Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 23 (77. szám) - Agata Zajega, a Lengyel Köztársaság ideiglenes ügyvívőjének köszöntése - Megemlékezés a Lengyel-Magyar Barátság Napjáról - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - ROZGONYI ERNŐ (Jobbik): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz):
1691 Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az alaptörvény általános vitájánál azzal a gondolattal szeretnék hozzájárulni ehhez a vitához, hogy meggyőződésünk, hogy ez az alaptörvény egyrészt a magyar múltban gyökerezik, értelemszerűen választ kíván adni a jelen kihívásaira, és sok tekintetben a jövőbe vetett hitünket próbálja hirdetni. Ez a kontinuitás lényegében abból fakad, hogy egy olyan alaptörvényt szeretnénk itt, azt gondolom, mindannyian, akik ebben a vitában részt veszünk, elfogadni, amely a fenntarthatóság, a magyar nemzet fenntarthatóságának a kérdéseit rendezi. Ez az alaptörvénytervezet értelemszerűen illeszkedik abba a több száz vagy ezeréves történeti alkotmányba, aminek, bízunk ben ne, ez az alaptörvény is része, sarokpontja lesz. Bízunk abban, hogy ez az alaptörvény olyan elveket fektet le, amelyek akár több száz év múlva is a magyar nemzet meghatározó kérdéseire adnak választ. De van egy nagyon fontos része ennek az alkotmánynak, a mely e fenntarthatóság tekintetében a jelen problémáira próbál utalni, és ez nagyban meghatározza a jövőt is. Ezek az alaptörvénytervezet azon részei, amelyek a gyermekvállalás kérdését segítik, támogatják. Sok vita volt, sok kétség van az alaptörvényünk egyes pontjai tekintetében. Ez azt jelenti, hogy foglalkozik ezzel az alaptörvény több ponton is. Ennek a legvitatottabb része a XXI. cikkely, amely az új magyar alaptörvényben kimondja azt lényegében, hogy a választójogot “sarkalatos törvény kiskorúaknak is biztosíthatja. A kiskorú szavazati jogát - sarkalatos törvény által meghatározott módon - anyja vagy más törvényes képviselője gyakorolja úgy, hogy saját szavazatán felül legfeljebb egy szavazatot adhat le.” Ez az az ominózus rész, ami sok vitát megért, és valószínűleg még az általános és a részletes vita során is boncolás tárgyát fogja képezni. Én azt gondolom egyébként, hogy ez a szöveg így mindenképpen módosításra szorul, akár pró, akár kontra, hiszen egyértelmű az, hogy az (1) bekezdésben leírt, vála sztó és választható joga tekintetében csak a választás joga értelmezhető a kiskorúak tekintetében, a választhatóság joga nem. Tehát ezt mindenképpen korrigálni kell. De egyébként az is kérdés, hogy ha a végleges alaptörvényünk elég bátor lesz ahhoz, hogy e lismerje a kiskorúak szavazati jogát, akkor e tekintetben mindenképpen korlátozó ezt egy szavazatra levetíteni. De ne ragadjunk le ennél az egy pontnál, hiszen az alaptörvény előremutató módon más helyen is foglalkozik egyébként a gyermekvállalás támogatás ának és társadalmi fontosságának kérdésével. Így megtaláljuk az erre vonatkozó utalásokat a K. cikk (1) és (2) bekezdésében is, ahol az alaptörvény nevesíti a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját, illetve a (2) bekezdésében teljesen egyértelműen úgy fogalmaz: “Magyarország támogatja a gyermekvállalást.” Az alaptörvény azonban nemcsak elvi alapon foglalkozik pozitív módon a gyermekvállalással és az ebből következő népesedési kérdésekkel, hanem más társadalmi alrendszerek tekintetében is. Az alaptör vény Szabadság és felelősség fejezet XXVIII. cikkelye kimondja: “Minden ember, valamint törvény alapján létrehozott jogalany teherbíró képességének megfelelően hozzájárul a közös szükségletek fedezéséhez. A közös szükségletek fedezéséhez való hozzájárulás mértékét a gyermeket nevelők esetében a gyermeknevelés kiadásainak figyelembevételével kell megállapítani.” Ez a néhány sor önmagában is forradalminak nevezhető, ugyanis alkotmányos szinten, még ha áttételesen és indirekt módon is, állást foglal abban a ré góta húzódó vitában, hogy lehete, és ha lehet, akkor kelle akár adópolitikai eszközökkel a gyermekvállalást segíteni és támogatni. Viszont hadd mondjam el, hogy van az alaptörvény XVIII. cikke, amely a nyugellátással kapcsolatban fogalmaz meg elveket. In nen viszont szerintem hiányzik az a rész, amelyik a gyermekvállalás elismerését jelentené. Ezt arra alapozom, hogy a legtöbb mostani kutatás egyébként alátámasztja, hogy közvetett, de jól kimutatható összefüggés van a nyugateurópai országok gyermekvállalá sa és a teljes körű nyugellátás rendszere között, márpedig abból az alaptézisből kiindulva, hogy az elmúlt évszázadokban az öregkori ellátást természetes módon a felnevelt gyermekek biztosították. És egyébként azokban az országokban, ahol ma sincs általáno s nyugdíjrendszer, többek között azért magas a gyermekszám, mert időskorban az embereket a saját gyermekeik, unokáik látják el, gondozzák, tőlük várhatják a megélhetést időskorban az adott
