Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 18 (35. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kövér László): - DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
825 kisebb, de erő sebb, és csak a közérdeket képviseli; semmilyen magánérdeket nem képviselhet. Nekünk az a feltett szándékunk, hogy olyan államot működtetünk, amely minden magyar ember állama, ezért minden magánérdeket kisöprünk az állam működéséből. Az elmúlt évek gyötrő gondjai, fájdalmas bajai éppen abból adódtak, hogy a magánérdek teljesen behálózta az államot, és egyúttal kiszorította a közérdeket. Ennek az lett a következménye, hogy az állam magánérdekeket kezdett finanszírozni, magánvállalkozásoknak utalt át hatalmas összegeket az adófizetők pénzéből, közkövetelésekről mondott le, minden ésszerű indok és ellenőrzés nélkül. Hatalmas bürokráciát és átláthatatlan túlszabályozottságot hozott létre, hogy a magánérdekeket elleplezze az egyes emberek elől, hogy ne lássák, és ne tudják megkülönböztetni a közérdektől. Ez lett a táptalaja a temérdek visszaélésnek, botránynak, a közvagyon és a közpénzek eltüntetésének. Ezért nem bízott már senki az államban. (A jegyzői székben Göndör Istvánt dr. Lenhardt Balázs váltja fel.) A mi megbízatásunk lényege tehát, hogy a közérdeket érvényesítsük Magyarország legfontosabb kérdéseiben, és a magánérdekeket pedig tereljük vissza oda, ahová valók, vagyis a piacra. A piacnak és az önérdeknek az államban nincs semmi keresnivalója. Az a dolgunk tehát, hogy az állam csak az emberek érdekét jelenítse meg minden fontos kérdésben. Csak így lehet legyőzni a mindent elöntő korrupciót és a sorozatos válságokat. Sokan mondják azt, hogy államra valójában nincs szükség, mert az állam nem jó gazda. Az elmúl t nyolc évben valóban nem volt az. De éppen azért nem volt az, mert a nyakába ült, még inkább nyakába vette a magánérdekeket, és így nem tudott a közérdek képviselője lenni. (13.30) A mi dolgunk megmutatni, hogy az állam igenis lehet jó gazdája az adófizet ők pénzének, ha újra azt teszi, ami a feladata. Ehhez arra van szükség, hogy magán- és közérdek ne fonódhasson össze, az államot magánérdekmentes szférává kell tennünk. Összegezve tehát: a kormánynak és az Országgyűlésnek minden döntésénél, minden intézked ésénél az a dolga, hogy azt keresse, hogyan tudjuk megfogalmazni és érvényre juttatni a közérdeket a gazdaságban, az állam működtetésében és az élet minden fontos területén. Ez a második akcióterv lényege. Ezért vagyunk ma itt. Ezért javaslom a Magyar Orsz ággyűlésnek, hogy a mai napon támogassa a nemzeti ügyek kormányának második akciótervét. Tisztelt Ház! A második akcióterv három aktuális kérdéskörben fogalmazza meg a közérdek érvényesítését: 1. a közérdek érvényesítése a közterhek arányos elosztásában; 2 . a közérdek érvényesítése a munkahelyek teremtésében és megőrzésében; 3. a közérdek érvényesítése az értelmetlen bürokráciával és a rossz szabályokkal szemben. Tisztelt Ház! Közérdek az, hogy Magyarország ne csak kilábaljon mielőbb a válságból, hanem kitű zött célunknak megfelelően sikeresen ki tudja használni a válság leküzdésében rejlő lehetőségeket. Ehhez minden erőforrásra szükség van, ezért közérdek az, hogy mindenki arányos részt vállaljon a közös teherből, a válság leküzdésének terheiből éppúgy, mint a sikeres elrugaszkodás terheiből. Vannak, akik már nagyon sok áldozatot hoztak, és nem képesek több áldozatra: a magyar emberek, a magyar adófizetők, akikről az eddigi kormányok már nagyon sok bőrt lehúztak a válságra hivatkozva. Amikor a gazdaság bajba került, az ország segített abban, hogy a gazdaság szereplői túléljék a válságot. Most ideje, hogy fordítva történjen, most azok segítsenek, akik már túl vannak a nehezén, most ők segítsenek Magyarországnak. Az elmúlt nyolc évben a magyar adófizetők, azok i s, akiknek a puszta megélhetés is napi problémát jelent, rengeteg többletet fizettek be, hogy segítsenek hazánkon. Az országot sújtó válságok terheit eddig kizárólag ők állták, mert a magánérdekektől vezérelt politika mindig mindennek az árát velük fizette tte meg, mindig csak az emberektől vett el közvetve és közvetlenül, s ráadásul mindig azt hajtogatja: ennek így kell lennie, ez nem lehet másképp, nincs más gazdaságpolitikai alternatíva.
