. Ez persze nem zavarta a gyilkosokat, hiszen a támadás célja a legsűrűbben lakott belső kerületek, és a kiadott parancs is arról szólt, hogy a sztálini terror elől Nyugatra menekült több százezer embert, akik a városba zsúfolódtak, meg kell semmisíteni. A ki nem mondott indokok között volt az oroszokn ak szóló demonstráció is az angolszász légierő fölényéről, amely intő jelként kell figyelmeztesse az egyre mohóbb Sztálint. Jól tudjuk, hogy történelem nincs, csak történetírás van, mégpedig a mindenkori győztesek történetírása. Ezt tapasztalhatjuk a drezd ai tömeggyilkosság kapcsán is, hiszen a történelemkönyvekben még széljegyzetként is ritkán emlegetik, az európai közéletből pedig a polkorrektség jegyében gyökerestől próbálják meg kiirtani a meggyilkolt ártatlan százezrek emlékét. És nincs hivatalos megem lékezés. Mint ahogy nincs hivatalos megemlékezés számtalan más tömeggyilkosságról sem, ahol nem kiválasztottak voltak az áldozatok. A drezdai népirtás kapcsán, ami az egész európai történelem eddigi legaljasabb tömeggyilkos gaztette volt, szinte néma Európ a. 1945. február 13án este fél tízkor az angol légierő összesen 1049 bombázója két, egymás utáni hullámban berepült Drezda fölé, és kevesebb mint öt perc alatt több mint 3500 tonna hagyományos és gyújtóbombát dobott a légvédelem és haderő nélküli védtelen városra. A három óra múlva bekövetkezett második hullámban újabb 529 bombázó támadt a már fáklyaként égő és a sebesültek mentésével foglalatoskodó városra. Az angol gépek ezúttal kizárólag gyújtóbombákat szórtak le,
