Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 11 (33. szám) - A Közszolgálati Közalapítvány, a Magyar Rádió Zrt., a Magyar Televízió Zrt., a Duna Televízió Zrt. és a Magyar Távirati Zrt. vagyona meghatározott körének a Műsorszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap részére történő átadásáról szóló országgyűlési... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
621 csak távolról sem nézhet bele ellenzéki jelölt? Nem tudom, ha minden olyan nagyon transzparensen és a közérdeket szolgálóan fog működni, akkor mi szükség volt erre a mai médiatanácsszavazásra? Sajnos tudom, hogy ez nem ide tartozik, hiszen nem a határozati javaslattal szorosan összefügg, amit mondok, de végső soron a politikai összefüggései miatt van probléma ezzel a javaslattal, és ezek sajnos elkeserítőek még akkor is, ha maga a konkrét javaslat akár támogatható is lenne. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Felszólalásra következik Lendvai Ildikó, az MSZP képviselője; őt követi majd Novák Előd. Képviselő asszony! LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Há z! Mandur László kollégám utalt már rá, mások is, hogy egy folyamat betetőzésénél járunk éppen. Az előző törvény kormányzattól való függetlenségétől, szabadságától fosztotta meg a közmédiát, ez most megfosztja a vagyonától is. Nem azzal van baj, hogy az ar chívum kerül közös nemzeti kezelésbe, ezzel mélyen egyetértek, és ezzel minden hozzászóló eddig egyetértett, különösen akkor, ha valóban, ahogy itt előrejelzés történt rá, elidegenítési tilalom is fog vonatkozni erre az archívumra. De nemcsak nemes lelkű m otívumokból az archívum kerül itt valamifajta államosításra, hanem az ingatlanvagyon, és ahogy utalás történt, a díszlet, jelmez- és kottatár is, és ennek nemcsak történelmileg értékes része. Ez bizony, az utóbbi például olyan, amit egy normál rádióban és egy televízióban mindennap használnak, nem véletlenül eddig még nem jutott ez senkinek eszébe a színházak vagy az operatársulatok vonatkozásban. Pedig lám, ha ez olyan ésszerű, akkor ott is nyilván valamennyi köztulajdonban lévő színház díszlettárát, jelm eztárát össze kellene vonni. Lehet, hogy ez egyszerű butaság, már bocsánatot kérek, nem akartam ilyen szót használni, lehet, hogy ez egyszerű csacsiság a törvény részéről, hogy nem választja külön ennek történelmi értékű és használatos részét; de az ingatl anvagyon lenyúlása mögött már nem tudok egyszerű csacsiságot föltételezni. Ezen túlmenően valóban azt mondja a határozati javaslat, hogy a műsorkészítéshez, szerkesztéshez szükséges vagyontárgyak ott maradnak, pontosabban - és a pontosítás azért is fontos - ezeknek a körét az új vezérigazgató és az új kuratórium határozza meg, illetve javasolja a Médiatanács alapjának. Kik is ők? Az új vezérigazgató onnan lesz, hogy a Médiatanács elnöke kettő darab jelöltet, hogy a bőség zavarával ne kínlódjon a kuratórium , terjeszt a kuratórium elé. (0.00) Tehát egyfelől azzal kell megállapodnia, akit ő nevezett ki, másfelől a kuratóriummal, amelynek elnökét szintén ő nevezi ki. Éles, kardhegyig menő vitára számítok annak a vagyonnak a meghatározásában, ami a Médiatanács a lapjához kerül, és ami ott marad, de “szerencsére” még vitát sem engednek meg az ingatlanvagyon és az előbb említett díszlet, jelmez- és kottatár vonatkozásában. Mi a baj ezzel? Két baj van. Az egyik bajra Mandur László kollégám már utalt, valamilyen poli tikai autonómiája annak van, akinek van egy kis gazdasági mozgástere, mondom, nem archívuma, de gazdasági mozgástere, különben tényleg csak kézből lehet etetni, és erre azért gondolni kell, amikor ennek a médiának valamilyen szakmai vagy politikai autonómi áját állítjuk. De van itt egy másfajta baj is, és ez már gazdasági természetű baj. Azt mondta az előbb Simon László kollégám - és a jóhiszeműségét tisztelem, tiszteletben tartom , hogy egy így elvett, államosított, összevont vagyon módot ad egyrészt egy r acionálisabb szolgáltatásszervezésre, másrészt nyugodjunk meg abban, ezt többen is mondták, hogy ez a vagyon voltaképpen ott marad a közszolgálat céljaira, harmadrészt pedig közös célnak mondják ki a kormánypárti hozzászólók - még egyszer mondom, tisztelem őket a jóhiszeműségért , hogy így átláthatóbb lesz a gazdálkodás.