Országgyűlési Napló - 2010. évi téli rendkívüli ülésszak
2010. december 20 (61. szám) - A sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - VANTARA GYULA, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: - ELNÖK (Jakab István): - DR. JÓZSA ISTVÁN, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: - ELNÖK (Jakab István): - GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
185 közé. Hajnali fél 2kor, olyan előkészítettség mellett, mint ahogy az történt, önök is tudják, hallották, a gazdasági bizottság tárgyalta ezt az előterjesztést, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság nem került kijelölésre, érdekes módon, mintha semmi köze nem lenne ezekhez a típusú törvényekhez. Egyszerűen cinikus mindaz, hogy magát a szakbizottságot meg sem kérdezik, lehetősége sincs arra, hogy bizottsági szinten foglalkozzon a kérdéskörrel, miközben a szakbizottság alelnök e és az egyik képviselője az előterjesztője ennek a törvénytervezetnek. Ez a másik problematikus ügy, hogy megint csak azzal találjuk magunkat szemben, hogy önálló képviselői előterjesztéssel kerül a parlament elé ez a törvénytervezet. Nyilván nem véletlen szerűen, egyszerűen azért, hogy az érdekegyeztetés színpadán még véletlenszerűen se kelljen a szükségszerű egyeztetéseket lefolytatni. Hiszen így ki lehet kerülni az Országos Érdekegyeztető Tanácsot és mindenki mást, mert egyéni képviselői indítvánnyal ker ül a parlament elé a törvénytervezet. Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, a nemzeti együttműködés jegyében való ekképpeni gondolkodás példaértékű, és az elmúlt időszakot jól idézi vissza. Törvények sokaságát fogadták már el az elmúlt időszakban is a Par lament falai között a vélt vagy harsogott fülkeforradalomra hivatkozva, és persze, hozzáteszem, a nemzeti együttműködés jegyében úgy, hogy csak azokat nem kérdezték meg, akiket érint az adott törvénytervezet. Most is ekképpen történik a munkaadók, a munkav állalók érdekképviseleteit és a képviseleti szervezeteit figyelmen kívül hagyták e tekintetben. De mit várhatunk akkor, ha törvények adott esetben úgy születnek, hogy az alkotmányt sértik, és ha az alkotmányt sértik, önök akár az alkotmányt is megváltoztat ják? Mit várhatunk akkor, ha valaki ezt sérelmezi, akinek erre joga van - tételesen az Alkotmánybíróság , és ha ezt teszi, akkor az Alkotmánybíróság jogosítványrendszerét korlátozzák? Mit várhatunk akkor, ha a nép, az istenadta nép lehetőségei tekintetébe n korlátozottá válik a népszavazás intézményrendszeréhez illesztetten, mert ne legyenek olyan kérdésekben népszavazások, amelyek járuléktípusú kérdéseket ölelnek fel? Mit várhatunk akkor, ha a Költségvetési Tanács elnöke elmondja az álláspontját, és annak az a vége, mint amit láthatunk: lefejezik a Költségvetési Tanácsot, likvidálják, megszüntetik, mindegy, milyen szavakat használunk. Mit várhatunk? Mit várhatunk tehát, ha a szakszervezetek a sztrájkjoggal akarnak élni? Nyilván nem várhatunk mást, csak azt, hogy megbénítják mozgásterüket, szűkítik, megbénítják lábaikat. És persze, teszik ezt mind akképpen, hogy közben, mint ahogy jeleztem, az Országos Érdekegyeztető Tanácsot figyelmen kívül hagyják, megcsúfolják ennek az intézményrendszernek az elmúlt két év tizedes hagyományait. Azt gondolom, ez nem a nemzeti együttműködés. Azt gondolom, ez nem az a fajta gondolkodás, amit önök hirdetnek s közben egészen mást csinálnak. A nemzeti együttműködés jegyében sokkal inkább hittem abban, hogy mindenkivel, aki érintet t, és mindenkivel, akire kihatással bír egyegy törvénytervezet, azokkal a szükségszerű egyeztetések megtörténnek. Sajnos az élet ezt cáfolja vagy éppen nem igazolja. Ugyanúgy, mint ahogy jeleztem: a foglalkoztatási bizottság alelnöke és képviselője benyúj tja a törvény előterjesztését, s közben maga a bizottság sem tárgyalja mindezt, holott szakbizottságként tárgyalnia kellene. A sztrájk valójában, azt gondolom, nem más, valószínű, e falak között önök is sokan úgy gondolják, hogy nem más, mint végső eszköz a jogos sérelmek elleni fellépés tekintetében, az elleni tiltakozás vonatkozásában. Nyilván érdemi tárgyalások kikényszerítésének az eszköze - idézőjelbe tetten - a sztrájk. Ezt önök is jól tudják, hiszen az elmúlt időszak, az elmúlt 8 esztendő jeles példá i támasztják mindezt alá. Azt gondolom, hogy akkor, amikor képviselőtársaim ezt a törvénytervezetet benyújtották és közben a jogbiztonságról szólnak és beszélnek, s közben a munkástagozat keretei között Kontur Pál képviselőtársam szavait hallom most is a f ülemben a korábbi időszakokból visszaidézve, hogy miért is fontos a sztrájkjog mint alapjog fenntartása, s közben szembesültünk azzal, hogy akkor és annak
