Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 22 (76. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója:
1535 hatályon kívül helyezésével helyreállítható. És itt mindjárt felvetődik egy újabb kérdés: egyáltalán mit tekintünk alkotmánynak, mit vár unk az alkotmánytól? Tisztelt Ház! A 225 fideszes és 36 kereszténydemokrata képviselő által T/2627. számon előterjesztett, “Magyarország alaptörvénye” címet viselő javaslat a következőképpen válaszolja meg a feltett kérdéseket. A Q. cikk szerint: “Az alapt örvény Magyarország jogrendszerének alapja. Az alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek. Az alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni.” A Nem zeti hitvallás - mint az alaptörvény preambuluma - megállapítja: “Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét. Nem ismerjük el történeti a lkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését. Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmány jogfolytonosságát, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét. (Taps a kormánypártok, szórványos taps a Jobbik padsoraiban.) Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között, élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.” Az értelmező kéziszótár szerint alaptörvény az állam p olitikai, társadalmi és gazdasági rendjét és az állampolgári jogokat és kötelezettségeket meghatározó törvény, az alkotmány pedig nem más, mint valamely állam alaptörvénye vagy alaptörvényeinek összessége. E meghatározások és a fentebbi idézetek szerint te hát kijelenthető, hogy a javaslat nem csupán címében, de tartalmában is megfelel az alaptörvényekkel szemben támasztható követelményeknek, hiszen az állami és nemzeti létünkre vonatkozó alapelvek lefektetése után a Szabadság és felelősség, illetve Az állam címet viselő fejezetekben rögzíti az ember fundamentális jogait és az állampolgárokat terhelő alapvető kötelezettségeket, illetve megállapítja a politikai, gazdasági és társadalmi rendre vonatkozó legáltalánosabb normákat; önmagát - a zárórendelkezéseket követően - mint Magyarország első egységes alaptörvényét határozza meg, amely maga is része az ezeréves történeti alkotmánynak, és amely részévé teszi ezen jogi, szellemi és erkölcsi konstrukciónak azon majdan kétharmados képviselői szavazattöbbséggel elfo gadandó vagy módosítandó sarkalatos törvényeket is, amelyek kiteljesítik közjogi berendezkedésünk újjáalakítását. (9.50) Mindezek mellett a nemzeti hitvallás mint önálló fejezet puszta létéből és még inkább tartalmából az is kitetszik, hogy az előterjesztő k felfogása szerint az alkotmányba illeszkedő alaptörvény nem csupán államszervezéstechnikai szabályok összessége, nem csupán a jogszabályok felett álló meghatározó erejű norma, hanem annak foglalata is, hogy itt és most, mi, a XXI. század második évtized ének magyarjai miként gondolunk magunkra, melyek azok a múltbéli tradíciók, velünk élő értékek, jövőbeni célok, amelyek közös nevezőként nemzetté formálnak, és ekként tartanak egyben bennünket. Mi az az erkölcsi alap, értékközösség, amely az eltérő világné zetű, különböző hitű, más anyanyelven beszélő, differenciált társadalmi helyzetű magyarországi polgárokat szolidárissá teheti egymáshoz és szervezett politikai közösségükhöz, az államhoz és a hazához? Ha semmi más javítanivaló nem lett volna a ma még hatál yban levő régi alaptörvényünkön, ha semmi más újdonsága nem lenne a most előttünk fekvő javaslatnak, mint hogy megpróbáljuk megválaszolni az önazonosságunkat érintő legalapvetőbb kérdéseket, már akkor is egyértelműen igennel kellene válaszolnunk az új alap törvény szükségességét érintő felvetésre. S itt, tisztelt hölgyeim és uraim, meg kell állnunk egy pillanatra, annak tisztázása érdekében, hogy noha minden 1994 után megválasztott kormány programjában szerepelt az alkotmányozás szándéka - amely az 1994 és ’ 98 közötti ciklusban tetté is érett , a folyamatosan fennálló szándék dacára húsz esztendő alatt mégis miért nem jutottunk el a megcélzott eredményig, azaz az
