Országgyűlési Napló - 2010. évi téli rendkívüli ülésszak
2010. december 20 (61. szám) - A sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - VANTARA GYULA, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: - ELNÖK (Jakab István): - DR. JÓZSA ISTVÁN, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: - ELNÖK (Jakab István): - GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
187 Azt kell mondanom, gyakorló érdekképviseleti szervezeti vezetők mondják azt, hogy nincs ez így rendjén. Gaskó István szavait idézem önöknek, mert talán fonto s az önök számára is. Gaskó István azt mondja, hogy az, amit ezen törvénytervezet keretei között tesznek, a jogállam megcsúfolása. Azt mondja, a tartalom és a forma együttesen, a tartalom és a forma is elfogadhatatlan. Hát, mérlegeljenek, hölgyek, urak, ké pviselőtársaim, hogy mennyire kívánják elfogadni, befogadni Gaskó István álláspontjait e tekintetben. De más szakszervezeti vezetők is lesújtó véleménnyel vannak a törvénytervezettel kapcsolatosan. Még azok is, akik azt mondják, hogy érdemes lehet adott es etben elgondolkodni bizonyos kérdéseken, ők is azt mondják, hogy tárgyalni, egyeztetni és megegyezni kellene, tárgyalni, egyeztetni és megegyezni. Tudom, önöknek ez a fogalomrendszer, hogy tárgyalni és egyeztetni, testidegen, látom az elmúlt fél év történé séből fakadóan, önök még megegyezni és megállapodni sem akarnak, önök csak diktálni akarnak. Azt gondolom, persze, nem jó ez az útirány, amikor az aktuális hatalom csak diktálni akar. Azt hiszem, célszerű lenne tárgyalni, egyeztetni és úgy megegyezni, és n em ilyen formában beterjeszteni törvénymódosításokat. Ráadásul azt is szeretném hozzátenni, hogy az Európai Szociális Chartának is vannak olyanfajta kitételei, amelyeket érdemes lenne számításba venni, akár a szociális joghoz, akár a sztrájkjoghoz való jog vonatkozásában. Kedves Képviselőtársaim! Önök, akik a kormányoldalon előterjesztik, majd el kívánják fogadni, és hitem szerint nincsenek kételyeim, meg is fogják ezt erősíteni, szeretném, ha legalább utólag végiggondolnák mindazt, amit tesznek. Azzal szem beállítanák, amit az elmúlt 8 esztendőben tettek, az akkori viszonyukat a sztrájktörvényhez, az akkori viszonyukat és cselekedeteiket a sztrájktörvényhez illesztenék, és önmagukba néznének, az önmagukba nézést követően foganatosítanák az álláspontjaikat. A zt gondolom, nagyon nehéz ezt a törvénytervezetet még módosításokkal együtt is jóvá tenni, jobbá tenni, ennek ellenére kísérletet tettünk rá. Nem sok, talán 34 módosító javaslatot nyújtottunk be, annak érdekében, hogy önök is mérlegeljék, a mai bizonytala nságokat lehete minimalizálni ezen törvénytervezetek keretei között. A sztrájk adott esetben valahol mindig gátolja még az elégséges szolgáltatás mértékét is. A sztrájk valójában pont arról szól, hogy olyan jogosítványrendszert biztosít, amely jogosítvány rendszeren keresztül a vélt, valós érdekek életre hívását kívánják megteremteni, a sérelmek ellenében való tiltakozásnak kívánnak helyt adni. Azt hiszem, hogy a többségi hatalom, a kétharmados többség nem elégséges ahhoz, nem lehet jó arra, hogy ellehetetl enítsék magát a sztrájkjogot. Ami a szakszervezetek jogát csorbítja e tekintetben, ami az emberek érdeke ellenében hat, azt gondolom, nem támogatható. (Folyamatos moraj a kormánypártok soraiban.) Az elégséges szolgáltatás tekintetében pedig még egyszer vis szaidézem a törvény 1. §ának (2) és (3) bekezdését, és azt mondom, hogy olyan helyzetet kell teremteni… 20 perc van, kedves képviselőtársaim, nem 15, úgyhogy ne idegeskedjenek, még 5 percig fogok beszélni. Sajnos, elszámolták az időt, 20 perc van, nem 15, még 4 perc 45 másodpercet figyelemmel kell eltölteni. Tudom, nehéz, főleg olyan kérdések kapcsán, amikor szembesülni kell azzal, hogy az elmúlt 8 esztendő történése hogyan és miképpen nézett ki, a sztrájktörvény figyelembevétele mellett és az ahhoz való v iszonyulás tekintetében, és akkor és amikor most, csakis a hatalom pozíciójából, csakis a hatalmi érdekek szem előtt tartása mellett kívánják megtenni mindazt, amit az előterjesztés magában foglal. Nos, összességében azt szeretném mondani: abszolút helytel ennek tartom azt, hogyha egy olyan kormány, amelyik nemzeti együttműködést hirdet magáról, a nemzeti együttműködést semmibe véve akár a munkaadói, akár a munkavállalói szervezetekkel, amelyeknek ezekben a kérdésekben alapvető joga, lehetősége lenne az, hog y véleményt formáljanak, alakítsák a tárgyalási pozíciókat, azok obligón kívül vannak, a partvonalon kívülre vannak helyezve. Nem jó ez az útirány! Ez nem a társadalmi egyezség, egyeztetés irányába ható gondolkodás!
