Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 12 (34. szám) - Az afganisztáni Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők (ISAF) műveleteiben történő további magyar katonai szerepvállalásról szóló 2186/2008. (XII. 29.) Korm. határozat módosításáról szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat... - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SZABÓ REBEKA (LMP):
812 ELNÖK (dr. Latorcai János) : Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Szabó Rebeka képviselő asszony, az LMP képviselőcsoportjából: “Természetpusztítás uniós támogatásból” címmel. Megadom a szót képviselő asszonynak. Parancsoljon, képviselő asszony! SZABÓ REBEKA (LMP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Levezetésképpen, kérem, hallgassanak meg egy történetet, amire, azt gondolom, mindannyiunknak oda kell figyelni. (22.00) Egy magyar településről szeretnék önöknek beszélni, amelyik eddig a növényeiről v olt híres. Volt már az ország és Európa egyik legvirágosabb városa, itt van a Babák Rózsakertje, ahol minden újszülött polgárt egy újonnan elültetett rózsatővel fogadnak, és ez az a hely, ahol évtizedekre visszamenőleg senki sem látott gazos árokpartot vag y elhanyagolt virágágyást. Ha ez a település legyilkolt fákat, eldózerolt tópartot, tarra vágott szabad strandot ábrázoló képekkel szerepel a hírekben, akkor az emberben okkal merül fel a kérdés: mi történhetett? És ha Velencén - merthogy erről a városkáró l van szó - a rendszerváltás utáni időszak legnagyobb beruházását a helyiek által ültetett, a parti sétány látványához elválaszthatatlanul hozzátartozó közel száz fa kivágásával kezdik, akkor valami biztosan nincs rendben. A “Velenceitó kapuja” nevű proje ktben együtt van minden, ami az utóbbi években elkezdett, uniós forrásból finanszírozott fejlesztésekből nyugodtan kimaradhatna. A nagyravágyás, a könnyen jött pénzzel magyarázható túlépítettség, a természeti környezet, a tájkép és a hagyományok semmibevét ele, a végiggondolatlanság, a környezeti és közgazdasági fenntarthatóság teljes hiánya, a helyi lakosság kihagyása a tervezésből, az előkészítésből. Ez az, amire azt mondhatjuk: így nem szabad építeni. A tervek szerint hamarosan beépül a tópart legszebb pa norámájú és az egyik utolsó füves szabad strandnak otthont adó szakasza. A tervezők homokos strandot, fedett és fűtött sétányt, szolgáltatóházat - bankokkal, hipermarkettel , rendezvényközpontot, vagyis gyakorlatilag egy plázát álmodtak a mostanáig élő nö vényekkel benőtt parti részre. Vagyis, ami a hely eddigi legfőbb vonzerejét adta: a csend, a természet közelsége és a szabad megközelíthetőség, az megszűnik, és átadja a helyét olyasminek, ami bárhol a városban vagy az országban jobb helyen lenne, mint egy természetes állapotban lévő tó partján. Az építmények semmilyen szempontból nem illeszkednek a tájba, eltakarják a tavat, és a stílusuknak semmi közük a tópart építészeti örökségéhez, inkább a kilencvenes évek Budapestjének külvárosi bevásárlóközpontjaira emlékeztetnek. A beruházás több mint 2 milliárd forintba kerül majd, ebből 1,4 milliárdot uniós pályázaton nyert a város, legalább 600 milliót tehát saját forrásból kell előteremteni, nem is beszélve arról a 200 millióról, amit már elköltöttek tervezésre és engedélyezésre. Azt gondoljuk, ilyen konstrukcióban csak olyasmit lenne szabad építeni, ami garantáltan megtérül, különben a település végzetesen eladósodik. A megvalósíthatósági tanulmány évi 418 ezer látogatóval számol, közben jelenleg a Velenceitó m edencéjének teljes vendégforgalma nem éri el az évi 120 ezer főt. A tervek és a realitás kapcsolatáról sokat elárul, hogy a kérdéses területen ma is áll egy kisebb szállodaépület és egy pavilonsor, ezek az év nagy részében konganak az ürességtől, a főszezo nt leszámítva a környék teljesen néptelen. Velence 5000 fős kisváros, gyakorlatilag Székesfehérvár és Budapest alvóvárosa, a munkaképes lakosság döntő többsége ingázó, a tóparti településeken már van számos szupermarket, illetve a bankokat is több cég repr ezentálja. Úgy gondoljuk, hogy a helyi vásárlóerő ennél többet nem is tudna eltartani. Hogy ez a velencei beruházás kinek lesz jó, arról az ottaniaknak is csak sejtéseik vannak. A haszonélvezők közé tartozik majd a tervezést és az engedélyeztetést végző, m eglehetősen szűk, kéthárom vállalkozásból álló üzleti kör, és az a magánszálloda, amely már elfoglalta a tópart legjobb
