Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 8 (73. szám) - „A magyar népességfogyás megállításának sürgető szükségessége” címmel politikai vita - ELNÖK (Jakab István): - DR. GRUBER ATTILA (Fidesz):
1313 Kö szönöm szépen a szót, elnök úr. Mindenekelőtt szeretném megköszönni a Jobbik képviselőcsoportjának, hogy ezt a témát az Országgyűlés elé hozta, és ezt a nagyon fontos kérdést itt most megtárgyalhatjuk. Az idejüket a nyugdíjrendszer és a demográfiai folyama tok közötti kapcsolattal szeretném rabolni. A helyzet az, hogy a termékenységi ráta csökken, és a várható élettartam pedig folyamatosan nő. Bizonyos előrejelzések szerint a következő néhány évtizedben 45 évvel meg fog nőni a lakosság várható élettartama, emiatt egy csökkenő létszámú aktív lakosságra egy növekvő létszámú időskorú lakosság jut. A problémára formálisan megoldás lehet a következő: vagy a foglalkoztatási rátát növeljük, a nyugdíjkorhatár növelése lehet még egy probléma, illetőleg egy Európán kí vüli bevándorlás megoldás a problémákra. Európán belüliről nem beszélhetünk, hiszen Európa valamennyi országában csökken a lakosság. Azt hiszem, mindegyiknek beláthatók a korlátai: a foglalkoztatási ráta száz százalék fölé nem növelhető, a nyugdíjkorhatár is... - bizonyos életkor után már a munkavégző képesség igenigen erősen csökken. A kérdés az, hogy milyen típusú nyugdíjrendszer képes finanszírozni a jövőbeni nyugdíjakat, egyáltalán vane ilyen rendszer. Nem akarom lelőni a poént, de szerintem nincsen. Tehát ezekre a problémákra nincs megoldás. Kétféle nyugdíjrendszer van. Amint korábban a nyugdíjrendszer megmentése kapcsán többször elhangzott a Házban, kétféle nyugdíjrendszer van, ez a bizonyos felosztókirovó - csúnya szóval, inkább szolidaritáson alap ulónak nevezném , illetőleg az előtakarékosságon alapuló nyugdíjrendszer. A szolidaritáson alapuló nyugdíjrendszer fenntarthatatlan, hiszen a születések száma csökken, mint már említettem, tehát egyre kevesebb aktívra jut egyre több időskorú. Az előtakaré kosságon alapuló rendszernél a várható életkor növekedésével, illetőleg a majdan vásárolandó szolgáltatások árának növekedéséből következően szintén fenntarthatatlan. Csak egy példa: ha elfogadjuk azt a számítást, miszerint a helyettesítési ráta az aktív é letkor és a nyugdíjban eltöltött évek között 3:1, tehát három aktív évben lehet egy nyugdíjas évet finanszírozni, és veszünk egy 75 éves átlagéletkort - és ha 75 éves az átlagéletkor, akkor a 80 éves életkor is, hála istennek, egyre gyakoribb és elérhetőbb , akkor 6580 év között körülbelül 15 év nyugdíjban eltöltött évre 45 évnyi takarékosságot kellene feltételeznünk, ez azt jelenti, hogy valakinek 20 éves kortól már félre kellene tennie. Ha 90 évig él - és éljen - az illető, akkor már 10 éves korától meg kellene takarítania, ez azt jelenti, hogy a hozzám hasonló, gyereket nevelő családoknak vagy felnőtteknek már a nem gyerek taníttatására kell félretenni, hanem már a nyugdíjára. Tehát ez a része sem működik a dolognak. Az előtakarékosságon alapuló nyugdíj rendszer szintén fenntarthatatlan, mint már mondtam. Az egyetlen megoldás a jó szociálpolitika a nyugdíjrendszer gondjaira; tehát a gyermekek számának a növelése, az eltartók számának a növelése, és ezért nagyon fontos, hogy olyan törvényeket vagy jogszabá lyokat hozzunk, amelyek a gyermekvállalást ösztönzik, hiszen a saját nyugdíjas éveinkről, saját nyugdíjas korunkról is szó van. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásr a következik Gruber Attila képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó. DR. GRUBER ATTILA (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A jelen politikai vita után következik a nemdohányzók védelméről szóló törvény módosítása. Helye s, egészségvédő, szemléletformáló törvény ez, azonban fel szeretném hívni az önök figyelmét, és a nézőkét is, akik követik a mai politikai vitát, hogy egyre több kutatási eredmény támasztja alá azt, hogy a család, a gyermekvállalás alapvető egészségvédő fa ktor, ezek hiánya fontosabb kockázati tényező, mint a dohányzás vagy az elhízás.
