Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 8 (73. szám) - „A magyar népességfogyás megállításának sürgető szükségessége” címmel politikai vita - ELNÖK (Jakab István): - SESZTÁK OSZKÁR (KDNP):
1304 ko rosztályban aktív, a foglalkoztatási piacon jelen van, dolgozik. Olaszország példája ugyan negatív, ahol csak 43 százalék, Magyarországon pedig ez 54 százalék. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Felszóla lásra következik Seszták Oszkár, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. SESZTÁK OSZKÁR (KDNP) : KDNP. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy nagyon komplex kérdés tárgyalásánál lehetünk jelen és követhettük nyomon az eddigi vitát. Minden oly an megközelítés, amelyik előrevisz a kérdés megoldásában, az jogos és indokolt. Talán két csoportba lehet sorolni a különböző kérdés- és problémafelvetéseket, az egyik egy morális, mentális megközelítés, a másik pedig egy anyagi, közgazdasági megközelítés. Kérném képviselőtársaimat, hogy akik az anyagi vagy a közgazdasági kérdéseket tartják előbbre vivőnek vagy fontosabbnak, ne szólják le, ne bélyegezzék meg a morális és a mentális kérdésfeltevéseket sem, hiszen ennek a kérdésnek a kellő súllyal való kezelé se is hozzájárulhat a probléma, a nagyon súlyos probléma megoldási módozatainak kigondolásában. Ugyanígy minden szakpolitikának is szerepe lehet és szerepe kell hogy legyen a probléma megoldásában. Nagyon jó példát hallhattunk államtitkár úrtól a föld program komplex és helyes kezelése és a családpolitikai rendszer, illetve a családpolitika fejlesztése vonatkozásában. Ugyanígy az adópolitika is egy nagyon fontos szakpolitika, amely ugyancsak nagyon jól hozzájárulhat a kérdés megoldásához, de ugyanígy az intézmények szerepe, az iskola és a legkülönbözőbb állami intézmények szerepe is nagyon fontos, és itt a média és a közszolgálati média szerepe sem megkerülhető. Tehát nagyon fontos, hogy milyen mintát, milyen viselkedésmintát sugároz egy akár közszolgála ti média, ha a többire az államnak vagy a társadalomnak nem is lehet közvetlen szerepe. Nagyon fontos kimondanunk a probléma tárgyalásánál, hogy valóban, a rendszerváltás igazi vesztesei a gyermekes családok, és minél több gyermeket vállaltak, annál inkább . Ezt a kérdést igazán szemérmesen el szoktuk kerülni, hiszen a gyermekek nem szavazók, nem potenciális szavazóként tekint rá a politika, és azt is talán lesajnáltuk, és nem vettük kellően komolyan, amely a gyermekek szavazati jogának a megadásával ezt a k érdést a fejéről a talpára állíthatta volna. Elismerem, hogy ez a kérdésfeltevés talán korai, de mindenféleképpen megoldást kell rá a későbbiekben találni. Engedjenek meg néhány olyan szempontot, amely az eddigi vitában talán nem hangzott el, vagy nem kell ő súllyal hangzott el. Valóban megkerülhetetlen az önzés problémája. Nagyon gyakran hallhatjuk fiatal családoktól, hogy még nincs meg mindenünk, és ezért nem vállalunk gyermeket, csak annak az egynek legyen meg mindene. Ugyanakkor viszont azt nem veszik fi gyelembe ezek a fiatal családok, hogy a legfontosabbtól, a testvértől, a testvér lehetőségétől fosztják meg ezzel a vélekedéssel az egykeként felnövekvő gyermeket. Ahhoz, hogy egészséges társadalom és egészséges családok lehessek, megkerülhetetlen az, hogy egykeként nem úgy szocializálódik egy gyermek, minthogyha nagyobb családban nőne fel. Sajnos az önzés ilyen módon átöröklődik generációkon keresztül. (A jegyzői székben dr. Tiba Istvánt Földesi Gyula váltja fel.) Néhány gondolatot engedjenek meg képviselő társaim, itt a Házban is kezd terjedni az a szóhasználat, amely a “párom” kifejezést viszi a házastársam helyébe; ezt átélhettük már az áldott állapot és a terhesség viszonyában. Ezt a szóhasználatot is kerüljük, ne fedjük el, hogyha házastárstól vagy élet társról beszélünk; a párom nem ugyanaz.
