Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 23 (77. szám) - Agata Zajega, a Lengyel Köztársaság ideiglenes ügyvívőjének köszöntése - Megemlékezés a Lengyel-Magyar Barátság Napjáról - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Jakab István): - DR. SZILI KATALIN (független):
1736 hosszú során bizonyítot ták kiállásukat a jobboldali, keresztény Magyarország mellett. Én az ő nevükben beszélek, és az ő nevükben fogom támogatni ezt az alkotmányt. Említést kell tennem azokról, akik jelképezik az életutunkat. Az előbb Wittner Mária gyönyörűen beszélt azokról a hősökről, akik a legnagyobb áldozatot hozták meg, de említést kell tenni azokról, akik ’8889ben ott álltak a tüntetéseken, és harcoltak a változásokért, akik nem érhették meg, akik közelünkben voltak: Komlós Andor és Őrs Félix Sopronban. Aztán a ’90 után i rendszerváltásnál volt munkatársam a Fidesznél Inhauser László, aki nem érhette meg ezt a mai napot. Ilyen Korzenszky László, aki óriási tiszteletben állt Kapuváron, példakép volt Kapuváron. Néhány évvel ezelőtt halt meg, 92 évesen, keresztényi elkötelez ettségével mindig lámpás volt az ottani emberek előtt, mindig példát tudott mutatni. Az ő nevében is szeretném megszavazni az alkotmányt. És szeretném Arnóth Sándor és a többi meghalt képviselőtársam nevében is megszavazni ezt az alkotmányt, mert hiszem és bízom abban, hogy ez az alkotmány a rendszerváltást lezáró alkotmány, az, ami ügyeinket egy időre rendezni fogja. Persze, sok még a seb, hiszen hosszú idő van mögöttünk. Mi magyarok sokat szenvedtünk az elmúlt másfél évszázadban, de ha nem kezdjük el rend be tenni a dolgainkat, akkor nem jutunk előrébb. A maszatolásban, az elhúzásban, a széthúzásban mindig elöl járt a baloldal. Most is ennek a példáját mutatják. Az Országgyűlés helyett részországgyűlést tartanak - részekre kell szabdalni az országot. Ismerj ük: a részekre szabdalás mindig is megfelelő taktikájuk volt. Nem máshol kellene most dolgozni, hanem itt, a parlamentben, elmondani az érveiket és küzdeni. Küzdeni azokért, akik küldték őket - de nem teszik ezt. Az idő fogytán hadd említsem még meg Szili Katalin javaslatát, amelyről azt gondolom, példás és becsületes hozzáállás ez, hiszen egy szem képviselőként letett egy javaslatot az asztalra, bár ebből a javaslatból nekem nem derült ki, hogy mekkora is lenne az a parlament, amit megválasztunk, a képvise lőház; a felsőházban a képviselők száma meg van határozva. Én magam azok közé tartozom - többen elmondták a mai napon , akik támogatni tudnának egy ilyen javaslatot, ha még gondolkodnánk rajta. Lehet, hogy nem itt és most, ebben az alkotmányos vitában, le het, hogy nem most hozzuk meg ezt a döntést, de úgy gondolom, hogy hosszú távon ezen mindenképpen gondolkodni kell, és lehet tenni valamit. Végezetül engedjék meg, hogy elmondjam a saját hitvallásomat is, amelyet választóink megismertek többször és több he lyen. Én hiszem azt, hogy lehet ezen az országon változtatni. Olyan országban szeretnék élni, ahol a nők nem terhesek lesznek, hanem várandósak; olyan országban szeretnék élni, ahol a hit nem hiszékenység, a tett nem tettlegesség és a magyar nem magyarázko dást jelent. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Normál időkeretben kért szót Szili Katalin képviselő asszony. Megadom a szót. DR. SZILI KATALIN (független) : K öszönöm szépen. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban szeretném megköszönni azon képviselőtársaim dicsérő szavait, akik méltatták azt, hogy én magam is a Szociális Unió nevében egy alkotmányt tettem le a parlament asztalár a, hiszen számunkra az fontos kérdés volt, hogy azért láttassuk, hogy számtalan látásmód van, számtalan közelítési mód van, és úgy gondolom, hogy a demokráciára büszke Magyarország számára ez valóban fontos kérdés, hiszen nekünk közösen kell azt az alkotmá nyt - vagy ahogy önök hívják, alaptörvényt - megalkotnunk, amelyet majdan úgy fognak hívni reményeink szerint, hogy ez a nemzet, a társadalom alaptörvénye.
