Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 7 (58. szám) - Egyes szociális, gyermekvédelmi, családtámogatási, fogyatékosságügyi és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. TARNAI RICHÁRD, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
4202 Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor úgynevezett salátatörvény tárgyalását kezdjük meg, akkor mindig nehé z kiemelni egyegy dolgot, hogy tulajdonképpen miért is kell több törvényt egy időben módosítani, több törvényhez egy időben hozzányúlni. Ezért én megpróbáltam azt a legkisebb közös többszöröst megkeresni, ami ennek az indokát adja, és ezt nagyjából úgy tu dtam összefoglalni, hogy szolidaritás és ellenőrzés. Ez az a kettős elv és kettős cél, ami indokolttá teszi azt, hogy benyújtotta a kormányzat ezt a javaslatot, és amiért ezeket a törvényeket tárgyalni akarjuk. Ezeket az értékeket szeretnénk megjeleníteni ezekben a törvényekben, amelyeket érint ez az úgynevezett salátajavaslat. (18.40) Ha pedig konkrétabb formában akarjuk megfogalmazni, akkor pedig azt lehet mondani, hogy a gyesnek két évről ismét három évre való emelése a leglényege, ez a magva ennek az eg ész javaslatnak. A szolidaritás és ellenőrzés kettőssége pedig, ha lefordítjuk egy rövid mondatra, akkor azt lehet mondani, hogy aki tényleg segítségre, tényleg segélyre szorul, az kapja meg, aki viszont visszaél vele, azt pedig szűrjük ki, és ő pedig ne k apja meg ezeket az ellátásokat. Azt, hogy hogyan jelenik meg ezekben a törvényekben, illetőleg ebben a salátatörvényjavaslatban ez az elv, én három részre szeretném bontani. Először röviden az időseket érintő javaslatokat venném górcső alá, egykettőt kie melnék, aztán a gyermekekre vonatkozó javaslatok közül emelnék ki egyetkettőt, és végül magára a teljes szociális ágazatra, a teljes szociális rendszerre vonatkozóan, de nem fog visszaélni senkinek az idejével és türelmével természetesen. Amikor az idősek ről beszélünk, akkor én az ápolási díj emelésének a megkezdését, ami 2011től kezdődik meg, ennek a folyamatát emelném ki. Az egyik legnagyobb probléma a családokban - főleg a demográfiai folyamatok elég kedvezőtlen alakulása miatt - az, hogy egyre több id ős ember van, egyre több beteg ember van, akiket el kell látni, gondozni kell, és természetesen a gondozottaknak az igénye az elsősorban, hogy családban történjen ez meg. Az állam jelen formában az ápolási díjon keresztül járul ehhez hozzá, viszont ennek a z összege jelenleg nem elég arra, hogy valóban azt az ember feletti munkát, amit egy családtag végez - egyébként levéve az állam és az önkormányzat válláról a terhet , kompenzálja, ezért 2011ben ugyan még nem egy túl nagy összegű emeléssel, de megkezdődi k ez az emelési folyamat, és a törvényjavaslat indokolásában szerepel is, hogy ez az első lépés ebbe az irányba. Ez szerintem a szolidaritás irányába hat. Mindannyian ismerjük azt a szituációt, amikor egy idős ember bekerül egy idősotthonba, és szeretné az ő kis szobáját vagy az ő kis lakrészét úgy kialakítani, ahogy az neki tetszik. Jelenleg különböző bürokratikus akadályai vannak ennek a vágynak és pénzügyi akadályai is, ugyanis ő hiába fizetne azért az intézmény részére, hogy mondjuk, egy olyan speciális bútort rakjanak be, vagy úgy alakítsák át azt a kis lakrészt, ahogy az ő igényeinek megfelel, ezt nem teheti meg. Ha a javaslat elfogadásra kerül, akkor attól kezdve megteheti, tehát komfortosabbá, a saját igényeihez igazodóvá teheti a kis lakrészét vagy a kis szobáját. Ezt szintén a szolidaritás megnyilvánulásának találjuk. Természetesen, azt talán mondanom sem kell, ez nem vonatkozik az olyan átalakításokra, amelyek jogszabályi kötelezettséggel az intézmény vállán nyugszanak; illetőleg van még egy kiegés zítő garanciális szabály, amit beépít a javaslat szövege, amikor azt mondja, hogy ha az ilyetén szerződés megkötésétől számított öt éven belül a szerződés megszűnik, akkor az összeg arányos részét vissza kell fizetni. Tehát garanciális elemekkel van ez kör bevéve. Megszűnik a kötelező előtakarékosság. Sajnos azt kell mondani, hogy napjainkban nincs olyan sok idős ember, akinek lenne bőven pénze, vagy bőven lenne olyan jövedelme, amiből takarékoskodni tudna, ezért kötelezővé tenni az előtakarékosságot az eddi gi jogszabálynak egy eléggé lehetetlen eleme volt. Ezt most megszüntetjük. Természetesen az önkéntes előtakarékosság lehetőségét a jogszabály nyitva hagyja. Én azt gondolom, ez is a szolidaritás megnyilvánulása a javaslatban.
