Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 7 (58. szám) - Egyes szociális, gyermekvédelmi, családtámogatási, fogyatékosságügyi és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP):
4225 most a vitában ilyen, és úgy emlékszem a költségvetésből, hogy 64. Azt is kevésnek tartjuk, de nyilván ez az 55 még kevesebb lenne, és a 64 meg a fele a tavalyinak. Mi ezt abszolút így értjük. Talabér Márta mondta - sajnálom, hogy elment , hogy 70 ezerrel többen lesznek a közfoglalkoztatásban. Tehát azt most már végképp nem értem, hogy mire alapozza ezt, amikor a keretösszeg a felére csökken, a lehetőségek csökkennek. Tehát nem értem ezt a dol got, én kicsit nem tudom hova tenni, hogy most egyetérteneke ezzel a foglalkoztatási móddal, nem értenek egyet. A helyettes államtitkár úr elmondta a bizottsági ülésen például azt - ha emlékeim nem csalnak , hogy mennyire problémás az, hogy például önkor mányzati intézmények ezen az ágon oldják meg bizonyos foglalkoztatási kérdéseiket. De legalább megoldják. Azt tudom mondani, hogy Borsod megyében több olyan 10 ezer fölötti, tehát nagyobb települést is tudok önöknek mondani, ahol az oktatási intézményeknek komoly problémát jelent ez a dolog. Engem is kerestek meg igazgatók azzal, hogy egyébként hogyan tudják majd megoldani, nyilván azokat a kérdéseket, amelyeket ilyen módon meg lehet, tehát a karbantartástól akár bizonyos felügyeleti kérdésekig. El fogják v eszíteni ennek a foglalkoztatási módszernek a lehetőségét. Ez nem jó az önkormányzatoknak, az intézményeknek, szerintem az embereknek sem jó, mert ezt nem érezzük olyan iránynak, amely a motiváció irányába mutat. Gúr Nándor képviselőtársam pedig azt sokszo r elmondta, tényleg higgyék el, hogy vannak olyan térségek, ahol nagyon nehéz más módon foglalkoztatni embereket, és ezen nagyon nehéz változtatni. Tehát tényleg azt hiszem, biztosan mindannyiunkban megvan az a jó szándék, hogy szívesen változtatnánk ezen, de ez az ország nagyon eltérő szociális szerkezetű. NyugatMagyarország egyes területeit végképp nem vetném össze a keleti megyékkel, ott tényleg vannak olyan hátrányos helyzetű térségek - Borsod megyében, KeletMagyarországon , ahol egyszerűen ez a hétk öznapi motivációt, betevő falatot jelentette a családoknak. Ha nem lesz ez a fajta közfoglalkoztatás, nem folytatódik, ami a mi időnkben azért kétszer ekkora volumenben volt, mint a költségvetés alapján önöknél, akkor az szerintem komoly probléma. Hát kive séztük ezt, kíváncsi vagyok egyébként... Felajánlottam a helyettes államtitkár úrnak - bár akkor lehet, hogy már nem volt ott a bizottsági ülésen, de jegyzőkönyvbe mondtam, azt hiszem, a végén , hogy egyébként csináljunk fél év múlva Borsod megyében egy k ihelyezett ülést, és nézzük meg, hogy mi történt. Mert tényleg, mi úgy látjuk, hogy ebben a tekintetben nekünk van igazunk, önök, hát nem gondolom, hogy rossz szándékkal csinálják, amit csinálnak, de szerintem hibáznak, amikor ezeket a forrásokat csökkenti k. Hozzátenném, hogy lennének ám források, ha nem mondanának le az újraelosztási képességről. De erről majd kicsit később beszélnék. A gyest 2 évről 3ra visszaállítják. Végül is azt lehetne mondani, hogy korrekt dolog, megígérték, megcsinálják. Más kérdés , hogy ez az anyák foglalkoztatási helyzetére hogyan hat. Példanélkülien magas még a két év is egyébként szinte Európában, tehát nem gyakori ez. Most olvastam épp az interneten egy cikket, hogy Romániában egy évre fogják az anyák otthonmaradási lehetőségét leszállítani. Nem azt mondom, hogy ez előremutató, ne értsenek félre, azt gondolom, hogy nagyon fontos a családdal töltött idő, és fontos, hogy a gyerek minél tovább így szocializálódjon. Nekem még van egy nem egészen egyéves kislányom, úgyhogy tényleg tu dom, miről beszélek. Ugyanakkor az az igazság, hogy ilyen felemás megoldásnak látjuk azt, amit javasolnak, merthogy a 8 órás munkaviszony lehetőségét nem adják meg. Elég kiélezett szerintem a 23 éves kor közötti időszak a családoknál. 2 éves korig nagyjáb ól a gyeddel, előtte meg a tgyással azért viszonylag normális egzisztencia mellett meg lehet élni egy családnak, legalábbis a túlnyomó többségnek mindenképpen. Nyilván más ágon még lehet segíteni azoknak, akiknek ez nehezebb. De ez a 23 év közötti időszak az, amikor nagyon komoly döntéseket kell hozni szerintem, hogy visszamegy az anya dolgozni, nem megy vissza, hogyan tudjuk ezt motiválni. Itt mi abba az irányba igyekeztünk menni, hogy az anyák menjenek vissza mihamarabb a munkaerőpiacra, hogy ne veszítsé k el azt a képességüket, hogy családfenntartók is legyenek egyben, mert hát a családmodell már ilyen. Tudomásul veszem, hogy ebben nem minden ponton értünk
