Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 11 (33. szám) - A médiát és a hírközlést szabályozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - PÁLFFY ISTVÁN (KDNP):
608 Mindezt mondom azé rt, mert az olyan eseteknek, mint ami most is itt van a kezünkben, egy jó része kiküszöbölhető lenne, ha egy kis időt hagynának önmaguknak és mindenkinek arra, hogy kiki hozzátehesse a maga tudását, hiszen a mi célunk sem más ezen az oldalon, főleg ebben a székben, ahol én is ülök, mint hogy igyekezzünk minél több és minél jobb törvényt elfogadni, annak érdekében, hogy amikor ezek a törvények kihirdetésre kerülnek, érvénybe lépnek, és ennek alapján kell majd működni mindazoknak, akiket ez érint, akkor azt mondhassák el, hogy a törvényhozók, akik itt ülnek, a lehető legjobbat és legtöbbet hozták ki magukból. Mi ebben szeretnénk partnerek lenni. De abban semmi esetre sem szeretnénk partnerek lenni - vagy ez már nem is partnerség , hogy fölösleges kötözködése kkel vagy kekeckedésekkel próbáljuk megakadályozni a törvényhozásnak ezt a típusú munkáját, még akkor sem, ha lesznek nézeteltéréseink, mert bizony lesznek olyan kérdések, amelyekben lehet, hogy más álláspontot fogunk képviselni. De azt gondolom, megéri a jövőben, hogy ilyen később sallerozandó törvények ne nagyon kerüljenek ide az asztalra, hogy azonnal javítsuk ki azt, amit pár hónappal ezelőtt nagy lelkesen, nagy lendülettel és nagy magabiztossággal nyomtak le, ha úgy tetszik, a torkunkon. Köszönöm, tisz telt elnök úr, a megtisztelő figyelmüket, és visszaadom önnek a szót. Parancsoljon! (Taps az MSZP soraiban.) (23.00) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Felszólalásra következik Pálffy István, a KDNP képviselője; őt követi majd K arácsony Gergely. PÁLFFY ISTVÁN (KDNP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor Puskás Imre képviselőtársam azt vetítette elő re, hogy itt nem fog majd politikai vita zajlani, akkor bíztam abban, hogy Mandur László képviselő úr is meghallja. De úgy látszik, hogy ez mégsem teljes mértékben sikerült, ezért visszatért a délutáni eseményekre. Ezt csak azért hagyjuk, mert az idő előre haladtára tekintettel inkább én is gyorsítanám a folyamatot, ahogy CserPalkovics András képviselőtársam itt bevezette. Így aztán azt néztem nagyon tömören és hírszerűen a törvényjavaslattal, illetve a módosításokkal kapcsolatos jegyzetekből, hogy mi az, a mi nem hangzott el. Én most azzal folytatom, ami eddig nem szerepelt. Köszönöm szépen, hogy azután a végén Mandur László képviselőtársam a két vágány között teremtett egy váltót, és átállt arra a vonalra, hogy dolgozzunk jobb törvények érdekében. Mert való ban, az a körülmény, hogy fél éve nem működik az Országos Rádió és Televízió Testület, és csaknem 60 helyi körzeti frekvencia jár le, sürgős orvoslást kíván. Ez is olyan fontos dolog többek között, ami a gyors törvényalkotást is indokolja. Azonkívül Mandur László képviselőtársam igazából a tartalomra vonatkozólag, még akkor sem mondott negatívumot, ha ez a korábbi törvényt módosítja. Külön örülünk ez utóbbi pozitívumnak. De ilyen az a körülmény is, ami a gyorsítást és a pontosításokat indokolja, amire maga az ORTT is csak 15 év elteltével figyelt fel a Danubius és a Sláger frekvenciáinak megpályáztatása kapcsán, történetesen nem is a pályáztatás, hanem a később abban a tárgyban született bírósági első- és másodfokú határozat kapcsán, ami az összeférhetetlens ég témakörébe tartozik. Azt is rendezni kívánja ez a módosító javaslat. De ilyen a közszolgálati közalapítványok kuratóriumának az a bejegyzési, átvezetési lehetősége, ami a 60 nap helyett 8 napra csökkenti ezt a bíróságon. Azonban a legfontosabbnak mégis azt tartom, hogy ez a törvényjavaslat a vagyonátadás kérdésében is merészen hozzányúl a rendszerhez. Itt csak egyetlen dologra hívom föl a figyelmet, mert úgyis a következő határozat általános vitájában ez nyilván részletesen is szóba kerül, hogy tudniilli k a Magyar Rádió és a Magyar Televízió archívumának felértékelése teremtett éppen olyan anomáliákat korábban a rendszerben, amelyben a könyveket úgy javították föl, hogy rendre bevették az archívumokat bizonyos milliárdos értéken, ami az adott évi egyenleg et javította. De nyilvánvaló, hogy ez a fajta kreatív könyvelés nem folytatható tovább, ezért az archívumok sorsát, a nemzeti vagyonba, a nemzeti közkincsbe tartozó archívumok sorsát ilyenképpen is nagyon fontos rendezni.
