Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 16 (74. szám) - A nemzeti közszolgálati egyetem létesítéséről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - Az energetikai tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (Jakab István): - JÁVOR BENEDEK (LMP):
1449 Köszönöm a szót, elnök úr. Rendkívül fölemelő ebben a közegben ezt a rendkívüli súlyú törvénytervezetet tárgyalni, amelynek a 108., 109. és 110. ajánlási szá mon benyújtott módosítóihoz szeretnék hozzászólni. Az, amiről rövidesen az Országgyűlés dönteni fog, alapjaiban befolyásolja Magyarország energiapolitikáját, és ennélfogva azt, hogy Magyarország a XXI. században egy versenyképes, fenntartható ország lesze vagy egy szétzilálódó, perifériára sodródó, széteső országgá válik. Azt gondolom, ez a törvény megérdemelne egy picivel több figyelmet, de nyilván a Fideszfrakció el tudja dönteni, hogy megadjae ezt a tiszteletet ennek a rendkívül súlyos javaslatnak. A törvény, amiről beszélünk, három hónappal ezelőtt lett benyújtva, és ez alatt a három hónap alatt egészen hajmeresztő fordulatokkal szembesültünk, kezdve azzal, hogy benyújtásakor folyamatban volt egy másik energetikai tárgyú törvényjavaslat vitája, tehát párhuzamosan tárgyaltuk ezeket a javaslatokat, majd következett a legendás Lázárféle javaslat, amelynek a sorsáról közel egy hónapig semmit nem lehetett tudni, amelyik egyébként alapvetően kaszálta volna el a megújuló energiaforrások lehetőségeit Magyaror szágon. És ez a bohózat így a végére végképp önmaga paródiájába fordult át. Az, hogy a zárószavazás előtt tíz órával tényleg benyújt egy olyan javaslatot a kormányzat, amely 46 oldalon alapvetően formálja át a benyújtott javaslatot, azt gondolom, hogy szem bemegy mindenféle távlatos tervezéssel, az energiapolitikai elképzeléseknek még a látszatával is. Így, kérem, nem lehet energiapolitikát csinálni! Így egy banánköztársaságban lehet rángatni ideoda a szabályozást, de egy komoly, az Európai Unió soros elnök i posztját betöltő országhoz méltatlan az, hogy az energiapolitikájáról ilyen módon hoz döntést. Az energia területe egy olyan terület, amely rendkívül kényes a szabályozási kiegyensúlyozatlanságokra, rendkívül kényes arra, hogy kiszámítható, hosszú távú k örnyezetben tudják a befektetők erre a területre a tőkéjüket elhelyezni, ami csak hosszú távon fog megtérülni. Az állami források ahhoz, hogy maga a kormány által elfogadott nemzeti cselekvési terv, megújuló cselekvési terv célszámait elérjük, nyilvánvalóa n elégtelenek. Ezt önök is tudják. Az Új Széchenyitervben szereplő számok a közelében nincsenek annak, ami elegendő lenne ahhoz, hogy elérjük ezeket a célszámokat. Az egyetlen lehetőség az, ha a kormány mobilizálni tudja a befektetői tőkét, és összefogva az iparági szereplőkkel, közösen próbál meg lépni annak érdekében, hogy megvalósuljanak azok a beruházások, amelyek nélkül Magyarország nemhogy a ténylegesen a klímaváltozás miatt szükséges megújulórészarányt nem fogja elérni, de a nemzeti cselekvési terv ben foglalt célszámoknak is a közelébe se fogunk jutni. Ez a befektetői tőke az elmúlt három hónapban elfordult Magyarországtól, és tartósan elfordul. Egész egyszerűen olyan elviselhetetlenné vált a szabályozási kockázata a magyar energiaágazatnak, hogy ez t a kockázatot nincs olyan befektető és nincs olyan hitelező pénzügyi szervezet, amelyik vállalná. És ha esetleg bizonyos pontokon hozzájutnánk mégis forrásokhoz, ezeknek a költsége jelentősen megemelkedett. Az a bohózat, ami az energiapolitika területén a z elmúlt három hónapban zajlott ezzel a törvénytervezettel, ez a bohózat milliárd forintokba került Magyarországnak, sőt tízmilliárd forintokba, és az egész, megújuló energiával kapcsolatos célkitűzések teljes kudarcát vetíti előre. Ilyen módon elképzelhet etlen, hogy Magyarország teljesíteni tudja azokat az elképzeléseket, amelyeket a kormány maga is megfogalmazott. Én tényleg nem tudok mást javasolni, mint hogy valóban ezt a javaslatot egyszerűen most le kellene venni az asztalról, különös tekintettel, hog y a sajtóból arról is értesültünk, hogy a kötelező átvételi rendszerben a kapcsolt energiatermelés szabályozása az elkövetkezendő két hónapban teljesen újraszabályozásra fog kerülni. Az, amit most itt el fogunk fogadni, ennek gyakorlatilag nincsen jelentős ége, mert a kormány maga kinyilvánította, hogy két hónapon belül a területnek egy új szabályozási formáját kívánja behozni a rendszerbe. Tehát nincs is értelme meghozni ezt a döntést, hiszen mire ennek a szabályozásnak az alapján bármilyen döntés megszület hetne, addigra egy új szabályozás fog életbe lépni.
