Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 19 (36. szám) - Egyes migrációs tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - SZABÓ TIMEA, az LMP képviselőcsoportja részéről:
996 elfogadták. Érdemes tehát az előttünk fekvő törvényjavaslatot - amely mind a menekültügyi jogszabályok, mind a migrációs jogszabályok jelentős módosítását célozza - abból a szemszögből szemügyre vennünk, hogy kiolvashatóe belőlük valamely irány. Merre tart Magyarország? A külföldiről, az idegenről gondolkodás mindig önképet rajzol , a távolság és a különbség, amelyet a külföldi és a saját állampolgár között érzékel és szabályoz a jog, egyben mindig az adott állam önarcképét, társadalmának állapotát is tükrözi. Fél a külfölditől, mert fenyegetést lát benne, örömmel üdvözli, mert anya gi és kulturális gazdagodásának forrását fedezi fel benne, vagy bűnbakká akarja tenni a társadalom belső bajainak elfedésére. A törvény és a jogalkotó szándékának olvasása legalább annyit elárul társadalmunk állapotáról, mint amennyit megsejtet a Magyarors zágra érkezni szándékozó külföldiekről. A menekültek státusát szabályozó genfi egyezmény 1951ben, a második világháború romjain és a kibontakozó hidegháború fagyos fuvallatai közepette született. Politikai menedékjogot kínált, védelmet a totalitárius rend szerek üldözötteinek, akiknek a “vétke” annyi volt, hogy más politikai vagy vallási eszményeket követtek, más kultúrához tartoztak, a kisebbség szorongató létét tapasztalták, vagy egyszerűen a hatalom célpontjai voltak, mint például a kulákok. Magyarország akkor a megosztott Európa szerencsétlen feléhez tartozott, nem csatlakozhatott az egyezményhez, hanem maga minősült üldöző hatalomnak, gyakorlatilag egészen 1989ig, s persze mondanom sem kell, különösen 195657ben, amikor 200 ezer hazánkfia vett vándorb otot, és szorult közvetlenül az osztrákok és a jugoszlávok, majd továbblépve több tucat európai és Európán kívüli ország lakosainak jóindulatára. Sokan közülük akkor hallottak először Magyarországról, amikor a papundekli bőröndökkel érkező magyar menekülte knek átengedték lakásuk egy részét. 1989ben, amikor a Népköztársaság Elnöki Tanácsa ratifikálta a genfi egyezményt a menekültek státusáról, majd elfogadta a közel tíz éven át hatályban maradt szabályozást a menekültként elismert személyek jogairól, akkor Magyarország átkerült a jó oldalra. Mi nyújtottunk oltalmat a Romániából és a délszláv háború elől menekülőknek, nagyvonalúak voltunk és aggálytalanok, bár már akkor is megmutatkozott a félelem a kevésbé ismert külföldiektől, ugyanis az egyezményt 1998ig földrajzi megszorításokkal alkalmaztuk, nem vállalván az Európán kívülről érkezők oltalmazását. Merre mozdulunk most? - merül fel a kérdés a vándorlással kapcsolatos három törvény módosítását célzó javaslat általános vitájában. Az elemzés mércéjéül a követ kező szempontokat ajánlanám: erősödike az emberi jogok tiszteletben tartása; a személyhez és a családhoz fűződő jogok garanciái szaporodnake vagy éppen csorbulnak; összhangban vannake a hatályba léptetni kívánt szabályok az Európai Unió Magyarországot k ötelező hatályos jogával; egybeesike a tervezett változtatások iránya az Unió törekvéseivel, terveivel, programjaival, arra indulunke, amerre a Bizottság kormányozná az Uniót; s végül, időszerűe most a kodifikáció. Mindent összevetve egy demokratikusabb , a migráció európai és világfolyamatait helyesen felismerő, azokból előnyöket kovácsoló modern állam képét látjuke tükrünkben, ha e szabályokat elfogadjuk, vagy egy komplexusokkal és szorongásokkal küzdő, nálunk nagyságrendekkel több migránst fogadó orsz ágokat komikusan utánzó, saját belső iránytű nélküli állam képe rajzolódik ki, ha önmagunkra nézünk? Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon ma - az uniós polgárokat, így a Romániából, Szlovákiából é rkezett magyarokat is beleértve - körülbelül 210 ezer külföldi él, s túlnyomó többségük európai állam, elsősorban a már két említett ország, valamint Ukrajna, Szerbia és Németország polgárai. A huzamos tartózkodás jogáért folyamodók száma csökken, a szabad mozgás jogával nem rendelkező polgárok közül három hónapnál hosszabb tartózkodásra 2008ban közel 35 ezren, 2009ben mintegy 32 ezren kértek és néhány száz fő kivételével kaptak is engedélyt. Ezt Lukács Tamás képviselőtársamtól is hallottuk. Mind a két év ben az érdemi eljárásra utalt menedékkérők száma 3 ezer alatt maradt, a jelek szerint idén még kevesebben lesznek. 2010. január 1jén Magyarországon a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal statisztikái szerint összesen
