Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 11 (33. szám) - A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - MANDUR LÁSZLÓ (MSZP):
629 napirendet. Akkor említette, hogy van 10 benyújtott módosító javaslat, amit kezeljünk úgy, mintha az előterjesztés része lenne, mert az előterjesztő által készített javaslat. L. Simon László kulturális bizottsági elnök úr volt ennek a megtestesítője, aki a saját neve alatt benyújtott 10 módosító javaslatot. És már majdnem el is hittük, hogy egyben kell kezelni az előterjesztő javaslatával. A nyár rendelkezésre állt, hogy áttan ulmányozzuk a törvényjavaslatot, a 10 módosító javaslatot, amit egyben próbáltunk kezelni. Aztán valami oknál fogva az orrunk azt mondta, hogy mégsem lehet egy módosító javaslathoz benyújtani igazából módosítót, legfeljebb csak kapcsolódó módon, inkább néz zük csak az eredetit. Jól is jártunk, hiszen visszavonta mind a 10 módosító javaslatát L. Simon László képviselő úr, egy nappal azután, hogy mi benyújtottuk a 35 módosító javaslatunkat. Örömmel láttuk, hogy szinte szó szerint visszaköszönt sok benyújtott m ódosító javaslatunk az ő előterjesztésében, aminek nagyon örülünk, mert így nagyobb az esély az elfogadásra. Benne is van, erről nem kívánok ezért szólni, hiszen ha egyszer magáévá tette a kormányoldal ugyanazokat a javaslatokat, akkor legyen az ő javaslat ukra meg ez a módosítás. Nos, ez egy kis színes arról, hogy hogyan is készülnek itt a törvények, az előterjesztések, és már majdnem csőbe húztak minket, de ezentúl még éberebbek leszünk. No de az egyes pontokról: az 1. §hoz benyújtott módosító javaslatunk az 1. pontban a médiaszolgáltatást igyekszik definiálni. Itt mi egy hosszas módosító javaslatot tettünk. Ennek alapvető oka nem más, és érvelnék mellette egy kicsit, ugyanis sok mindent tesz a későbbiekben egyszerűbbé, egyszerűsíteni fog az ügy kezeléséné l. Ha médiaalkotmányként próbáljuk a dolgot kezelni, ahogy ezt a kormányoldal el is nevezte ennek, és ennek a kritériumait szeretnénk valahogy kialakítani, és van egy uniós kötelezettségünk, amit elvállaltunk azzal, hogy az idevonatkozó audiovizuális irány elveknek is meg kívánunk felelni, - de ennek a kötelezettségünknek nem tudtunk eleget tenni, mert nem jutottunk soha odáig az előző ciklusokban, hogy kétharmados többséggel kialakult volna egy olyan konszenzus, amivel el lehetett volna fogadni ezeket a min ősített törvényeket , nos, mi azt javasoljuk, hogy akkor az irányelveknek megfelelően fogalmazzunk, és terjesszük ki a hatályát ennek a bizonyos médiaalkotmánynak. Hagyjuk azokat a részeket, amelyeket az Unió maga sem kíván nagyon szabályozni. Így lehetne kezelni, ha a módosító javaslatokat elfogadják, azt a generális problémát, hogy mit kezdjünk az internetes tartalmakkal. Illetve az nagyon nehezen definiálható, mert még szakmailag is sok mindent értenek a dolog alatt, és pontos definíciója nincs, hogy eg y honlap pontosan mit is jelent és így tovább, még komoly definíciós viták is folynak. Láthatóan a beintegrálás a hagyományos nyomtatott és elektronikus média világába enyhén szólva máshol sem nagyon sikeredett. Egy törvényben vagy egy szabályozási rendsze rben jól megfogni ezt a kérdést, úgy tűnik, hogy még a világegyetemnek is van egy kis időre szüksége ahhoz, hogy ezt megtegye. Ezért javasoltuk azt, hogy itt egyértelművé válik, ha elővesszük az uniós irányelvek megfogalmazását, a preambulumban pontosan de finiálja azt, hogy mennyire nem vonatkozik az internetes tartalmak világára ez a történet. Azt gondolom, Magyarország is jól járna, ha megpróbálna ennek a logikának megfelelni. Mert van egy elvárás, hogy lehetőleg az Unión belül a média területén a szabály ozás legyen egységes, hiszen a határok nélküli televíziózás, hogy mást ne mondjak, ezt igényli, pontosan azért, hogy ne vándoroljanak a szolgáltatók egyik tagállamból a másikba, mert nagyon eltérnek egyébként a szabályozások és a fogalmi meghatározások. Ez például jelenthet komoly bonyodalmat, hiszen nem lehet megakadályozni, hogy egyik ország területéről a másikra sugározzanak, nemcsak, ha úgy tetszik, médiaszabályozási szempontból, de gazdaságilag és üzletileg is. Hiszen ha el fogják hagyni Magyarországot azok a szolgáltatók, akik jobb feltételeket vagy körülményeket találnak más ország területén, az uniós irányelvből fakadóan onnan fognak szolgáltatni, és annak a tagországnak a nemzetgazdaságát fogják majd gyarapítani mint szolgáltatók, hiszen ott fizetik az adót, ott foglalkoztatnak munkaerőt, és még sorolhatnánk. Nos hát, ezt célozzuk
