Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 5 (32. szám) - Az MTA munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008. szóló beszámoló, valamint a Magyar Tudományos Akadémia munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008 szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati... - ELNÖK (Jakab István): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság alelnöke, a napirendi pont előadója:
425 Ami különösen megdöbbentő, és mégisc sak az előző kormány szemére vetendő, hogy 2007 óta az Oktatási és Kulturális Minisztérium, ahogy a jelentés is fogalmaz, még adatokat sem kért arra vonatkozóan, hogy a K+F elnyert források felhasználásai hogyan, miként alakulnak. Ez azért megdöbbentő és e gyben persze furcsállandó is, hogy ugyanakkor kiírt pályázatok esetében minek alapján volt mérhető az, hogy valós teljesítmények hogyan és mint tudnak ebben részt venni, vagy éppen, elnézést a kifejezésért, kisebb gátlásokkal megáldott vagy akár szélhámos társaságok is hogyan és mint kapcsolódnak be. Magyarán, a szűréssel és az ellenőrzéssel kapcsolatban itt nagyon komoly hiányosságok voltak. Összességében a jelentés úgy fogalmaz, hogy a kormányzati munka a tudománypolitika, a kutatásfejlesztés vonatkozásá ban a 20072008. évet illetően rosszul koordinált volt. Szerintem ezzel a megállapítással egyet lehet érteni. (13.40) Ráadásul az elmúlt időszak politikai lépései sem segítették elő a téma erősítését, ugyanis jó néhány esetben a kutatási infrastruktúra és személyi állomány tekintetében olyan forrásmegvonások történtek, ami kutatóintézetek leépülését eredményezte. Ezt korábban több esetben a parlamentben költségvetési vagy egyéb témák apropóján szóvá is tettük. Jó néhány állami kutatóintézetet az elmúlt eszt endőkben bizony felszámoltak, némi túlzással élve felperzseltek. A kutatás személyi nehézségeihez hozzátartozik az a körülmény is, ami nem 20072008 terméke, hanem jóval hosszabb időszaké, de mégiscsak a jelen helyzetben kezelendő, és tényszerűen előttünk álló jelenség, nevezetesen az, hogy a felsőoktatás egy fontos kutatási hely, a felsőoktatás hallgatói létszámaránya és oktatói garnitúrájának az aránya jelentős mértékben eltolódott a tíz vagy tizenöt évvel ezelőtti állapothoz képest. Leegyszerűsítve: egy oktató, aki egyben kutatási feladatokkal is rendelkezik, jóval több hallgatóval találkozik, jóval több időt és energiát köt le a tényleges oktatási feladat, értelemszerűen csökken a kutatásra szánt időkeret és lehetőség, ami nyilvánvalóan nagyon sok esetbe n nem tesz jót a kutatás ügyének. Egyet kell értenünk azzal a megállapítással, hogy a magasan képzett kutatók terén hiány várható, középtávon mindenképpen, de akár már rövid távon is. Attól függően, hogy milyen tudományterületet nézünk, ennek az aránya más és más, és e téren muszáj mielőbbi lépéseket tenni. Ugyancsak egyet kell értenünk azzal a megállapítással, hogy a kutatói pálya anyagi megbecsültségét erősíteni kell. Ebből a szempontból az Akadémia által elindított Lendületprogram szerintem ékesen bizon yítja, magától értetődően mutatja azt, hogy ahol komoly forrásokat lehet a kutatáshoz rendelni, és a kutatók megbecsültsége megvan, oda a kutatók is visszamennek, itt dolgoznak, itt teljesítenek, sőt viszonylag rövid időn belül ennek a pénzben mérhető előn yei és hasznai is realizálhatók. Tehát azt a politikát, amit egykoron Gyurcsány Ferenc képviselt, és úgy fogalmazott a fiatalokkal kapcsolatban, hogy el lehet innen menni, azt végképp el kell felejteni, mert a lehető legrosszabbat tette az országnak. A fia tal kutatóknak nem azt kell mondani, hogy el lehet innen menni, hanem azt kell mondani nekik, hogy jöjjenek haza. Ez egy nagyon fontos kormányzati és tudománypolitikai feladat. Azzal a megállapítással is egyet kell értenünk, hogy az elmúlt esztendőkben jel entős mértékben leromlott az oktatási rendszer színvonala a közoktatásban és a felsőoktatásban egyaránt, és ennek óhatatlanul komoly kihatásai vannak a tudományos teljesítményekre is, elsősorban az utánpótlás szempontjából. Ebből következően az az elképzel és és terv, amit már többször felvetettünk akár e Ház falai között is, hogy mind a közoktatási törvényhez, mind a felsőoktatási törvényhez hozzá kell nyúlni, és nem a toldozgatásfoltozgatás szintjén, hanem elég alaposan, azt hiszem, az érthető, és a jelen esetben további indoklást talán nem is igen kíván. Az Európai Unió 2008 nyarán létrehozta az Európai Innovációs és Technológiai Intézetet. Jól hangzik, diplomáciai sikernek is el lehetett könyvelni, hogy ennek a központja Budapesten van, s az irányító tes tületben magyarok is részt vesznek. Az más kérdés, hogy ennek mi a látható előnye és haszna. Nem tudom, ki emlékszik még rá, de ebben az irányító testületben foglal helyet Magyar
