Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 5 (32. szám) - Az MTA munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008. szóló beszámoló, valamint a Magyar Tudományos Akadémia munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008 szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati... - ELNÖK (Jakab István): - DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
434 De megfordítva nem lehetett volna, hiszen nyilvánvaló, aki egy kicsit is ismeri a magyar felsőoktatás szerkezetét, ráadásul azon belül az infrastruktúra állapotát, ami durván egy évtizeddel ezelőtt jellemezte, kérem, menjenek el bármely nagyvárosunkba, bármely városunkba, hasonlítsák össze akár az emlékeikkel, akár a fényképeikkel, hogyan nézett ki egy adott egyetem Pécsett, Szegeden, Debrecenben, Sopronban, Győrben vagy éppen felsőoktatási intézmény Budapesten, legyen az a Közgáz, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem vagy más kisebb felsőoktatási intézmények Gyöngyöstől Kaposvárig; kérem, menjenek el, szedjék elő a fényképeket, és nézzék meg, milyenek voltak ezek durván 2000ben, és álljanak most oda az épületek elé, menjenek be bármely előbb említett intézménybe, és nézzék meg, hogy egyébként a négyszeresére megnövelt hallgatói létszám mellett ez milyen infrastruktúrát jelent; ez a versen yképesség egyik alapja, nem önmagában ez jelenti a versenyképesség növelését, de igenis feltétele - azt gondolom, ebben a felzárkózás megfelelő volt. Mint ahogyan abban is egyetértek a beszámolóval és az elnök úrral, hogy a tudomány támogatásánál, a kutatá s támogatásánál is egy olyan ország, mint a miénk, amely tehetségében, kutatási eredményeiben messze kimagasló, ugyanakkor nyilvánvalóan az anyagi, financiális lehetőségeit tekintve prioritásokat kell kijelölnie, minden egyes tudományt, minden egyes terüle tet ugyanazzal az intenzitással képtelenség felkarolni, ezért a kormánynak prioritásokat kell tudnia meghatározni, éppen azért, hogy ezek a prioritások érvényesüljenek. Mi ehhez éppen az előbb elmondott fejlesztések révén a korábbi években megteremtettük a lehetőséget. Azt minden kormánynak kívánom, hogy mondjuk, a kormányzata második vagy harmadik évéről a későbbiekben majd egy olyan beszámolót olvasson, amelyben a Tudományos Akadémia, illetve az Akadémia elnöke arról számolhat be, hogy a világ egyik legte kintélyesebb folyóirata, a Science a világ tíz legjelentősebb kutatásai közül az egyiket magyar kutatóknak, magyar és nemzetközi kutatók együttműködésének ítélje. Mint ahogyan azt is kívánom minden kormánynak, hogy majd tevékenysége idejéről olyan beszámol ót hallgasson, akár kritizáljon, amelyben a beszámoló azt jelenti, hogy a Brit Királyi Akadémia felkérésére és megbízásából fiatal magyar kutatók a társadalomtudomány, azon belül éppenséggel az ókorkutatás területén valóban világhírű kutatási eredményt pro dukáltak. És ezek nem önmagukban kiemelt részletek, hanem mutatják annak a lehetőségnek a használatát és kihasználását, amelyről egyébként az elnök úr beszélt. Mivel a beszámolóban megjelenített évek és a jelen között valóban mintegy két év húzódik, ezért érdemes arról is szólni, ami a szóbeli kiegészítésben szerepelt, amely ismételten a kormányzat és a kutatás, a Magyar Tudományos Akadémia és a köztársaság mindenkori kormánya közötti együttműködést hozza. Erről az elmúlt, hozzávetőleg 34 hónap fényében vé leményt mondani, hogy ez most jó, előnyös, rossz, hátrányos, nem lehet, és nem is méltányos. Az, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium jeleníti meg a Magyar Köztársaság kormányán belül a Magyar Tudományos Akadémiával való kormányzati kapcsolattartást, enne k jelenlegi előnyéről vagy hátrányáról nem lenne méltányos szólni, mert négy hónap alatt ez nem derül ki. Szerintem lehet jó és lehet rossz, jelen pillanatban ezt nem tudjuk. Sok minden nem történt, történetesen semmi nem történt, így azután a semmiről azt mondani, hogy rossz, kétségkívül hiba lenne. Azt az együttműködési formát, amelyet példának okáért a kutatóegyetemek rendszerének kidolgozásában alkalmaztunk, szívesen ajánlom a mostani kormány figyelmébe is. Arról volt tehát szó, hogy a kormányzásunk ide jén egy jelentős összeg a magyar felsőoktatás és a magyar kutatás szempontjából jelentős lépés, tudniillik, hogy a felsőoktatáson belül elit egyetemek, kutatóegyetemek nemcsak megjelölése, kijelölése, hanem jelentős többletfinanszírozása is megtörtént, ebb en a Magyar Tudományos Akadémia, a Tudományos Akadémia által felkért bírálóbizottság, személy szerint az Akadémia elnöke, aki ezen bizottság elnöke volt, nagyon sok energiát ebbe beletéve, azt gondolom, valóban színvonalasan, konfliktusokat is vállalva tet te meg javaslatát, amely javaslat alapján döntött a kormány, és a két javaslat, az Akadémia által képviselt és a kormány által megvalósított fedte egymást. Magyarul: itt nem valamiféle szűrésre volt szükség, meg kontrollmechanizmusra, meg nem
