Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 18 (35. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kövér László): - DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
843 nemzetközi szerződéseket átlépünk, akkor semmi esélyt nem látok arra, hogy ezt a vitát meg tudjuk nyerni, és végül is elhozzuk ezeknek az intézkedéseknek a gyümölcseit a magyar választópolgárok számára. Ezért itt, ez esetben a radikális gondo lkodás szükségességének elfogadása mellett is reális, mértéktartó, helyes helyzetértékelésből kiinduló mértéket és célokat tartok kívánatosnak. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vona képviselőtársam felvetette a magánnyugdíjrendszert. Értem, amit ő mondott - azt hiszem , sőt a mondandójának az erkölcsi alapjait is állni látom, mert azok megvannak. Nem tisztem ugyan, de ha megengedi, képviselő úr, hogy egy mondat erejéig interpretáljam az álláspontját, ugye ez úgy hangzik, hogy a magánnyugdíjrendszerrel nem kelle ne ilyen bonyolultan - mint ahogy a Fidesz itt próbálkozik - bánni, hanem le kellene államosítani. Le kellene államosítani, és ennek megvan az erkölcsi alapja - mondja ő , hiszen embereket kényszerrel vittek be ebbe a rendszerbe. Nem önként mentek, állami kényszer vitte be őket, hát állami kényszerrel vissza is lehet őket hozni. Ezt én egy megfontolandó javaslatnak látom. Meg is fontoltuk, el is vetettük. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) Ennek az volt az oka, hogy meggyőződésem szerint hiába vittük be, vagy vitte be az előző kormány, az elmúlt húsz vagy tizenöt év, hiába vitte be az embereket erővel és jogszabályi kényszerrel ebbe a rendszerbe, innen erővel őket nem szabad kihozni, mert ezzel átlépünk néhány olyan határt, amely hosszú távon is aláás sa a gazdaságpolitikánk sikerességét. Ezért az emberek józan eszére érdemes apellálni. Tehát én itt most nem a kényszert, nem az államosítást, nem az állami eszközöket, hanem kifejezetten a józan észre való apellálást helyezném előtérbe, és nem akarjuk arr a kényszeríteni az embereket, hogy akik továbbra is oda akarják vinni a pénzüket, ahova eddig vitték, hát önkéntes formában nyugodtan megtehetik. Ha a fizetésük egy részét továbbra is kockáztatni szeretnék, hát kockáztassák úgy, hogy közben mi felhívtuk a figyelmüket arra, hogy rendkívül veszélyes dolgot tesznek. Mi egy dolgot tudunk mondani. Azt tudjuk mondani, hogy a magyar nyugdíjasok mai helyzete nem teszi lehetővé, hogy a nyugdíjjárulékból - a kötelező állami nyugdíjjárulékból - akár egyetlen forintot is magánbefektetéseknek utaljunk át. Minden forintra szüksége van Magyarországnak ahhoz, hogy ki tudjuk fizetni a nyugdíjakat. Lehet vitatkozni azon, hogy a magyar nyugdíjrendszer egyébként korszerűe vagy sem, hogy ez a bizonyos felosztókirovó rendszer, hogy a nyugdíjasok mindig abból kapják a nyugdíjukat, amit egyébként az aktívaktól járulékképpen beszedünk, ez jóe vagy rossz. Erről lehet beszélgetni, de egy dolog biztos: ezt a rendszert nem lehet megborítani. Ha ehhez hozzányúlunk, nem fogják megkapni a nyugdíjukat a nyugdíjasok. Ezért a ma nyugdíjas korban lévők védelme teszi szükségessé, hogy ezt a hazárdjátékot ne engedjük tovább. Mert minden járulékforintra azért van szükség, hogy a ma nyugdíjasainak ki tudjuk fizetni azt, ami nyugdíjként jár, és me gmondtuk, hogy meg fogjuk védeni őket is, és meg fogjuk védeni a nyugdíjuk vásárlóértékét is. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ezért az állam nem tesz oda be többet pénzt. De még egyszer mondom, senkit nem kényszerít arra, hogy elhagyja ezt a pénztárt. Sőt kifejezetten választási lehetőséget kínálunk. Azt is mondhatnám - most már nem Vona képviselő úrnak, hanem Mesterházy Attila képviselőtársamnak válaszolok , azt is mondhatnám, hogy önök elvették az emberek döntési szabadságát a saját pénzük fölött. Mi me g visszaadjuk. (Felzúdulás, közbeszólások az MSZP padsoraiban.) Mi meg visszaadjuk. Mi pedig visszaadjuk, tisztelt hölgyeim és uraim, ők fognak dönteni, nem önök. (Taps a kormánypártok soraiban.) Eddig az volt a helyzet, hogy önök döntöttek mások pénzéről, most majd mindenki dönt a saját pénzéről. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Éppen ezért nekünk egyetlen kötelességünk van, és ennek eleget fogunk tenni. Ez pedig az, hogy aki úgy dönt, hogy visszalép a magánrendszerből az ál lami rendszerbe, azt nem érheti veszteség. Ezt garantálnunk kell, ezt garantáljuk is, és helyt is fogunk állni a szavunkért. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezért, amit teszünk magánnyugdíjpénztárügyben, szolgálja a ma nyugdíjban lévők érdekét, mert biztonság ban van a nyugdíjuk. Szolgálja azok érdekét, akik
