Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 13 (59. szám) - A sportról szóló 2004. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - MILE LAJOS (LMP): - ELNÖK (dr. Latorcai János):
4461 Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik so raiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Már azt hittem, hogy nem lesz több kétperces hozzászóló, de ketten is jelentkeztek. Először Józsa István képviselő úrnak adom meg a szót. Parancsoljon, képviselő úr! DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Úgy láts zik, hogy más a társadalmi és szociológiai érzékenységük a teremben ülőknek. Én egyáltalán nem tartottam cinikusnak Kukorelly képviselő úr hozzászólását. A bekiabálásokat viszont nagyon nyersnek tartom. Önöknek, akik úgy érzik, hogy a magyar néplélek és mé lyérzés lüktetését hozzák a Házba, sokkal érzékenyebbnek kell lenniük azok iránt a gondolatok iránt is, amit Kukorelly képviselő úr a sport egészéről kifejezett. Mert igaz az, amit ön mond a versenysportról és a nagy eredményekről, de hogy amögött mennyi k üzdelem, mennyi csalódás, mennyi munka, mennyi feszültség van, arról Kukorelly úr nagyon őszintén szólt. Egyegy ilyen előterjesztés kapcsán, amely koncentráltan igyekszik a versenysport eredményességére hatni, igenis helye van az ilyen hozzászólásnak, hog y ne feledkezzünk meg arról, mitől lesz utánpótlás, hogyan lesz utánpótlás, és milyen munka által születnek meg azok az eredmények, amiknek aztán végül mindannyian örülhetünk. Úgyhogy én azt kérem, hogy nagyobb érzékenységet tanúsítsunk mindenki iránt. Az a tisztelet, amely a nagy eredmények elérőinek szól, nyilvánuljon meg a részünkről azok iránt is, akik az aprómunkát végzik, és esetleg nem annyira látványosak, nem annyira sikeresek a közvélekedés előtt. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Lator cai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Mile Lajos képviselő úr következik két percre. Parancsoljon, képviselő úr! MILE LAJOS (LMP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Nem kívántam hozzászólni a vitához, de az iménti reflexió szólásra késztet. Jóindulatúan betudom a késői órának, hogy a Kukorelly Endre által elmondott szöveg ennyire rosszul csapódott le bizonyos értelmezésekben. Jobbikos képviselőtársam vagy abszolút félreértette, vagy nem értette meg ezt a szöveget. Semmiféle cinizmusról vagy nyegleségről nincs szó, itt a sportnak egy olyan értelmezéséről van szó, ami egy kicsit túlmutat a versenysporton. Valami olyasmiről beszélt Kukorelly képviselőtársam - nem tisztem értelmezni az ő szövegét, csak próbálom mégis a félreértéseket elkerülni , hogy itt a s zemélyiség fejlődésének az egészéről van szó, olyan élményről, olyan örömforrásról, ami a sportot egy egészen egyetemes jelenséggé teszi a létezésben, már hogy ennyire filozofikus legyek. A versenysport egy teljesen más minőség. S tette ezt anélkül, hogy a teljesítményt megkérdőjelezte volna, vagy hogy lenézte volna, hanem megpróbálta ennek az egész tevékenységnek, amit sportnak hívunk, egy abszolút más dimenzióját megjeleníteni, ami a közösségformálásban, a közösségben való otthonra találásban, a mozgás ör ömében, a személyiség fejlődésében, egyáltalán egyfajta életérzésben képes megjelenni. Nagyon szépen kérem, hogy ha majd írásban is elolvassa ezt a szöveget, akkor gondolja át a minősítéseit, mert ez is a sport, és egy kicsit tágabb értelmezést jelent, min t csak a versenysport. S nem biztos, hogy ennek a célkitűzése az a fajta eredmény, amire büszkék lehetünk akkor, amikor győzteseket látunk, hanem az eredménye egy olyan személyiség, egy olyan ember, akinek a világlátása is egy kicsikét eltér esetleg annak a világlátásától, akinek ilyen élményben még soha nem volt része. És lehet, hogy csak lemegy focizni a haverokkal, akár ötvenévesen is, és örömét leli benne. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.) (1.50) ELNÖK (dr. Latorcai János) :
