Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 12 (34. szám) - A Gazdasági Versenyhivatal 2009. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló, valamint a Gazdasági Versenyhivatal 2009. évi ... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - ROZGONYI ERNŐ (Jobbik):
778 Tovább, még egy gondolat: hogyan szűnik meg vagy fojtódik meg annak a versenynek a működése, ami olyan pozitív lenne, ahogy kétszerháromszor próbáltam már emlegetni, jobb portéka lenne alacsonyabb áron? Hogyan? Hát fúziókkal. Vannak vállalatok, amelyek nem kívánják a versenyt, valahogyan sikerül nekik összefogni másik vállalattal, azért, hogy megszabják az árat. Nem azért jelennek meg a piacon, hogy tegyék a dolgukat, és versenyezzenek a másikakkal, hanem összefogna k. Itt van a közérdek elleni összeesküvés. Ez az a monopolista kartellmagatartás, amire a mi dolgunk figyelni. Tehát nem a gazdasági élet irányítása, hanem az arra való vigyázás, hogy a gazdasági élet működjön; ennek jelentős irodalma van, és ez jól működi k egyes országokban. Minálunk nem nagyon, mondhatnám, nemigen. Pedig olyan jogi rendszer, olyan intézményrendszer, olyan analízisrendszer létezik ennek működtetésére, amit valóban jó lenne tudni, és jó lenne alkalmazni. Hogyan tagolódnak ezek a nem verseny ző vállalatok? Horizontálisan összefognak, 345 vagy nem tudom, hány nagyvállalat összefog, és akkor egyeztetik az árakat, a piacot beosztják. Ez a közérdekellenes cselekmény. Vagy úgy, hogy az adóvevő, a vertikális; a vasbánya, az acélbánya meg a termel ők összefognak, és ők cselekszenek a közérdek ellen. Na de ezt nekünk nem kell úgy gondolni, képviselőtársaim, amikor erről beszélünk, hogy valami forradalmat kívánunk. Mi éppen azt szeretnénk, hogy ne forrongjon a köz, ne méltatlankodjunk, hanem jussunk k özelebb a potenciálunkhoz. Időm lejárta következtében engedtessék meg, hogy még egy gondolatot előhozzak figyelmeztetésül. Még egy szikra; annak az emlékezetünkben tartása, hogy amikor a verseny nem működik, a közérdek ellen cselekszik egy iparág vagy egy vállalkozó, vagy egy csoport, az vagyon- és jövedelemújraelosztást jelent. Vannak, akiknek több jut, mint jutna, ha a verseny működne. Ez az a monopóliumprofit vagy nevezhetjük sokféleképpen, erre a szakirodalom bőven ad eligazítást, és akkor nem kell azt gondolnunk, hogy itt valami hókuszpókusz van, vagy valami kezelhetetlen betegség, vagy átok van rajtunk. Tisztelt Országgyűlés! Ha átok van rajtunk, akkor az, hogy nem tudjuk azt, amit tudhatnánk. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : K öszönöm, képviselő úr. Kétperces reagálásra megadom a szót Rozgonyi Ernőnek, a Jobbik képviselőjének. ROZGONYI ERNŐ (Jobbik) : Elnök úr, köszönöm a szót. Horváth képviselőtársamra szeretnék reagálni egykét dologgal. Egyrészt mi nem azt mondjuk, soha nem is mondtuk azt, hogy az állam gondolkodjon és cselekedjen a piac helyett. Itt az államnak az a szerepe, hogy szabályozza a piacot. A teljes dereguláció és a szabályozatlan piac anarchia, amin nem lehet úrrá lenni. Tehát itt az állam szabályozó szerepéről van szó. Ugyanez a helyzet a pénzügyi területen is. Említette a magyar bankrendszert. Nincs magyar bankrendszer, kérem szépen. Az volt valamikor. Igen, hogyne. Volt - de nincs. Itt a Nemzeti Bank. Egy jegybanknak az a feladata - nem? , hogy ellássa a gazdasá got pénzzel. Ez az alapvető feladata. Hol van ez leírva, tessék mondani? A Nemzeti Bankról szóló törvényben arról van szó, hogy az infláció ellen kell küzdeni. Milyen infláció ellen? Ebben a magyar gazdaságban több pénz van, mint amennyit a gazdaság elbírt volna Antalléktól mostanáig? Dehogyis! Szó nincs erről. (19.30) Az infláció, az az infláció, amit nálunk monetáris eszközökkel kezelnek, annak semmi köze sincs a monetáris kezelési módhoz, hiszen vagy költségoldali infláció, vagy állami intézkedések követ keztében bekövetkező árnövekedés. A kettőnek semmi köze egymáshoz. Az, hogy csak külföldi bank van, azt a veszélyt okozza még ráadásul, hogy valóban előfordulhat, hogy többletpénz kerül a gazdaságba, hiszen a külföldi bankok annyi pénzt nyomhatnak a magyar gazdaságba, amennyit akarnak. Az egy röhej, hogy le kell helyezniük 5 százalékot a Nemzeti Banknál és a
