Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 7 (58. szám) - A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
4177 Szembe kell azzal nézni, hogy az esetek többségében nem egyszerűen renitens ekről van szó, hanem Magyarországon, és nem is az elmúlt nyolc évben, talán még csak nem is az elmúlt húsz évben, hanem sokkal régebb óta az egész lakáspolitika vakvágányra futott. Addig, amíg Magyarországon nem indulnak be tisztességes szociális bérlakásépítési programok, addig, amíg - ahogyan mi azt egyébként korábban javasoltuk - például a lakhatási jog nem lesz alkotmányos alapjog, és nincs egy olyan társadalompolitika, ami elérhető közelségbe hozza minden ember számára az emberhez méltó lakhatás jogát , addig lehet ilyen felszíni bűvészkedéseket csinálni, lehet egy picit behajthatóbbá tenni a közösköltségtartozásokat, de magát az alapvető problémát, magát az okot nem kezeltük, csak az okozatot. Szembe kell azzal is nézni, hogy amíg különböző nyugateur ópai országokban, mondjuk, például az alsó középosztály szintjén jóval kevesebb a saját tulajdonú lakásban élők száma, mint Magyarországon, Magyarországon olyan emberek is élnek megfelelő szociális bérlakások híján nagy rezsiköltségű, saját tulajdonú lakás okban, akiknek egyébként a jövedelme nem teszi lehetővé azt, hogy ezeket a rezsiterheket fedezze. És még valamiről itt megint csak szükséges beszélnem. Azt az LMP már az országgyűlési választási kampányban is elmondta többször, hogy szintén egy, ha úgy tet szik, oksági probléma, hogy amíg Magyarországon igazán komoly épületfelújítási programok nem indulnak, addig megint csak itt a felszínen lehet tüzet oltani, de nem néztünk szembe azzal, hogy addig, amíg lakóházak tömegei hatékonytalan fűtési rendszerrel re ndelkeznek, ezzel nemcsak az élhető környezetet veszélyeztetjük, de egész egyszerűen családok kerülnek olyan szociális csapdába, amiből nagyon nehéz kikecmeregni. Én arra kérném képviselőtársaimat, hogy akkor, amikor okkal vagyunk akár a saját élethelyzetü nkből adódóan is felháborodva azokon a szomszédokon, lakótársakon, akik adott esetben igen, akár még szándékosan is nem fizetnek rezsit, próbáljuk megnézni azt, próbáljuk magunktól a saját személyes problémánkat egy picit eltartani, és szembenézni azzal, h ogy a közös költséget nem fizető, rezsit nem fizető vagy éppen késve fizető családok túlnyomó többsége az elmúlt évtizedekben kialakult lakásrendszer miatt valójában nem képes ezeket a terheket fizetni vagy időben fizetni, és éppen a kormányzatnak, illetve az Országgyűlésnek van egy hatalmas felelőssége abban, hogy azt a terhet, amit az elmúlt évtizedek raktak a magyar társadalomra az elhibázott lakáspolitikával, valamilyen módon megoldja. Hangsúlyozom még egyszer, nem önmagában a törvényjavaslattal van nek em a problémám ebben a tekintetben, hanem azzal, hogy itt megint csak a felszínen próbálunk okozatokat megoldani, tüzet oltani. Ami a következő nagy elemét érinti ennek a törvényjavaslatnak, az ugyebár az 1. §ban az a rendeletalkotási jogkör, amit megkapn ak az önkormányzatok városképvédelmi, illetve kereskedelmi szempontból a nem lakás céljára szolgáló helyiségek használatának, hasznosításának megváltoztatását illetően. Általánosságban azt tudom elmondani, hogy az LMP messzemenően támogatja azt, hogy a köz össégi ellenőrzésnek, a közösségi önigazgatás szerveinek legyen lehetősége arra, hogy a közösség érdekeit, például a városképpel kapcsolatos, vagy éppen egy utca, egy negyed jellegét, a kereskedelmi egységektől is függő jellegének megóvásával kapcsolatos é rdekeit valamilyen módon érvényesítse. Én magam is tűrhetetlennek tartom azt az állapotot, ami mondjuk, Budapesten kialakult, hogy különböző üzletek és kereskedelmi egységek attól függetlenül nyílnak meg, hogy akár városképi szempontból helyese bizonyos e gységek bevezetése egyegy utcába, illetve hogy egyegy városnegyedben például milyen tevékenységek voltak szokásosak évtizedeken vagy éppen pár évszázadon keresztül. Nagyon fontos az, hogy legyenek olyan eszközök egy közösség, egy város vagy éppen egy fal u közösségének a kezében, amik alkalmasak arra, hogy egyegy városrésznek, egyegy településnek a hagyományait megóvják. Ezzel idáig egyet tudunk érteni, és főleg akkor, amikor pont a fővárosra gondolunk, hogy mennyire nincsen ma a fővárosban megfelelő esz köz például különböző
