Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 13 (59. szám) - A települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz), a napirendi pont előadója: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - FERENCZI GÁBOR (Jobbik):
4445 az Országgyűlés megszavazza az ajkai kistérség kettéosztását. Másrészt pedig azért is örülök, mert végre a magyar vidék, a kistelepü lések hangja is fókuszba kerül itt az Országgyűlésben, és remélem, hogy ez a jövőben mindinkább így lesz, hiszen azt gondolom, a magyar vidék nélkül nem lehet egységes és erős nemzetről beszélni. Ezeken a kistelepüléseken pedig - illetve Devecser városában , jól tudjuk, javarészt nemzeti érzelmű emberek élnek; olyan emberek, akik minket azért küldtek ide az Országgyűlésbe, hogy az ő érdekeiket, az ő közösségeiket képviseljük. Az ő érdekük pedig egy, hiszen az a 27 település, amelyek Ajkától, az ajkai kisté rségtől le szeretnének válni, azt lehet mondani, hasonló, szinte azonos problémákkal küzdenek. (0.30) Mindegyik település problémája, hogy például a szemétszállítás ügye nincs megfelelően rendezve. A jövő évre vonatkozóan például ezeknek az önkormányzatokn ak az Avar Kft.vel fennálló szerződések felülvizsgálata mindenképpen szükséges. Sok helyütt nincsen csatornázás, gondot okoz az iskola fenntartása. A teljes térségre jellemző, hogy a mezőgazdaság fellendítésére van szükség, hiszen jelenleg sajnos egy elhi bázott agrárpolitika jellemzi ezt a térséget. Több településen felhívták a figyelmemet arra, hogy egy “KertMagyarország” programmal lehetne a jelenleg sok helyütt parlagon heverő földeket művelés alá vonni. Mindenütt probléma a megfelelő egészségügyi ellá tás, illetve a közlekedési gondok is jellemzőek mindenütt. Említettem, hogy 2004 óta az elmúlt évekre egy hosszú kálvária volt jellemző, hiszen az érintett települések már többször megpróbálták az elszakadást az Ajka székhelyű kistérségtől. Sajnos, folyama tosan akadályokba ütköztek. Konkrétan mondva egy személy akadályozta meg folyamatosan a leválásukat, név szerint Schwartz Béla ajkai polgármesterről van szó, arról a polgármesterről, aki még a ’80as évek második felében lett Ajka város párttitkára, azután polgármesterré avanzsálva a kistérség elnöke lett, országgyűlési képviselő is volt. Mivel a kistérségben nem településenként, hanem lakosságarányosan történt a szavazás, így lényegében Schwartz Béla egy személyben eldönthette, ezeknek a településeknek mil yen utat kell járniuk. Sajnálatos azonban, hogy a kistérséget pénzszivattyúként értelmezte, egy olyan pénzszivattyúként, amely a térségbe szánt különböző forrásokat Ajka városába irányította. Ajkai lévén örülhetnék annak, hogy saját településemen különböző kirakatberuházások valósultak meg az elmúlt években, de nem lennénk igazságosak akkor, ha ezt elfogadnánk, hiszen nem járható az az út, nincs rendjén az, hogy 39 település közös költségvetési forrásait egy polgármester saját célra, lényegében a saját kira katpolitikájára használja fel úgy, hogy közben a többi település lényegében az összes forrástól elesik. Volt szerencsém az elmúlt években végigjárni ezeket a településeket. Azt lehet mondani, hogy szinte valamennyi képviselőtestülettel, polgármesterrel tu dtam személyesen is találkozni, a napokban is felvettem velük a kapcsolatot, és szinte valamennyien megerősítettek abban, hogy a kistérségi társulásból, az ajkai kistérségből lényegében semmilyen forráshoz nem jutottak, lényegében ebből semmilyen hasznuk n em származott. Azt gondolom, azáltal, hogy most lehetőségünk van arra, hogy Devecser székhellyel egy különálló rendszert teremtsünk meg, ezeknek a hagyományosan összetartozó településeknek az önszerveződésével véget tudunk vetni egy olyan korszaknak, amit úgy is fémjelezhetünk, hogy Schwartzkorszak, egy pazarló, igazságtalan, ésszerűtlen és önkényes korszak, miután Schwartz Béla polgármester lényegében már csak az ajkai bolsevik fészekbe tud visszavonulni, és nem fogja tudni ráerőltetni az akaratát a jövőb en a többi településre. Meg kell említenem még azt is, azáltal, hogy a teljesen más gondokkal küszködő kistelepülések rá voltak kényszerítve arra, hogy ebben a kistérségben működjenek közre, rengeteg pályázati lehetőségtől is elestek, hiszen hogyha egy hát rányos helyzetű kistérség tagjaként igényeltek volna különböző támogatásokat, akkor ehhez elég lett volna a legtöbb esetben 510 százalékos önrészt is letenni az asztalra, viszont így az ajkai kistérségben 3035 százalékos önrészt kellett biztosítani a
