Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 23 (77. szám) - Agata Zajega, a Lengyel Köztársaság ideiglenes ügyvívőjének köszöntése - Megemlékezés a Lengyel-Magyar Barátság Napjáról - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Jakab István): - WITTNER MÁRIA (Fidesz):
1724 az elmúlt évtizedeken, visszanyúlva egészen a szocializmusig, akkor azt láthatjuk, hogy sok esetben a legmagasabb szinteken sem működött a felelősség vállalása, helyette az ügyek elsimítása, a felelősség szétterítése, rosszabb esetben cinikus tagadása került előtérbe; még a csernobili katasztrófát is el lehetett napokig titkolni. Az állam felelőtlenségére azonban a legszomorúbb példa az ország és ezzel párhuzamosan a magyar emberek végleges eladósítása. Csakúgy, mint a szocializmusban, a fogyasztói társadalomban is sokan kritika nélkül fogadtak el mindent, amivel kecsegtették őket. Az úgynevezett rendszerváltás óta legtöbbször a könnyű jólét ígéretével találkozhatott, vásárolt magának nulla forint befizetéssel háztartási gépeket, lapos tévét, sőt volt idő, hogy autót is tudott venni nulla forint befizetéssel, igaz, jó magas kamatra; azután vett magának lakást svájci frankra, mert annak olcsóbb volt a kamatterhe, mint a forintalapú hitelnek. Örömmel fogadta a megtelepedő áruházláncokat, mert olcsónak tűntek. Az állam eközben nem teljesítette kötelességét, nem segítette megfelelően az emberek eligazodását. A kormányzati felelőtlensé g 2002 után burjánzott el totálisan. A regnáló szocialisták, szabad demokraták részére a hamis jólét illúziója szavazatokat hozott, az ország kiszolgáltatása, eladósítása pedig minden mást; el tudjuk képzelni, hogy mit. Az alaptörvény egy későbbi fejezetéb en ezért kívánjuk az ország további eladósítását megakadályozni, sőt célul tűzni a hazánkat gúzsba kötő tartozások csökkentését. Tisztelt Képviselőtársaim! Az állam felelőtlen viselkedése a hétköznapi életre is hatással volt, indokolatlan önfelmentésekhez vezetett, gyakorivá vált az önsorsrontás, a mindennapi küzdelem feladása. Mindannyian ismerünk ilyen példákat. Az állami és a közösségi felelősségvállalás mellett ezért szerepel a tervezetben a személyes felelősségvállalás igénye is, a kettő együtt alkot e gészet. A személyes felelősségvállalás kérdéséhez szorosan kapcsolódik az N. cikk második fele, ami azt mondja ki, hogy képességei és lehetőségei szerint mindenki köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni. Az elmúlt évtizedekben azt élhettük meg, hogy hazánkban ezzel ellentétes folyamatok indultak meg és teljesedtek ki, a jogok mellett a kötelezettségek néha tabutémának tűntek, másodlagos szemponttá váltak. Nyilvánvaló, hogy az emberi jogokat alkotmányos védelem alá kell helyezni, de ezzel együtt az emberi kötelezettségeket is meg kell követelményként jeleníteni. Ezt nem kizárólag saját véleményként mondom, megerősítették azok a beszélgetések, amelyeket lakóhelyemen folytattam. A tervezet azt is kimondja, hogy kötelezettségeink nemcsa k az állam felé, hanem a közösségeink felé is léteznek. Óriási kiaknázatlan tartalékok vannak a helyi közösségek erejében. Sok olyan probléma létezik, amit a legkönnyebben helyben lehet megoldani, elrendezni. Vidéken sok jó példa bizonyítja ezt. Tisztelt O rszággyűlés! Biztos vagyok benne, hogy a felelősség és kötelesség ügyei nem egyszerűen a Fidesz és a KDNP képviselői és törzsközönségük számára fontos ügyek, hanem nagyon sok magyar ember számára azok, s egyre több ember számára azzá válnak, Magyarország m egújulásának egyik sarkalatos kérdéséről van ugyanis szó. Illyés Gyula írta a következőket: “Az ember legnagyobb bátorsága a reménykedés.” Magam is bátorítok mindenkit a reménykedésre. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELN ÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces időkeretben kért szót Wittner Mária képviselő asszony. Megadom a szót. WITTNER MÁRIA (Fidesz) : Köszönöm a szót. Nagyon sok emberrel találkozom nap mint nap, akik feltettek bizonyos kérdéseket, amelyeket most én tolmácsolok az alkotmányozók felé: a stratégiai ágazatok visszaszerzése, a gáz, a víz, a villany, a bányászati jog, de különösképpen a termőföld különös védelme, mert ha ez nem történik meg, ez az ország kiszolgáltatottá váli k a globalizmus számára.
