Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 7 (58. szám) - Egyes szociális, gyermekvédelmi, családtámogatási, fogyatékosságügyi és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT (Fidesz):
4221 Fontos azt is kiemelni, hogy a jogosultsági jövedelemhatárt a törvény az öregségi nyugdíjminimum 250 százalékában határozza meg a korábbi 150 százalék helyett, ugyanakkor eltörli a lakásfenntartási költségek jövedelmen belüli arányára vonatkozó előírást. A jövedelemszámítás alapja az egy főre jutó jövedelem helyett a háztartás fogyasztási szerkezetét kifejező fogyasztási egység lesz. A támogatás célzottságának és hatékonyságának növelése érdekében a módosítás két további alapvető intézkedést vezet be. Az egyik a támogatást igénylők vagyoni helyzetének vizsgálata, a másik pedig annak előírása, hogy a lakásfenntartási támogatást elsősorban természetben kell biztosítani. Azt gondolom, hogy sok esetben t udjuk, hogy a gyakorlatban ez az, amikor az ellátás valóban ahhoz érkezik, akinek ténylegesen szüksége van rá. Az előttünk fekvő törvény többi elemében fontosnak tartom azt is, hogy a tanyagondnoki szolgáltatás jelenleg legfeljebb 400 fős külterületi vagy egyéb belterületi lakott helyen engedélyezhető. A gyakorlatban ez gondot okoz, hiszen ha már működő szolgáltatás esetén a lakosságszám 400 fő fölé emelkedik, a rendelkezés ebben az esetben most lehetővé teszi - a falugondnoki szolgáltatáshoz egyébként haso nlóan , hogy amennyiben a létesítést követően a külterületi vagy egyéb belterületi lakott hely lakosságszáma 10 százalékot meg nem haladó mértékben emelkedik 400 lakos fölé, a szolgáltatást tovább lehet működtetni. A gyakorlatból, higgyék el, tudom, hogy ezeknek az így működő szociális szolgáltatásoknak az engedélyező szerve vagy ellenőrző szerve a gyakorlatban sok jogszabályi helybe ütközött, hiszen meg kellett szüntetnie, mert a jogszabály előírásainak nem felelt meg, de a gyakorlatban a 10 százalékot a lakosságszám ingadozása nem haladja meg, hiszen olyan lakott vagy szórtan lakott területekről beszélünk. A helyi önkormányzat a személyes gondoskodást nyújtó ellátásokról, azok igénybevételéről, valamint a fizetendő térítési díjakról rendeletet alkot. A gy akorlatban - és most egy olyan problémát szeretnék mondani, ami az előttünk fekvő javaslatban egyértelművé tesz bizonyos, egyébként már jó néhány éve problémás rendelkezést - a társulások által fenntartott intézmények térítésidíjmegállapítása a probléma. Ebben az esetben biztosan a képviselőtársaim, akik egyben önkormányzati képviselők, és fenntartóként többcélú társulásban is működtetnek szociális intézményeket, tudják azt a gyakorlatban létező problémát, hogy nem történt orvosolása annak a helyzetnek, ho gy az önkormányzati törvény szerint a helyi önkormányzat az, amely rendeletet alkothat, tehát jogforráskibocsátó, míg a társulásnak nincs ilyen jogalkotó szerepe vagy feladata. Ezzel ellentétben a szociális törvény úgy szabályozza, és kivételt nem enged, hogy az egyes szociális ellátások térítési díjairól a helyi önkormányzat rendeletet alkot, vagy abban határozza meg. Volt egy hihetetlen, áthidalhatatlan joghézag. Időnként egyébként a Magyar Államkincstár normatív ellenőrzésénél szembesültünk azzal, egyéb ként sok közigazgatási hivatal állt a probléma megoldása előtt is értetlenül, hiszen nem tudták a két egyenrangú jogszabály ellentétes vagy nem koherens rendelkezéseit feloldani a gyakorlatban. Nem született helyi rendelet, társulás csak határozatban tudot t dönteni. A Magyar Államkincstárral sokszor vitatkoztunk azon, hogy vane joga visszavonni a normatívát vagy nincs, mert itt bizony erről beszélünk. Ebben a javaslatban a társulási megállapodás alapján a társulás valamely települése, ha rendeletben szabál yozza az intézmény térítési díját, akkor megfelel ennek a követelménynek vagy ennek a feltételrendszernek, és azt gondolom, tiszta helyzetet teremt, mert, képviselőtársaim, nem mindegy, hogy hat település tagja a társulásnak, és hat település alkot rendele tet, vagy tudjuk, hogy vannak olyan társulások, ahol 17, 29 vagy akár több tagú apró település alkot egy társulást, és akár intézményfenntartóként él a szociális ellátórendszerben. Még egy dolog, ami szintén már a részletszabályokat érinti, de azt gondolom , hogy szakmáról szól. A hatályos szabályozás mind törvényi, mind miniszteri rendeleti szinten tartalmaz rendelkezéseket a szociális szakvizsgára, azonban ezek összhangja nem teljes, a párhuzamosságok megszüntetése volt indokolt. Mivel Vágó Sebestyén képvi selőtársam a szociális
