Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 23 (77. szám) - Agata Zajega, a Lengyel Köztársaság ideiglenes ügyvívőjének köszöntése - Megemlékezés a Lengyel-Magyar Barátság Napjáról - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - VIGH LÁSZLÓ (Fidesz):
1699 Felszólalásra következik Vigh László, a Fidesz képviselője. Képviselő úr! VIGH LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! M agyarország Alaptörvényéhez, a Nemzeti hitvallás részéhez szeretnék hozzászólni. Két gondolat. “Vállaljuk, hogy örökségünket, a magyar kultúrát, egyedülálló nyelvünket, a Kárpátmedence alkotta és a természet adta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Hisszük, hog y nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység sokszínűségéhez.” Én e kultúra részének gondolom magát a falut, ahol nagyon sokan élünk. Magyarországon 3175 település található, és abból 328 város. A 328 városban mintegy 6,5 millió ember él; 2849 település, falu található, ahol 3,5 millió ember él - ennek a 3,5 millió embernek az érdekében, 3,5 millió emberért szeretnék szólni. A falu maga az emberiség történelmének legősibb lakóhelye. Óriási értékek, tapasztalat halmozódott fel falun, amit úgy ér zem, tovább kell vinnünk és meg kell őriznünk. Szoktam volt mondani, hogy falun kívül is van élet, de az más. Szűkebb hazámban, Zala megyében 258 település található, abból 247 falu. A választókerületem az ország egyik legnagyobb választókerülete a települ ésszámokat nézve, mintegy 103 településből áll, és ebből 100 a falu. Úgy 15 évvel ezelőtt Budapestről felhívtak telefonon, és azt kérdezték tőlem, hogy hol található ez a falu, ahol én lakom. Úgy válaszoltam nekik, hogy ez a falu, ahol én élek, olyan érdek es, hogy itt nincsenek hajléktalanok. Nincs munkanélküliség, nincs bűnözés. Amikor az emberek meglátják egymást, akkor köszönnek egymásnak. Megállnak és nekiállnak beszélgetni. De még az is előfordul, hogy egyegy ebéd készítése után egy háziasszony az azn ap készített süteményét vagy tésztáját átviszi a szomszédba, és megkínálja a szomszédját. A szomszédasszony másnap meg visszaviszi az általa készített ételt. Én ilyen helyen lakom, ezt úgy hívják, hogy falu. Az elmúlt időszakban ezt a falut nagyon sok táma dás érte. Ha konkretizálni akarom az éveket, mintegy 8 év alatt nagyon sok óvoda, iskola, vasútvonal, postahivatal szűnt meg. Nem a kormány záratta be, ahogy mondták, mi, polgármesterek zártuk be ezeket az intézményeket. Igen, mi zártuk be, mert nem kaptun k hozzá finanszírozást. Azt szoktam mondani összefoglalóan, hogy intelligens dózer kószál településeinken. Melyik az a falu, amely iránt imázst érzünk, amelyet szeretnénk megőrizni és megtartani? Az 1848 előttit vagy az 1848 utánit, amikor megtörtént a job bágyfelszabadítás? Vagy a két világháború közöttit, vagy ha úgy vesszük, a második világháború után is több részre, több szakaszra osztható a falu élete. Emlékszem, a 60as évek közepén a szüleim elküldtek tejért, és volt a faluban több helyütt is “tejadó automata”. A ház elé kirakták a kis stokedlit, rátették a kannát, mellette volt egy mérőedény, és amikor odamentem, megmerítettem az edényemet, akkor mellé letettem a pénzt. Ez 1965ben történt. Érdeklődöm, hogy ma meg lehetnee ezt csinálni. Lehet, hogy m eg lehetne csinálni, csak nem az lenne a gazdák szempontjából az eredménye, mint ami akkor volt. Mint mondtam, óriási tudás és tapasztalat halmozódott fel ezekben a falvakban, amelyet jó lenne továbbvinnünk, hiszen édesanyákról lányokra, apákról fiúkra hal mozódott az az óriási tudás, amelyet továbbadtak a szülők. Az édesanya megtanította a lányát főzni. Megtanította a leszedett gyümölcsöket elrakni konzervnek, kompótnak, lekvárnak, megtanította a savanyítás művészetét. Az apák továbbadták fiaikra a földműve lés tudományát, a szántást, vetést, aratást. Továbbadták a növénytermesztés tudományát. Nem beszélve az állattenyésztésről, hiszen anno, annak idején szégyennek számított az az udvar, ahol kinőtt a fű. Szeretnénk visszahozni újra ezt az önellátást, önfennt artást falura. Azért is fontos, hogy megtermeljük mindazokat a terményeket, és megtartsuk azokat az állatokat, ami az állattartásunkhoz szükségeltetik, mert ez volt mindig jellemző a falura. A világ lakossága naponta mintegy 250 ezer emberrel növekszik. Ha ez a trend így megy tovább, akkor 2050re mintegy 9 milliárdan leszünk. Azt hiszem, óriási élelmiszerválság fog következni a világban, amely óriási kiugrási pont a falvaknak, a vidéknek. Bízom benne, hogy az alkotmányunk és a hozzárendelt
