Országgyűlési Napló - 2010. évi téli rendkívüli ülésszak
2010. december 21 (62. szám) - A Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság létrehozásáról szóló 70/1997. (VII.15.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz):
252 Arról van szó, hogy a szerencsétlen magyar elszámoltatási kultúrát valamivel emeljük már meg, és a Lajtán túli színvonalhoz közelítsük! Minek van a könyvvizsgáló egy részvénytársaságnál, ha a jelentése nem méltó arra, hogy a társaságot a tulajdonában tartó kuratórium elnöksége és rajta keresztül a parlament nyilvánossága elé kerüljön? A könyvvizsgáló mit csinál? Megállapítja a pénzügyi beszámolóról, a könyvvezetésről, a beszámolókészítésről, az eredményről, az eszközökről, a forrásokról, hogy hű és valós képet feste a gazdálkodásról, hogy megvane a vagyona, veszette a vagyona, növekedette a vagyona, elköltöttéke, s ha igen, szabályosan költöttéke el a támogatást. Ezt igazolja, szavatolja a könyvvizsgáló jelentése. Miért baj az, ha ezt megismerik? Hát fizetnek neki! Ez közérdekű információ! Képtelen vagyok felfogni azt, hogy miért nem lehet befogadni ezt a javaslatot. Ez nem presztízskérdés, mert fél év alatt már hozzászoktam ahhoz, hogy tucatjával szavaz zák le a módosító indítványaimat, amelyek fajtisztán szakmai alapon születnek, mert nem hajlandók azt a szellemi fáradságot venni, hogy megértsék a mögötte lévő szakmai tartalmat. Ehhez kell némi intellektuális erőfeszítés, némi utánanyálazás, konzultáció. Ha valaki nem érti a szakmát, az nem baj, de akkor ne zsigerből utasítsa el azért, mert egy ellenzéki képviselő teszi a javaslatot! Ez nem presztízskérdés, hanem egyszerűen nem értik, hogy miről van szó. Akkor szüntessék meg a könyvvizsgálati státust is, mert felesleges rá pénzt kiadni. Erre is felesleges kiadni a milliókat, meg arra is a százezreket. Ez tehát az egyik javaslatom. A másik probléma, amit jelezni szeretnék - ez lehet talán az, amire Novák Előd kollégám célzott az imént, hogy újra hozzá kell majd nyúlni az alapító okirathoz , hogy megint a törvényalkotásunk slampossága az, hogy a törvényben, amit nyáron fogadott el az Országgyűlés, a részvénytársaság ügyvezetését vezérigazgató irányítja. Ez rendben van, hiszen az a jellemző, hogy a menedzsmen t főnöke a vezérigazgató, a részvénytársaság elnöke pedig a tulajdonost képviseli. Az alapító okiratban elnök szerepel ebben a pozícióban, tehát az elnök terjeszti elő a kuratóriumnak, illetve rajta keresztül a közalapítványnak, és még rajta keresztül a pa rlamentnek vagy a legszélesebb nyilvánosságnak a pénzügyi beszámolót. Tehát egyik helyen elnök van, a másik helyen meg vezérigazgató. Ez látszólag egyszerű terminológiai probléma, ami nagyon könnyen kiküszöbölhető, hisz nem kell mást tenni, mint az alapító okiratba beírni a vezérigazgatót az elnök helyére, de megint jelzi azt a slamposságot, azt az igen szánalmasan alacsony szintű szakmakultúrát, ami az egész elszámoltatási folyamatot jellemzi. Én a költségvetési vitát úgy éltem meg, hogy a pénzek elosztásá ban már egész jó aktivitást mutat az Országgyűlés, de amikor arról van szó, hogy a pénzeket el is kell számoltatni, el kell velük számolni korrekten, a szakma szabályai szerint, akkor igen gyenge színvonalon vagyunk. És nem is az a szomorú, hogy a szakmai színvonal alacsony, hanem az igény sincs meg rá, hogy megtörténjék a színvonaljavítás. Bízom benne, hogy a józan ész elve érvényesülni fog, és ezt az indítványomat akceptálni fogja a parlament a döntése alkalmával, hiszen - még egyszer hangsúlyozom - az ég adta világon senkinek nem ártanánk a megvalósítással. A másik oldalon pedig jelzem azt a kis, ha úgy tetszik szemantikai vagy terminológiai problémát, hogy javítsák már ki az alapító okiratot is, ha egyszer vezérigazgatónak nevezik a menedzsment főnökét, h elyesen. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Köszönöm, képviselő úr. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vitát lezárom. Megkérdezem L. Simon László képviselő urat, hogy most vagy a határozathozatalok előtt k íván válaszolni a vitában elhangzottakra. (L. Simon László: Most, elnök úr.) Képviselő úr, öné a szó. L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kénytelen vagyok néhány dologra reagálni, mert itt félreértések sorozatát látom. Mondjuk így, hogy félreértés, és nem felkészületlenség, amiről képviselőtársaink tanúbizonyságot tettek. Hány percem van, elnök úr?
