Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 7 (58. szám) - Egyes szociális, gyermekvédelmi, családtámogatási, fogyatékosságügyi és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
4206 VÁGÓ SEBESTYÉN , a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. T isztelt Országgyűlés! Őszintén mondom önöknek, hogy amikor felkapódott az a hír, hogy a kormányoldal be fogja nyújtani a szociális törvény módosítását, és a szociális rendszert átalakítja, akkor izgatottan vártam, hogy mi lesz ebből, és nemcsak én voltam í gy, hanem nagyon sokan a szakmában dolgozók közül így voltak vele, strukturális váltásra számítottunk. Ehhez képest azt tapasztaltuk, mint mindig. Megvártuk a törvénymódosítást, vannak benne azért lényegi változtatások, de legtöbbször ilyen porlesöprést, k is csiszolgatást tapasztalhatunk. Az egész megrozsdásodott rendszer átmozgatására nem látunk példákat. Szinte már minden egyes általános vita kezdetén déjŕ vu érzése van az embernek, fölmegy a minisztérium előadója, beszél a nemzeti együttműködés kormányár ól, beszél arról, hogy a tavaszi és az őszi felhatalmazással élve megint milyen óriási dolgot tettek. Mondjuk, a mostaniból hiányzott az elmúlt 8 év és a szocialisták szidása, de gondolom, ez azért volt, merthogy nem Soltész államtitkár úr mondta el az elő terjesztői expozét - tehát ugyanazt a sémát látjuk megint. (19.00) Nem tapasztaljuk a strukturális váltást, másodsorban pedig óriási hiányosságokat is lehet tapasztalni ebben a módosításban. Ilyenkor persze szokott jönni érvként az, hogy jó, jó, de ilyenko r megint bejön az elmúlt 8 év, és most nagyon sok mindent kell rendbe tennünk, nem tudjuk ezt átfogóan megtenni. De könyörgöm, önök már évek óta kormányzásra készülnek! Ezek alatt az évek alatt az önök szociális területen lévő és szociális területen dolgoz ó szakértői egy sokkal jobb szociális törvényt, illetve a szociális törvényhez kapcsolódó törvények módosítását meg tudták volna tenni! Most a teljesség igénye nélkül kiemelnék egypár dolgot, ami számomra furcsa, néhol ellentmondásos, néhol pedig hiányos. Az egyik nagyon fontos az, hogy például erényként felsorolták azt, hogy a gyermekvédelmi törvény által biztosított jelzőrendszer bővülni fog egy taggal. Jó, rendben, bővüljön egy taggal, sőt bővüljön minél több taggal, hogy ki tudjuk szűrni a mind fizikail ag, mind lelkileg bántalmazott gyermekeket, csak mielőtt ész nélkül és eszeveszett módon elkezdenénk még bővíteni ezeknek a létszámát, először talán tegyük működőképessé ezt a jelzőrendszert, mert aki dolgozott a gyermekjóléti szolgálatnál, aki dolgozott a gyermekvédelemben, az nagyon jól tudja, én nem tudom, itt mondjuk, a fővárosban mi a helyzet, nekem vidéki tapasztalataim vannak, vidéken a jelzőrendszer egyszerűen nem működik. A másik nagyon érdekes dolog, amit nemcsak ennél a nagy törvényjavaslatnál, h anem egyéb más módosító javaslatoknál is tapasztalhatunk, az az ígérgetés szakasza, az ígérgetés jelensége. Megint egy olyan törvényt kell elfogadnunk, ami nagyon sok kérdést nyitva hagy, és nem válaszol meg. Ebben a törvényben nagyon egyszerűen megoldja: minisztériumi rendeleti hatáskörbe sorolja. Például én kardinális kérdésnek tartom a szakvizsga kérdését. Ez mostantól kezdve, ha elfogadjuk ezt a törvénymódosítást ebben a formában, akkor kizárólag miniszteri rendeleti, tehát miniszteri feladattá válik, é s erre még más példákat is találunk ebben a törvényben. Akkor menjünk csak tovább, a teljesség igénye nélkül mondom, csak kiragadva egypár dolgot, csak hogy pozitívat is mondjak - azért nem annyira pozitívat. Örömmel tapasztaltuk a családi pótlék rendszeré nek megváltoztatása után azt, hogy ismét bővülni fog a természetbeni juttatások prioritása, de én ezt még mindig keveslem. Sokkal több ellátási formának kellene lennie természetbeni juttatásként, és szankciókhoz, illetve elvárásokhoz, előfeltételekhez kötv e folyósítani. Akkor nézzünk még egypár dolgot: az önkéntes munka kérdése. A kormánypárti képviselők az önkéntes munka bejövetelét ebbe a képbe pozitívumként emlegetik. Azt, hogy az önkéntes munka beszámítható legyen a jogosultsági viszonyba, én negatívnak tartom, ez fogalomzavarokhoz fog vezetni. Az önkéntes munka egészen másról szól. Az önkéntes munka egyik legnagyobb lényege az, hogy belső indíttatás által jelentkeznek bizonyos helyekre önkéntes munkára állampolgárok. Ehhez képest mint egyfajta kényszerí tő eszközként, külső erőként kényszerítjük bele az embereket, most már előfordul, hogy megélhetési szempontból a kapott juttatásokért, vagy ebben az esetben, ha
