Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 13 (59. szám) - A sportról szóló 2004. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
4463 mániát, ezt a túlzott aranymániát, ezeket a teljesen csak az arany fényében lezajló versenyeket tartom túlzásnak, és azt, hogy mi magyarok - még egyszer mondom - a frusztrációnkat valami módon a sporteredményeinkkel akarjuk kompenzálni. (Taps az LMP és az MSZP soraib an.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Szilágyi György képviselő úr következik kétperces hozzászólásra. Parancsoljon, képviselő úr! SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik) : Érdekes ez a mondás, hogy a sporthoz, úgy néz ki, mindenki ért, még ha valaki jó gazdasági szakember, az is. Úgy látszik, nem ugyanazt a beszédet hallottuk, hiszen Kukorelly Endre beszédének első része teljes mértékben ledegradálóan beszélt. Most is ugyanazt mondta, tehát elvileg azt is mondhatnánk, hogy ő azt mondta, hogy például Egerszegi Krisztina vagy Czene Attila egyszerűen sportmániás, nem teljesen normális ember, mert hajlandó volt olimpiai aranyat elérni (Kukorelly Endre: Nem ezt mondtam.) , és nem értük meg azt a lényeget, hogy a versenysport és a sport kezdete, aká r a tömegsport között is nagyon éles és szoros kapcsolat van. Ha nincsenek példaképek, akkor senki nem fog elkezdeni sportolni. Biztos vagyok benne, hogy ha nem értünk volna el olimpiai aranyérmeket úszásban, mondja meg nekem, hogy ki lenne az az ön szerin t egyébként kicsit gyengeelméjű ember, aki fölkel reggel 5 órakor, lemegy az uszodába, és nekiáll úszni. Hát aludhatna is! Azért, mert vannak céljai, azért, mert vannak példaképek, akiket el szeretne érni. Egyértelmű, hogy a kettő kölcsönhatásban áll egymá ssal. Az pedig, hogy valaki fölteszi az életét a sportra, és ezért hajlandó áldozni, itt elhangzott olyan is, hogy fölteszik az életüket a sportra, aztán mikor kiöregszenek, kiégett emberek. Ez nem igaz. Ez sem igaz! Tehát meg kell hogy védjem azokat a spo rtolókat, akik igenis áldoznak azért, és nem azért, mert olimpiai aranymániában szenvednek, hanem azért, mert büszkék arra, hogy ők elérnek egy sportteljesítményt, és büszkék arra, hogy Magyarország színeiben nyernek például egy olimpiát. Ezért hajlandók f öláldozni olyan dolgokat, amiket sem én nem vagyok hajlandó feláldozni, sem ön, mert ön is azt mondja, hogy lemegy, és focizik egy jót. Igen, de nem is leszünk olimpiai aranyérmesek. Meg kell becsülni ezeket az embereket, és tisztelni kell azért az áldozat ért, amit vállalnak egyegy olimpiai aranyérem miatt, és nem így kell szerintem róluk beszélni, hiszen ez nem aranymánia, hanem elérnek egy olyan teljesítményt, amire nem mindenki lenne képes. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most rendes felszólalásra Kósa Lajos képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr! KÓSA LAJOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A sport kapcsán nyugodtan elmondhatjuk, hogy mindenkinek minden az eszé be juthat. Hozzáteszem, hogy méltán és teljesen jogosan, mert a sport nagyon összetett jelenség. Mégis azt szeretném kérni, hogy ezt a javaslatot akként kezeljük, ami, és tegyünk kísérletet arra, hogy ha látunk is egy nagy halom problémát a sporttal kapcso latban, azt ne próbáljuk mindet megoldani egyetlen egy javaslat keretében, mert nem fog menni. A sportnak része a tömegsport, a diáksport, nyugodtan mondhatom, része a versenysport. Nyugodtan mondhatom, hogy jogos az a megközelítés is, amikor a sportot val aki nem önmagában valónak vagy a testmozgásért valónak tételezi, hanem inkább a kultúra egészeként, mint ahogy azt a görögök is vélték. Nevezetesen azt gondolták, nem művelt ember az, aki nem tud úszni például - ezt is tartja a mondás. Azzal együtt, hogy e z nagyon összetett probléma, teljesen világos, hogy ez a javaslat miről szól, és azért kértem szót, mert a Magyar Olimpiai Bizottság tagjaként és Debrecen város
