Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 11 (33. szám) - Az egyes pénzügyi tárgyú törvényeknek a nehéz helyzetbe került lakáscélú hitelt felvevő fogyasztók megsegítése érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik):
586 Az alapelvek közül első az adósok részéről a hitelvisszafizetés, amellyel egyet lehet érteni. Rögtön a második: a magyarországi hitelezési rendszer veszélyeztet ése nélkül kíván segíteni a kormány az adósoknak, de én az egész törvényjavaslatot, az indokolást és a konkrét pontokat végigolvasva úgy érzem, hogy igazából a banki profit mértékének veszélyeztetése nélkül kíván segíteni a kormány az adósoknak. Ugyanígy a harmadik pontnál, hogy a kockázatviselésnek közösnek kell lennie, ez még ebből a javaslatcsomagból sem derül ki, a kockázatot továbbra is az adósok hordozzák a vállaikon. A segítség bizonyos esetekben, én is úgy látom, inkább azoknak jön majd jól, akik mé g nem kerültek olyan bajba, amiből ne tudnának önerőből kimászni. Az egész helyzet megértéséhez nagyon fontos azt a folyamatot is látni, hogy igazából mi zajlott itt a háttérben. Ezt a legprecízebb kifejezéssel az angol “carry trade” mondja meg, ami azt je lenti, tényleg röviden összefoglalva, hogy az elsősorban külföldi tulajdonban álló nemzetközi pénzintézetek hazai leányvállalatai felvették - tegyük fel - Svájcban, ahol durván 1 százalékos a jegybanki alapkamat, azt a hitelt, amit itthon ki tudtak helyezn i 67 százalékkal magasabb hitelért. Azért, hogy az üzlet még bombasztikusabbra sikerüljön, itt tehát az egyetlen kockázatot ebben az üzletben az jelentette, ha a két hitel devizaneme közötti árfolyammozgás számukra negatívan módosulna, tehát a svájci fran kban felvett hitel és a forintárfolyam között a forint romlása esetén őket is érintené, de mivel kikötötték a szerződések hátrányos szerződési feltételeiben, hogy mindenféle kockázatot az adósra hárítanak, és egy olyan pénzügyi rendszer, egy olyan kormányz at volt, amely ezt teljes mértékben megengedte, ezért ez a bomba üzlet gyakorlatilag semmiféle kockázatot sem hordozott. Tehát besöpörhették évente azt a több száz milliárd forint nettó hasznot, amit utána ki is vittek az országból, és most pedig, amikor b eköszöntött a probléma, akkor sopánkodnak, és mossák kezeiket. Nézzük meg, erre mik azok a konkrétumok, amelyeket az előterjesztők javasoltak! Sorrendben haladva az első a középárfolyamra való áttérés, ami, azt kell mondanom, valóban segítség, de igazából a hatása minimális. Arra gondolnak, hogy egy átlagos hiteltörlesztőrészlet valahol a 200400 svájci frank között szóródik, és ha megnézzük, mennyi a bankok hivatalos devizaeladási és a középárfolyama közötti különbség, ez svájci franknál 23 forint. Tehát , ha ezt beszorozzuk, az pár száz forintos különbözetet jelent a havi törlesztőrészletben, ami, azt kell mondanunk, sajnos igazán nem mértékadó. (21.20) A következő pont, ami szintén jelentős módosításként van bevezetve, az - azért vagyok zavarban, mert sa jnos nem egészen arról szól, ahogy bevezették - egyoldalú szerződésmódosítás tilalma. De ez a tilalom még most se tilalom. Nézzük meg ennek az egésznek a hátterét! A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvénynek 2001ben volt egy érdekes módosítása. Ezt a módosítást többek között a most jelen nem lévő Kósa Lajos és Rogán Antal is megszavazta, akik most elegánsan jegyzik ezt az önálló képviselői indítványként benyújtott törvénycsomagot, és a hitelesek megmentőiként tünteti k fel magukat a nyilatkozataikban. Nos, ez a módosítás, a 2001. évi CXX. törvény vezette be az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét az első Fideszkormány ideje alatt. Amikor arról beszélünk, hogy hova jutott az elmúlt nyolc évben az ország, és miért i lyen súlyosak a devizahitelesek problémái, akkor ne feledkezzünk meg arról, hogy önök - illetve nem mindenki, természetesen , az első Orbánkormány tette lehetővé a bankok számára ezt a fajta visszaélésszerű joggyakorlást. A polgári jog a konszenzualitás alapján állva a felek egyenrangúságát ismeri el általános elvként, de a jelen esetben ez érdekes módon mégse zavarta a bankokat, vagy úgy tűnik, hogy olyan jelentős lobbierővel rendelkeznek, hogy keresztül tudták vinni az akaratukat az első polgári kormány törvényhozóin is. Ennek következtében megszületett az - akkor még olyan kitételekkel , hogy módosítani lehet bármely szerződést, amennyiben azt a szerződés maga lehetővé teszi. Ismerjük, hogy a kötelező általános szerződési feltételeket az ember vagy alá írja, vagy nem kötelező a bankkal üzletet kötni. Az
