Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 11 (33. szám) - A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - MANDUR LÁSZLÓ (MSZP):
638 ilyen médiaalkotmányban le kell írni, hogy igenis joga van mindenkinek közzétenni. Én értem, hogy esetleg az a logika vezérli ezt a dolgot, mintha kötelezettség származna a médiaszolgálta tó részéről, hogyha van egy ilyen jog, akkor a médiaszolgáltató kötelessége, hogy megnyissa a csatornát és a lehetőséget a médián való közzétételre, de ez nem ezt jelenti. Ez azt jelenti, hogy ha én szeretnék egy lapot indítani, vagy egy egyszerű szórólapo t kiadni, amit ma is egyébként regisztrálni kell, és föl kell rakni, ki a felelős kiadó, és még sorolhatnánk, egyébként jogom van megtenni. Ez már annak idején benne volt az 1848as követelésekben is, hogy ezt a sajtószabadságjogot nem lehet egyébként csor bítani. Ha ez egy médiaalkotmányfunkciót akarna betölteni, erről van külön véleményem, de ezt már elmondtam, hogy miért nem tudja teljesíteni, akkor ezt a jogot szerintem benne kell hagyni, és nem szabad kivenni, és ezzel csorbítani a sajtó szabadságát, i lletve az emberek jogát ahhoz, hogy a véleményét közzétegye. Érdekességképpen említem itt a 4. §nál, hogy itt az szerepel, hogy “a sajtószabadság kiterjed az államtól, valamint bármely érdekcsoporttól való függetlenségre is”. Utalnék vissza az előző két n apirendi pontunkra, hogyha ezt a médiaalkotmányt elfogadjuk egyébként, akkor médiaalkotmányellenes az a törekvés, amit egyébként az előző két napirendnél is tárgyaltunk, hiszen jól látjuk, hogy a függetlenség kérdése ilyen tekintetében egy érdekcsoport ke zébe, politikai csoport kezébe fog kerülni Magyarországon. Tehát e tekintetben ezt a pontot hagynám is, hogy maradjon természetesen a javaslatnak megfelelően. Nos, a 7. § (1) bekezdéséhez adtunk be módosító javaslatot, hogy itt pontosítani kéne azt, hogy s zerkesztő újságíró munkavállalókról van szó, akik ezeknek a bizonyos tevékenységeknek a jogosultságát kell hogy végezzék, hiszen amennyiben nem fogjuk pontosítani, hogy szerkesztőkről és újságírókról van szó, akkor bármelyik munkavállalóra, aki a médiaszol gáltatónál munkaviszonyban áll, érvényessé válnak ezek a típusú szabályok. Egészen extrém esetben, ha nem pontosítjuk, akkor ez lehet akár az éjjeliőr vagy a portás vagy a takarító személyzet, vagy az egyszerű gépíróra is vonatkozhat, ami nyilván nem a tör vényalkotói szándéknak megfelelő. Nyilván a sietségben, a gyors munkában ezek a precíz megfogalmazások természetesen kimaradtak. Ugyanez érvényes a 8. § (2) bekezdésére benyújtott módosítónkra is, ahol ez a bizonyos újságírói védelem kérdése, szintén precí zen bele kell hogy kerüljön, hogy szerkesztőújságíró vagy erre a tevékenységre szerződött személyeket fogja megilletni az ilyen típusú védelem. Amennyiben ezt nem tesszük meg, akkor a jelenlegi megfogalmazás szerint mindenkire érvényes, aki egyébként a cé ggel munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban áll, ami nyilván értelmetlen, hogy ebben a törvényben ilyen védelem szerepeljen mindenkire. Természetesen csak azokra vonatkozik, akik ilyen típusú tevékenységet folytatnak. Mi a 8. §ba egy első bekezdést behoztunk, ami viszont azt a részét precizírozná és pontosítaná, hogy a sajtószabadság gyakorlása viszont nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyéhez f űződő jogainak a sérelmével. Ez legalább egyértelműen kimondja, hogy a sajtószabadság kérdését nem kell félreértelmezni, és ilyen típusú tevékenységek esetén - mármint hogy bűncselekményre vagy bűncselekmény elkövetésére irányul, vagy arra hív föl - az ter mészetesen nem tartozik bele a sajtószabadság kategóriájába. És ha már médiaalkotmányt célozunk, akkor ezt érdemes megítélésünk szerint egyértelművé tenni, és ezt a módosítást kérnénk természetesen elfogadni. A tájékoztatási kötelezettséggel kapcsolatos a 9. §hoz benyújtott módosító javaslatunk, amit Lendvai Ildikóval nyújtottunk be, amelyikben mi annyiban kiegészítenénk az állami és önkormányzati szervek, illetve intézmények tisztségviselői és vezetői körét, akiknek kötelessége tájékoztatást adni és előse gíteni a médiaszolgáltatók tevékenységét annyiban, hogy nemcsak az állami és önkormányzati szervek, intézmények, hanem az állami és önkormányzati tulajdonban, résztulajdonban lévő gazdasági és nem gazdasági társaságok vezetőit is ebbe a körbe be kell termé szetesen emelni, ők se maradhassanak ki abból a kötelezettségből, hogy kötelesek azonnal és
