Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 22 (76. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója:
1538 megújítása túlságosan is felelősségteljes és nehéz feladat, az erre szánható idő túlságosan is drága ahhoz, semhogy ne kelljen napirendre térnünk a felett a botrány felett, amelyet ellenzéki képviselőtársaink egy részének magatartása jelent. Ezzel azonban még megtisztelőbb az a feladat, amelyet el kell végeznünk, hiszen így nekünk, önö knek kell képviselnünk, képviselniük azokat a magukat baloldalinak valló honfitársainkat is, akiket saját választott pártjuk cserbenhagyott. S ez, bár többletfelelősséget ró mindannyiunkra, nem is olyan nehéz, mint elsőre gondolnánk. Hiszen mindaz az éles szembenállás, megosztottság, kibékíthetetlenség, amely a magyar szellemet és benne a politikai elitet jellemezte, jellemzi ma is, s amely egyetértésre képtelenség oly visszataszítóvá tette sokak számára az elmúlt két évtized politikai küzdelmeit, ma ez a m agyar társadalomban, a választók mindennapjainak világában nem létezik. Az ő világukban nem ideológiák mentén zajlanak a konfliktusok, az ő harcaik nagyon is hétköznapiak. Az ő konszenzusuk egy mondatban is összefoglalható: normális emberi életet szeretnén ek élni. Nincs jobb- vagy baloldali nyugdíjas, nincs MSZPs vagy fideszes munkanélküli, nincs liberális vagy kereszténydemokrata gyermeket akaró anya, csak emberek, s nekik vágyaik, törekvéseik és problémáik vannak, amelyek megoldását persze kiki a maga é rtékrendjéhez, világnézetéhez közelebb álló párttól reméli inkább. Az alaptörvény azonban erkölcsi, szellemi és jogi értelemben is a lehető legtágabb keret kell legyen, amely egy nemzetnyi, országnyi közösség számára a lehető legnagyobb közös nevezőt jelen ti. Nos, tisztelt Ház, tisztelt előterjesztő képviselőtársaim, nincs okunk aggodalmaskodni, még kevésbé szégyenkezni: a T/2627. számon benyújtott javaslat - bár a szöveg nyitott bármely beilleszthető módosító indítvány befogadására - jelen állapotában is i lyen, mindenki számára elfogadható, sőt azonosulásra alkalmas dokumentum. Meggyőződésem, hogy a most kezdődő vita végén elfogadandó alaptörvény az egész nemzeté lesz. Azoknak az alaptörvénye, akiknek a képviseletére felesküdtünk mi mindannyian, nemcsak azo ké, akik ránk szavaztak, hanem azoké is, akik nem ránk szavaztak, sőt azoké is, akik egyáltalán nem szavaztak vagy nem szavazhattak. Mindannyiunké lesz. Kifejezi ezt mindjárt első mondata is, amely nemzeti imánk kezdete is egyben: “Isten, áldd meg a magyar t!” Tisztelt Ház! Most, amikor az új alaptörvényről vitázunk, tulajdonképpen egy új otthont építünk magunknak; új falakat, de azokra az alapokra, amelyekre követésre méltó elődeink is építettek. Történelmünkre, összetartozásunk, közös megmaradásunk és közö s boldogulásunk történetére, ezeresztendős állami múltunkra, a Szent Korona által megjelenített joguralomra, az Aranybullára, azaz az önkény minden formájának elutasítására. Egyéni és közösségi szabadságjogainkra, amelyekért szabadságharcos hőseink, úgy a ’48asok, mint az ’56osok, ha kellett, az életükkel fizettek. Sajátosan magyar, mégis keresztényként európai, sokszínű és integráló erejű kultúránkra, szentjeink, katonáink, Nobeldíjasaink és művészeink teljesítményére. Azokra a parancsokra, amelyek a tö rténelem kezdetétől elválasztják a jót a rossztól, s azokra, amelyek előírják a hatalmat gyakorlóknak, az államot igazgatóknak a jó, a közjó követését. És természetesen az önmagunk és egymás iránt érzett felelősségünkre, a jogokkal járó kötelességekre, ame lyek nemcsak korlátoznak, hanem össze is kötnek bennünket, hiszen jogokat csak együtt biztosíthatunk mindannyiunknak. Végezetül a jövő iránti elkötelezettségre kell építenünk, arra, hogy a jövő abból áll össze, amit ma megteszünk. Semmit nem tehetünk hát p illanatnyi előnyökért, ha azzal a holnap ajtaját magunkra csapjuk. Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti hitvallás értékösszegző deklarációja után az Alapvetés címet viselő fejezet egyesíti az alkotmányosság tiszteletre és követésre méltó világtendenciáit büszk én vállalható hagyományainkkal. Eszerint Magyarország független és demokratikus jogállam, amelynek államformája köztársaság. A hatalom forrása a nép, amely hatalmát képviselői útján kivételesen közvetlenül, népszavazással gyakorolja. Az állam a hatalom meg osztásának elvén működik. Rögzíti a javaslat a hatalomgyakorlás kizárólagosságának tilalmát s az erőszak állami monopóliumát. Rögzíti a mindenkori magyar kormányok elháríthatatlan felelősségét a nemzet határok feletti egységének erősítése és megőrzése irán t.
