Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 23 (77. szám) - Agata Zajega, a Lengyel Köztársaság ideiglenes ügyvívőjének köszöntése - Megemlékezés a Lengyel-Magyar Barátság Napjáról - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Jakab István): - SNEIDER TAMÁS (Jobbik):
1719 vagy akár több állami vállalat, akkor az egész piacot is tudja szabál yozni, nem kell adott esetben törvényeket hozni, hanem más eszközökkel is lehet egy piacot szabályozni; tulajdonképpen itt is erről van szó. Nos, a másik fontos dolog, hogy az alkotmánynak azt kellene kimondani, hogy az államnak létre kell hoznia nyugdíjcé lú, specializált intézményeket, és ezt kell támogatnia, s ezt azzal, hogy felügyeli és ellenőrzi, mert vigyáz a jövendő nyugdíjasok pénzére, és azzal, hogy támogatja valamiféle adóelőny nyújtásával. Magyarul ezek a lehetőségek kellenek hogy nyitva álljanak a magyar állam számára, de ez bizony, ha a alkotmányban ilyen kitételt teszünk, hogy ez fenntartja a nyugdíjrendszert, ebből egyáltalán nem következnek ezek a lehetőségek. (16.30) Nagyon fontos megemlíteni, hogy a nyugdíjtudatosságot Magyarországon növeln i kell. Nemrég készült egy közvéleménykutatás, ahol gyakorlatilag az emberek 80 százaléka úgy gondolja, hogy az ő nyugdíjbefizetéséből nem fog tudni megélni, majd amikor nyugdíjas lesz. Ha az alkotmány erre nem ad biztosítékot, ha nem erősítjük ezt a nyug díjtudatosságot, akkor kérem szépen, természetesen ne csodálkozzunk, ha az emberek egyre kevésbé fogják befizetni a nyugdíjjárulékot, egyre inkább elmenekülnek akár a feketemunka piacára, és adott esetben netalántán inkább aranyrudakat vásárolnak, már aki megteheti természetesen, annak érdekében, hogy valaha is nyugdíja legyen. Tehát nagyon fontos kérdés ez az alkotmány tekintetében, mert ez akár a munka világának kifehérítését is segítheti, ugyanakkor hátráltathatja is. És akkor engedjék meg, hogy magával a nyugdíjpolitikával is foglalkozzak még, ugyanis láthatóan a Jobbik nyugdíjpolitikai koncepciója teljesen eltér a jelenlegi nyugdíjkoncepciótól. Az eddigi gyakorlat és a kormány által a Széll Kálmántervben elképzelt merev, kivételt nem ismerő, legfeljeb b a politikusokkal ismerő politikával ellentétben a Jobbik Magyarországért Mozgalom egy olyan nyugdíjpolitikában, nyugdíjfilozófiában gondolkodik, ahol adott esetben nem is biztos, hogy szükség van nyugdíjkorhatár megszabására. Mit értek én ez alatt? Kére m szépen, amikor önök beszélnek az egyéni számla bevezetéséről, ami a Jobbik programjában szerepelt, és nagyon örülünk, hogy ez most már a kormányprogramban is szerepel, vagy legalábbis a kormányzó párt gondolatai között, akkor az egy pozitív dolog lehet. De ennek csak akkor van értelme, ha az egyéni felelősséget megpróbáljuk minél inkább erősíteni a nyugdíjpénztári tagokban. Ugye, erre az egyéni számla nagyon jó, hiszen ha minden évben megkapják azt, hogy mekkora megtakarításuk van, és adott esetben mekkor a nyugdíjra lennének jogosultak, ha elmennek nyugdíjba az emberek, akkor egyértelmű, hogy sokkal inkább odafigyelnek a befizetéseikre, és ha úgy érzik, hogy kevés volt az a befizetés, akkor akár önkéntes alapon hozzátesznek a saját nyugdíjmegtakarításukho z. Nos, ez önmagában jó, de viszont az, és ugyancsak önök kommunikálják vagy az önök kormánya kommunikálja azt, hogy mindig csak annyi nyugdíjat lehet kifizetni egy adott évben, amennyi nyugdíjjárulék beérkezik a kasszába, akkor a kettő teljesen kiütötte e gymást. Mert az egyéni számlavezetés szinte biztos, ehhez nem kell jóstehetségnek lenni, soha nem fog megegyezni azzal, amit majd adott évben be fognak fizetni nyugdíjjárulékot az éppen munkából élő emberek, embertársaink. Tehát szeretném, ha egyáltalán ma ga a Fidesz is olyan kommunikációt mondhatna magáénak, ami koherens, nem üti ki egymás gondolatait a kétféle verzió. Nos, itt azért mindenképpen el kell mondani, hogy a Széll Kálmántervben is, bár nem erről szól a mostani vita, ez egyértelmű, pontosan eze k a megfogalmazások vannak. Egy mondatot szeretnék idézni: “A nyugdíj Magyarországon ezentúl csak az a járandóság lehet, amelyet a nyugdíjkorhatárt betöltő munkavállalónak biztosítunk.” És itt megint a “biztosítunk”ra szeretném helyezni a hangsúlyt, úgy, ahogy az előbb a “fenntartjá”n volt a hangsúly. Hiszen ez mindmind kommunikáció szempontjából azt rejti magában, hogy a magyar állam, amolyan kegyként, van olyan kedves és nyugdíjat ad az állampolgárainak. Tehát ez a baj, hogy akár az alkotmányban, akár a Széll Kálmántervben sajnos ezek a szóhasználatok ütnek vissza. Igenis, a nyugdíj egy elidegeníthetetlen
