Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 18 (35. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. MATOLCSY GYÖRGY nemzetgazdasági miniszter:
847 Az állami tőkefedezeti pillérben a pénztártagok részére minden évben jóváírnánk az állampapírok éves átlaghozamát, ami biztonságot és kiszámíthatóságot jelentene számukra. A portfólió állami kézb e helyezésével az explicit államadósság rövid távon a GDP 5, középtávon újabb 5 százalékával lenne csökkenthető. A megtakarítások fedezete az állam garanciavállalása lenne, amivel az explicit államadósság implicit államadóssággá válna. Ez önmagában is kedv ezőbb helyzetbe hozza a költségvetést, ráadásul megtakarítható az a 300400 milliárd forint is a költségvetés számára, amelyet a kormány mostani javaslata megcéloz. Ezzel szemben mit láthatunk a kormány terveiben? A második pillér egyelőre megmarad jelenle gi formájában, de új járulékbevétel itt nem keletkezik. Egyelőre ideiglenes, bár sejthetően véglegessé váló jelleggel. Ha igaz, hogy nemcsak lehetővé válik visszalépés az első pillérbe, a felosztókirovó rendszerbe, hanem a kormány ezt még motiválja is, ak kor a második pillér rövid időn belül várhatóan kiürül. De mi lesz azoknak a megtakarításaival, akik ezt a lépést megteszik? Mi alapján kalkulálják majd az ő nyugdíjukat az első pillérből? Ha ugyanúgy, mint azokét, akik mindig is ide fizették a teljes járu lékot, és akik nem voltak magánnyugdíjpénztártagok, akkor ez azokkal szemben lenne igazságtalan, akik mindig is a felosztókirovó rendszerben voltak. Ha pedig elveszik a megtakarításuk az átlépéssel, akkor az ő szempontjukból lenne ez méltánytalan, egyben jogszerűtlen. Nyilván lehet találni optimalizációs megoldást, de ez rettentően bonyolult feladványt eredményez, nagymértékben növelve a bürokratikus terheket, ráadásul garantáltan vitatható végeredménnyel. Ennek a folyamatnak a végét még senki nem látja, legkevésbé a pénztártagok, akiknek a megtakarítása forog kockán. Tisztelt Ház! A nyugdíjrendszerről folyó diskurzust nagymértékben nehezíti, hogy az első pillért, a felosztókirovó rendszert azonosítjuk az állami rendszerrel, míg a másodikat, a tőkefedezet i pillért a magánpénztárakéval, ami itt a jelenlegi helyzetet tükrözi. Jelenleg a folyamatok abba az irányba mutatnak, hogy a második pillér gyakorlatilag megszűnhet, beleolvadva az elsőbe. Holott a megoldás éppen az lehetne, szakítva az eddigi gyakorlatta l, hogy olyan vegyes állami rendszert hozunk létre, amely - akár a mai arányok megtartása mellett is - magában foglalja a szolidaritást megjelenítő felosztókirovó rendszert, valamint az öngondoskodást megjelenítő tőkefedezeti rendszert is. (15.10) Hangsúl yozom, mindezt az államháztartáson belül. Amennyiben a kormány vonakodik megtenni a magánpénztárak portfóliójának állami kézbe helyezését, az úgynevezett államosítást, úgy van egy áthidaló, konstruktív javaslatunk: hozzon létre a törvényhozás egy állami pé nztárat a második pillérben, s legyen ez az állami rendszerbe való visszatérésnek az egyik választható alternatívája a korábban vázolt feltételekkel. Ilyen módon úgy tereljük vissza az állam hatáskörébe a nyugdíjgazdálkodást, hogy mindenki nyugodt lehet az eddigi megtakarításainak sorsa felől. Ez jó a költségvetésnek, és jó az embereknek is. Egyedül a pénztárak mögött álló pénzügyi szervezeteknek nem jó, de számukra vigaszképpen továbbra is ott a lehetőség a harmadik pillérrel, ahol önkéntes alapon bárki to vábbi megtakarításokat eszközölhet jövendő nyugdíjának kiegészítésére. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Köszönöm szépen. Szeretném jelezni a képviselőtársaknak, hogy fél perccel több időt kapott a képviselő ú r, tekintettel arra, hogy újra kellett kezdeni a felszólalást. Megkérdezem, hogy a kormány nevében… Igen, köszönöm, Matolcsy György miniszter úr, öné a szó válaszadásra. DR. MATOLCSY GYÖRGY nemzetgazdasági miniszter :
