Országgyűlési Napló - 2010. évi téli rendkívüli ülésszak
2010. december 20 (61. szám) - A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (Jakab István): - KARÁCSONY GERGELY (LMP):
158 szóval azt gondolom, hogy a közvélemény kizárása nélkül a sajtóról beszélni az jól mutatja ennek a törvényjavaslatnak a szellemiségét. De az igazi gyalázat mégis ma következet t el, amikor valóban megkaptuk ezt a 106 ajánlási pontból álló csomagot. Nem tudom, hány képviselő van a parlamentben, aki ezeket végigolvasta. Ezekben azért nagyon kemény dolgok vannak. Gyalázat ez a törvény azért is, mert azokon a pontokon lazít a szabál yokon, ahol szigorítani kellene, és ott szigorít, ahol erre semmi szükség nincs. Például lazít azokon a szabályokon, hogy hogyan kell felhasználni az adófizetők pénzét akkor, amikor közszolgálati televíziókat, rádiókat üzemeltetünk. Létrehoz egy olyan alap ot, amit egyébként most éppen átneveznek, eddig Műsorszolgáltatási Alap volt, most Médiaszolgáltatási Alap lesz, létrehoz egy olyan alapot, amelynek a működése a parlament által választott kuratórium számára teljes mértékben átláthatatlan, és így tulajdonk éppen átláthatatlan a magyar állampolgárok számára is. Mindezt egy olyan időben, amikor soha nem látott mennyiségű pénz folyik be a közszolgálati médiumok finanszírozására, aminek akár örülhetnénk is, de közben már most zuhan ezeknek a televízióknak a néze ttsége és a rádiónak meg a hallgatottsága, mert egyszerűen az emberek elkapcsolnak, mert nem ilyen egysíkú televíziózást szeretnének látni. Ma már a közszolgálati televízió híradóját körülbelül a lakosság 5 százaléka nézi. Én azt gondolom, hogy 60 milliárd forintot költeni egy olyan közszolgálati médiabirodalomra, amit nem néznek az állampolgárok, enyhén szólva pénzkidobás. Aztán szintén lazítja a szabályokat a kereszttulajdonlások terén ez a törvény. Korábban szigorú szabályok voltak azzal kapcsolatosan, h ogy ne lehessen médiamonopóliumokat létrehozni Magyarországon. A médiamonopóliumok elleni fellépés benne volt az alkotmányban is, és az egész médiatörvénykezési folyamat első állomásaként éppen ezt vette ki a fideszes kétharmados többség az alkotmányból, t alán gondolva arra, hogy itt majd lesznek valakik, akik igenis médiamonopóliumot akarnak építeni. A törvény tovább lazítja a szabályokat a kereskedelmi televíziók érdekében, például a reklámok sugárzása terén, bár vannak benne olyan megfontolandó apróságok , amelyek jogosak és végül is egyfajta szigorítást jelentenek, de összességében a reklámidővel kapcsolatos szabályozás kikerült a törvényből - annyit reklámoznak a kereskedelmi televíziók, amennyit akarnak. Egy zárószavazás előtti kapcsolódó módosító indít vány tulajdonképpen a magyarországi digitális átállást egy röpke 11 órakor benyújtott javaslattal - most itt nemsokára szavazni fogunk róla, a magyar médiarendszert alapvetően meghatározó dologról van szó - kitolja 2014 végéig. Kinek az érdeke ez, kérdezem én. Természetesen annak a két kereskedelmi televíziónak, amely a legfontosabb vesztese lenne a digitális átállásnak. Az ő lobbijuk jelenik meg ebben a törvényben, és azt kell gondolnom, hogy leginkább talán az RTL Klubé, amellyel kapcsolatosan naponta leh et hallani a híreket, hogy Fidesz közeli cég be akarna vásárolni, egy olyan cég, ami egyébként a jelenlegi médiatörvény szerint nem vásárolhatna be most már az RTL Klubból, illetve nem terjeszkedhetne tovább. Piaci pletykák vannak arról, hogy a nyomtatott sajtó nagyon fontos újságjai iránt is rendkívül érdeklődik ez a bizonyos Infocenter, ami éppen most egy átalakulás előtt áll, aminek az eddigi tulajdonosa a jelenlegi kormány egyik tagja, és lehet tudni azt, hogy igencsak közel áll a Fideszhez. Még egyszer mondom, hogy ha a jelenlegi törvény maradna hatályban, akkor ilyen típusú médiamonopóliumok nem alakulhatnának ki. (23.50) És hol szigorít a törvény? Nyilván ott szigorít, ahova a Fidesz keze nem ér el, hiszen a teljes sajtót azért egyelőre nem tudják se felvásárolni, se lenyúlni. Ott bizony szigorít, például azzal, hogy a hatóság jogkörét - egyébként európai példák erre nem szolgálnak - kiterjeszti a nyomtatott és az internetes sajtóra is. Brutális bírságokat ró ki abban az esetben, ha közelről meg nem ha tározott szabályokat sértenek meg ezek a szerkesztőségek.
